Rózsaszín köd és élénk képzelőerő: fantáziánk sok mindenre képes, ha plátói szerelemről van szó

Schütz Alexandra

2023.09.04.

Fáj, hisz soha nem lehet a miénk. Csupán agyunk szüleménye, a fantáziavilágunkban élő tökéletes ideál, nem valós személy. Egy nem létező kapcsolat, amely hatással van az egész életünkre. Ez a plátói szerelem. Hogy miként alakul ki és mit tehetünk annak érdekében, hogy valamiképpen mégis a realitás talaján maradjunk, arról Geist Klára tanácsadó szakpszichológus beszélt.

A szerelem nem mindig olyan kellemes, mint amilyennek gyerekkorunk meséi nyomán elképzeljük. Legfőképpen akkor nem, amikor egyoldalú. Nincs is annál nyomasztóbb érzés, amikor a kiszemeltünket a kedvesével látjuk az utcán vagy közös fotókon a közösségi médiában. Gyomrunkban pillangók repkednek azonban, amikor reakció érkezik tőle új posztunkra vagy reagál napi történeteinkre. Ez persze ő csak kedves gesztusnak szánja, főleg, ha egyébként jóban vagyunk, de nekünk a mindenséget jelenti. Ilyenkor saját magunkat ámítjuk és csalódottak, bizonyos helyzetekben mérgesek lehetünk, ha mégsem úgy alakulnak a dolgaink, ahogy szeretnénk. És általában nem úgy alakulnak.

Plátói vagy viszonzatlan szerelem

A viszonzatlan szerelem tulajdonképpen élete során bárkit érinthet. Ilyenkor erős vonzalom alakul ki a másik iránt, ám ha az érzés nem válik kölcsönössé, a realitást szem előtt tartva egy idő után tovább lépünk. A baj, akkor kezdődik, ha beleragadunk ebbe az érzésbe, az pedig átszövi a mindennapjainkat, mérgezi a gondolatainkat, sőt azok központjába kerül.

Könnyen kreálhatunk egy idealizált képet fantáziavilágunkban a kiszemeltünkről, még akkor is, ha a egyébként tisztában vagyunk vele, hogy csak mi ruháztuk fel ezekkel a tulajdonságokkal. A plátói szerelem testileg sosem teljesedik be.

Elakadásaink idézik elő

A viszonzatlanságban benne van a kapcsolatnélküliség, a kapcsolattalanság. Serdülőkorban – amikor még külön fogalmazódik meg az érzelmi kapcsolat és a testiség iránti vágyunk, ugyanakkor szorongunk is az érzelmi és fizikai közelségtől – ez természetes fejlődési szakasz. Később a pszichoszexuális éréssel ez megoldódik. Ha viszont valaki már felnőttként sorozatosan belesodródik ezekbe a helyzetekbe és ebbe az érzésbe, az valamiféle elakadást tükröz. Ezt az elakadást az érintett úgy oldja fel magában, hogy olyan fantáziavilágot alakít ki, amelyben egy elérhetetlen személy iránt táplál érzelmeket. Így nem alakul ki a vágyott szerelmi kapcsolat, ami szenvedést okoz.

– fejtette ki a pszichoforyou.hu szakértője, Geist Klára tanácsadó szakpszichológus.

Sokan újra és újra beleesnek a viszonzatlan szerelem csapdájába, ami egyfajta védőpajzsként szolgál, az illető tudatalattija így védi meg magát a nagyobb - valós kapcsolatokkal járó - csalódásoktól. Ha valakinek szinte csak és kizárólag plátói szerelmei vannak, akkor érdemes átgondolni, honnan eredhet mindez. Elképzelhető, hogy kötődési problémáról van szó, hogy az illető éppen az elköteleződéstől tart.

Ha valaki gyerekkorában nem kapott a szüleitől kellő figyelmet vagy sohasem viszonozták az érzéseit, lehet, hogy felnőttként is ezt a mintát viszi tovább, hiszen ez az, amit ismer. Így felnőttként is olyan kapcsolatokat keres, ahol nem viszonozzák az érzéseit.

A gyógyulás első lépése, hogy felismerjük egészségtelen kötődési mintáinkat. Ha így sem tudunk továbblépni és beleragadunk egy nem létező kapcsolatba, a legtöbb esetben terápiás beszélgetésre, tanácsadásra lehet szükségünk. Megfelelő önismerettel felvértezve és a múlt tudatos feldolgozásával a jövőben már azelőtt megszólal a vészcsengőnk, mielőtt újra a kínzó plátői szerelem csapdájába esnénk.