Zöld szülő, zöld gyerek - Így neveld környezettudatossá a gyereked!

Nekem személy szerint a háztartásunkban keletkező hulladék csökkentése a vesszőparipám. Sajnos a szelektív szigetek csak látszatmegoldást kínálnak, ugyanis a nyersanyag kitermelése, az adott termék legyártása és elszállítása olyan mértékben szennyezi a környezetet, amelyet nem igazán tud semlegesíteni a csekélymértékű szétválogatás és újrahasznosítás.

Szerencsére napjainkban egyre nagyobb nyilvánosságot kap, mekkora veszélyt jelentenek az élővizeinkbe beszűrődő mikroműanyagok. Tévedés ugyanis azt hinni, hogy a műanyag lebomlik. Nem képes rá, csak egyre kisebb és kisebb elemeire esik, de teljesen soha nem tűnik el. Hogyan próbálok ez ellen védekezni? A vásárlásainkra vászonszatyorral, kosárral, kis zacskókkal, üvegdobozokkal indulok, és előnyben részesítem a csomagolás-, valamint a műanyagmentes árucikkeket. Bármennyire is igyekszem azonban elkerülni, időnként én is belefutok műanyagból készült termékekbe. Ezek aztán vagy új funkciót kapnak nálunk (kenyeres zacskóból kukás zsák, üdítős üvegből flakon a kimérős tejnek...) vagy a szelektívben végzik.

Ez a fajta tudatosság már magától értetődő a gyermekeim számára, hiszen ezzel a bolygóvédő attitűddel nevelem őket is. A kicsi még nem sokat fog fel ebből a szemléletből, a nagyobbik fiam viszont már tudja, elfogadja és megérti, miért fontos ez a téma. Ő is bosszankodik, amikor eldobált szemetet lát az utcán, vagy amikor a boltok polcain műanyag fóliában várja a vevőket a zöldség és a gyümölcs. Büszkeség tölt el, amikor a vásárlás végén határozottan tiltakozik a műanyag szatyor ellen, amelyet a pénztáros igyekszik ránk tukmálni.

Meg kell értetnünk velük az összefüggéseket és a rövidtávú előnyök mellett a hosszú távú hatásokra is fel kell hívnunk a figyelmüket. El kell nekik magyaráznunk például, hogy mi a különbség aközött, ha biciklivel, tömegközlekedéssel, vagy ha saját autóval utazunk.

A fiammal sokat beszélgetünk környezeti témákról. Óvodáskorú, nyitott még a világra, minden érdekli. Rendszeresen előkerülnek nálunk az olvadozó jéghegyek, a pálmaolaj és a kihalás szélére sodort állatfajok; figyelemmel kísérjük a főemlőskutató Jane Goodall és a zero waste (nulla hulladék) mozgalmat megalapító Bea Johnson munkásságát. Számomra ez nagyobb elégedettséget jelent, mint a haszontalan holmikra ész nélkül pazarolt összegek.

Időnként útba ejtem a helyi használtruha-boltot. Itt néhány száz forintért jutok jó állapotú darabokhoz, így nem terhelem a környezetet az új darabok legyártásával, szállításával és a kidobásra szánt ruhanemű lerakókba halmozásával. Bár csalogatónak tűnnek, az internetes second hand boltokkal sem vagyok kibékülve, hiszen a megrendelt termékeket szinte kivétel nélkül agyoncsomagolva, túlbugyolálva kapja kézhez az ember, ez pedig jelentős hulladéktermelést eredményez. A helyi turkálókban is érdemes azonban észnél lennünk, mikor az olcsóbbnál olcsóbb bálás göncöket válogatjuk, hiszen könnyen a túlfogyasztás csapdájába eshetünk.

A minimalista életmódnak ki kellene terjednie a gyermekek számára oly fontos területekre is, mint amilyen a születés- és névnapi, karácsonyi vagy gyermeknapi ajándékozás.

A családban és a baráti körben egyaránt kampányolok a „tárgyak helyett élményt" elv mellett. A gyerekeinknek úgysem az okoz (hosszú távon) örömöt, ha a huszadik kisautót megkapják, hanem az, ha együtt lehet a család, és valami maradandó élményben lehet részük. A játékok csak gyűlnek és porosodnak. Mikor már túl sok van belőlük, a gyerek megcsömörlik, és nem becsüli meg őket. Hogy is becsülné, amikor a család és a barátok megállás nélkül elárasztják őket az olcsóbb (és emiatt csupán néhány napig életképes), drágább holmikkal?

Az ajándékokra szánt összegből könnyen megvalósítható egy közös kirándulás a közeli településre, egy biciklitúra (kisülésben a szülők biciklijén), strandolás, kalandpark, múzeumlátogatás (ahol összetapogathatják a kiállított tárgyak nagy részét) vagy egy bábelőadás, gyerekkoncert.

Higgyük el, hogy gyermekeinknek a velünk közösen töltött idő és a rájuk szánt figyelem többet ér, mint a haszontalan tárgyak. Ha próbáljuk ezen az elv mentén nevelni őket, nemcsak sokkal több családi élményben lehet részünk, de még a Földet is tovább életben tarthatjuk. Jól hangzik, ugye?