A húsvéti ünnepből kilépve rálépünk az elmagányosodás útjára

Gyergyai-Szabó Mariann

2019.04.16.

Cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, a benne szereplő információk elavultak lehetnek.

Az ünnepek és a jeles napok ősidők óta elválaszthatatlan részei az emberek életének. A kereszténység felvételével az egykori természeti rituálékat vallásos népszokások váltották fel. Az ünnepek manapság is kiemelt jelentőséggel bírnak. Ezek közül egy azonban kilóg a sorból. A jeles napok mostohagyereke a húsvét, amelyet a nők egy jelentős része legszívesebben kiiktatna a naptárból. De mi a baj a kereszténység legnagyobb ünnepével?

Ha tömören akarunk fogalmazni, azt mondhatjuk, hogy a lányoknál, asszonyoknál leginkább a locsolkodás veri ki a biztosítékot. Ha kölnivel fröcskölik őket, pacsuliszagú lesz a hajuk, ha tiszta vizet kapnak a nyakukba, tönkremegy a frizurájuk. De ez még mind semmi! A húsvétra készülve alaposan ki kell takarítani az otthonukat, süteménnyel és egyéb étkekkel, italokkal kell várni a vendégeket, egyszóval csupa macera az egész. Érdemes viszont megnéznünk a másik oldalt is.

Férfiként vajon milyen érzés lehet megélni az egyértelmű elutasítást?

Ha valaki veszi magának a fáradságot, hogy locsolóverset tanuljon, elegánsan, de legalábbis „vállalhatóan” felöltözzön, felkerekedjen, és végigjárja a lányos házakat, illik viszonozni az erőfeszítéseit, nemde?

Húsvéti locsolók Hollókőn Fotó: Csudai Sándor - Origo

Amikor egy család úgy dönt, bezárja maga mögött az ajtót, és egy hosszú hétvégét tölt az egyik wellness-szállodában, akaratlanul is azt üzeni, nem kíváncsi a rokonokra, barátokra, nem akarja vesztegetni az idejét, az energiáját és a pénzét rájuk. Merthogy a kisfiúknak valamennyi pénzt is adni kell, meg csokitojást, csokinyulat, a kísérőként érkező apukákat vagy a korosabb ismerősöket, rokonokat is meg kell kínálni valamivel. Ez pedig mind pénzbe kerül.

Vajon hosszú távon hová vezet, ha egy család megfosztja magát a tágabb rokonság, az ismerősi, baráti kör közeledésétől, és ennyire bezár? Hogyan válhatnak a közösen megélt ünnepek és maga a készülődés a családi legendárium részévé, ha kivonulnak az ünnepből?

Ez a gyakorlat számomra egyértelműen jelöli ki az elmagányosodáshoz, az elhidegüléshez vezető utat. Amikor megszakadnak a családi kötelékek, az ember mögött megszűnik az a biztos védőháló, amely megóvja őt a zuhanástól. Az önös kényelmi megoldások vajon hány évvel később nyújtják be a számlát? Talán egy családtag elvesztése segít felismerni, hogy a rokoni kapcsolatokat ápolni kell? Késő lesz vajon, amikor rájövünk erre és mardosni fog minket a lelkiismeret, amiért családunk és barátaink helyett a saját kényelmünket tartottuk előbbre? Hogyan azonosíthatjuk önmagunkat, ha csak a legszűkebb család részeként definiáljuk magunkat? Könnyen elveszetté és kívülállóvá válhatunk, ha semmilyen nagyobb közösséghez nem tartozunk.

A húsvét közelebb van, mint gondolnád – Ne várd, hogy a nyuszi hozza meg a hangulatot

Húsvétot sokféleképpen lehet ünnepelni. Vannak, aki Jézus kereszthalálára és feltámadására emlékeznek, vagy épp a locsolkodással egybekötött vendégeskedést élvezik, de a legtöbben – általában a kisgyerekes családok – a tojáskeresést, csokinyuszis meglepetéseket várják. Mindnek van helye, akár egy családon belül is, mi azonban most csak ezzel az utolsó csoporttal fogunk foglalkozni. Olvasd tovább!

Visszatérve a húsvéti hagyományokra, meglátásom szerint az idősebb korosztály és a gyerekek tartják még életben a locsolkodást, a fiatalabbak és a középkorúak viszont nem igazán tudnak mit kezdeni ezzel a szokással. A férfiak elbizonytalanodnak, merjenek-e locsolási szándékkal közeledni a hölgyek felé, vagy inkább válasszák a kényelmesebb utat és „feledkezzenek meg” erről a kötelességről. Viszont ha lemondanak a locsolás rítusáról, elképzelhető, hogy vérig sértik azokat az asszonyokat és lányokat, akiknek presztízskérdés, hányan locsolják meg őket. A régen jól működő, változtathatatlannak gondolt hagyomány mára bizonytalan és épp ezért kényelmetlen, nemszeretem feladattá vált.

Ha a gyér locsolkodási kedv okait boncolgatjuk, egyrészt az is előfordulhat, hogy a férfiak túlságosan elkényelmesedtek a 21. században, amikor is ahhoz vannak szokva, hogy sok nő tálcán kínálja fel magát és a kisujjukat sem kell mozdítaniuk a szebbik nem figyelméért, szívének elnyeréséért.

A locsolkodás hagyománya kezd egyre inkább kikopni a húsvéti szokásokból Forrás: Shutterstock

Ha így nézzük, valóban felesleges nyűgnek tűnik a verstanulás meg a lányos házak felkeresése. Másrészt az is lehet, hogy a #metoo kampány időszakában a szabadabban, empatikusabban gondolkodó férfiak megrettennek attól, hogy a nemi szerepek egyértelműen elkülönüljenek, határozottan, férfiként lépjenek fel, hogy aztán esetleg ketten-hárman elkapjanak egy lányt és azzal valami olyat tegyenek, amit az nem szeretne.

Hogy mikor és melyik nem jóvoltából kezdtek bomlani a húsvéti hagyományok, nem tisztem eldönteni. Az azonban biztos, hogy érdemes lenne nagyobb figyelmet szentelnünk ünnepeink, közösségeink és családi kapcsolataink életben tartására.