Egy új kutatás bizonyítékkal szolgál, hogy az apák másként kezelik fiú és lány gyermeküket

A megfelelő – azaz a gyermek saját nemével kapcsolatos - viselkedést büntetéssel, jutalommal és folyamatos irányítással próbálják a szülők biztosítani. A kisfiúk kezéből kiveszik a babát, a kislányoknak nem vesznek autós könyvet. Egyes tanulmányok azt mutatják, hogy az anyák többet beszélgetnek a lányaikkal, és kevesebb olyan tevékenységet engednek, helyeselnek, melyben megsérülhetnek. A fiúkat azonban szabadabban fogják, sőt, gyakran helyeslik is a durvább játékokat. A szülők az érzelmi kitöréseket is másként viselik a különböző nemű gyermekeik esetén. Az apák a fiúknál kevésbé tolerálják például a hisztit és a sírást, míg a lányok esetén ezekkel szemben elnézőbbek.

„Apa-gyerek" kutatás

A Behavioral Neuroscience című folyóiratban egy új tanulmány jelent meg, mely valóban mélyrehatóan vizsgálja az apák szerepét és elveit a gyermekeik életében. A kutatásban 69 férfi – átlagéletkorúk 33 - vett részt, akik közül 34-nek volt lánya, 35-nek pedig fia. A vizsgált családoknak általában két gyermekük volt.

A kutatás első fázisában az apáknak egy hangfelvevőt kellett viselniük egy héten át, reggel 8 és este 8 óra között. Ezzel a módszerrel valódi képet kaphattak a kutatók, hiszen a szülők, a szimpla kérdésekre gyakran adnak elvárt válaszokat, ami a mai egyenlőség utáni hajsza fényében, nemigen mutatna különbségeket.

A kutatás szempontjából lényeges hangfájlokat, a következő kategóriákba sorolták*:

• Apa érzelmi megnyilvánulásai (nevetés, éneklés, panaszkodás)
• Kisgyermek érzelmi megnyilvánulásai (nevetés / kacagás, nyugtalanság / sírás)
• Apa-gyermek tevékenységei (olvasás, nem fizikai játék, fizikai játék)
• Az apa gondozói viselkedése (a gyermekkel szemben empátiát vagy szeretetet mutat, dicséri és bátorítja, érdeklődik iránta)

*A többgyermekes családok esetén, csak azokat a hangfájlokat értékelték, amelyek a célgyermekre irányultak.

A kutatók korábban minden gyermekről, természetes körülmények között készítettek fényképeket, melyeken különféle érzelmeket tükröző arckifejezések jelentek meg. A második fázisban az apáknak egy fMRI vizsgálat során ilyen fotókat – saját és más gyerekekről készülteket egyaránt – mutattak, és figyelték a reakcióikat.

Az eredmények

A hangfájlok elemzése szignifikáns különbséget mutatott az apák fiú és lány gyermekükkel való viselkedésében. A várakozásoknak megfelelően az apák nagyobb valószínűséggel vettek részt fiaikkal durvább játékokban, mint például a csikizés, birkózás, csipkedés és kergetőzés. A lányaikkal szembeni magatartásuk azonban jóval érzékenyebb és gyengédebb volt – például többet énekeltek velük.

A fiúk irányába a teljesítménnyel összefüggő – győzelem, első, büszke -, míg a lányokkal szemben inkább az érzelmeket tükröző szavakat részesítették előnyben. Az apák tehát a fiaikat versenyszellemre és kitartásra, míg lányaikat az érzelmeik megélésére nevelik.

Az fMRI felvételek is rámutattak némi eltérése. Lányaik vidám arcképére az apák agyában nagyobb aktivitás volt észlelhető a vizuális információfeldolgozó területen, mint azokéban, akik fiaik hasonló fotóját látták. Épp úgy, mint az emocionális és szociális szabályozáshoz kapcsolódó orbito-frontális kéregben. Ezen a területen azonban szintén nagy aktivitás mutatkozott, amikor fiaik semleges arckifejezését látták. Az apák azonban ugyanúgy reagáltak, amikor szomorúnak látták gyermekeiket, függetlenül azok nemétől.

Mégis, miközben ezek az eredmények összhangban vannak az apai viselkedéssel és a nemi szerepekkel foglalkozó korábbi tanulmányokkal, érdekes kérdéseket is felvetnek az ok és a hatás tekintetében: vajon az apák a fiaikat és a lányaikat a saját nemi elvárásaik miatt kezelik eltérően, vagy egyszerűen csak a fiúk és a lányok biológiai különbségeivel összefüggő társadalmi megítélésre reagálnak? Talán lesz majd olyan kutatás, ami megválaszolja.