Soha nem késő elkezdeni - Nyelvtanulás gyerekkorban és idősebb fejjel

A nyelvtanulásnak számos előnye lehet. Jobb esélyekkel indulhatunk a munkaerő-piacon, több emberrel ismerkedhetünk meg, ezáltal növelhetjük a kapcsolati tőkénket és diplomát is csak akkor szerezhetünk, ha rendelkezünk nyelvvizsga-bizonyítvánnyal. Használható nyelvtudásra tehát szükség van. A kérdés csak az, milyen feltételek mellett fogunk igazán eredményesen kommunikálni egy idegennyelven.

Ellentmondásosak a vélemények arról, hány éves korban a legoptimálisabb elkezdeni nyelvet tanulni. Néhányan úgy gondolják, nem érdemes hét éves kor előtt belevágni, mert az új nyelv összezavarja az anyanyelvi készségeket.

A másik oldal úgy gondolja, értékes éveket vesztegetünk el, ha hét éves korunkig várunk a nyelvtanulással. Nem olyan egyszerű eldönteni, melyik tábornak van igaza, hiszen számos tényező, többek között a szociális körülményeink, az alkalmazott módszertan, az életkorunk vagy a baráti kapcsolataink egyaránt befolyásolhatják, hány nyelvet és milyen szinten beszélünk.

A dzsungelben nevelkedett, emberi közösségektől elszakított gyermekek példája jól mutatja, mennyire meghatározóak a korai évek az anyanyelv-elsajátítás szempontjából. Ha életünk első néhány évében nem érnek bizonyos nyelvi ingerek minket, a későbbiekben nem könnyen tudjuk pótolni ezeket. Gyermekkorban az anyanyelvet ugyanis nem tanuljuk, hanem elsajátítjuk. Így komolyabb erőfeszítések nélkül tehetünk szert megfelelő nyelvtudásra. Ezért joggal gondolhatnánk, hogy érdemes minél fiatalabb korban elkezdeni az idegennyelv-tanulást. A kép ennél viszont jóval árnyaltabb. Különböző életkorokban ugyanis különböző előnyei vannak a nyelvtanulásnak. Csecsemőként például a világ nyelveit alkotó hangkészlet mind a 600 mással- és mind a 200 magánhangzóját meg tudjuk különböztetni. Egy éves korunkra aztán az agyunk elkezd azokra a hangokra specializálódni, amiket leggyakrabban hallunk. Talán nem is gondolnánk, de már újszülöttként mindenki annak a nyelvnek az akcentusával sír, amit az anyaméhben hallott.

A gyerekek kitűnnek az implicit tanulásban: figyelmesen hallgatják az anyanyelvi beszélőket és próbálják utánozni őket. Ez a fajta nyelvtanulás azonban csak akkor lesz sikeres, ha egy gyermek minél több időt tölt az adott nyelvi környezetben. Ötéves korban például nem igazán jelent sokat heti egy óra nyelvtanulás. Heti másfél óra alatt azonban már jelentős sikereket lehet elérni abban az esetben, ha anyanyelvi beszélő is jelen van az órákon. Ezzel szemben az explicit tanulás során, amikor a tanár elmagyarázza az osztályteremben egy nyelv működésének szabályait, már komolyabb nehézségekbe ütközik a legfiatalabb korosztály, mert gyermek- és fiatalkorban még hiányzik a kognitív kontroll, a figyelem és a megfelelő memóriaképesség.

A legfiatalabb résztvevő 10, a legidősebb 70 éves volt. A vizsgálatot végzők arra a megállapításra jutottak, hogy 10 éves korban a legcélszerűbb idegennyelv-tanulásba fogni. Bár 18 éves kor után még mindig lehetünk eredményes nyelvtanulók, de valószínűleg nem érjük majd el az anyanyelvi beszélők szintjét. A vizsgálat során az a hipotézis is megerősítést nyert, miszerint a kor előrehaladtával javul a nyelvi teljesítményünk. Az anyanyelvünkön is körülbelül 30 éves korunkra érjük el nyelvtani tudásunk csúcsát. Ezt a tényt látszik megerősíteni egy izraeli kutatás is, amely szerint az idősebb nyelvtanulók profitálnak az érettebb életkorból, mivel jobb a problémamegoldó-készségük és átfogóbb nyelvi tapasztalattal rendelkeznek. Más szóval az idősebb tanulók jobban ismerik magukat és a világot, ez a tudás pedig felgyorsíja a nyelvtanulási fázist. Továbbá felnőttként már hosszabb ideig tudunk koncentrálni, olvasottabbak vagyunk, ezáltal pedig folyamatosan bővül a szókincsünk – az anyanyelvünkön is.

A fenti példák is alátámasztják tehát, hogy sosincs késő valami új, például egy idegennyelv tanulásába kezdenünk. A sikerünk nem az életkorunkon, hanem a szorgalmunkon és a kitartásunkon fog múlni.