Utazás a lelked körül Peller Mariann-nal: Marton Adrienn

Peller Mariann: Úgy látom, hogy nagyon jól vagy, mint aki ragyog. Mintha rátaláltál volna az utadra.

Marton Adrienn: Igen, ez egyre inkább így van, és ebben van egy jó adag tudatosság is. A gasztronómiával megtaláltam azt az irányt, ami engem a leginkább érdekel. Így nem kell megjátszanom magam, nem kell kitalálnom dolgokat, hogy elhitessek valamit magamról. Ez ugyanis szívből jön. Érzem, hogy ez az én utam, egyre többet kapok tőle, és egyre inkább fejlődöm általa. E miatt csilloghat a szemem, és nem mellesleg a családomtól. Igyekszem, hogy rájuk is elég idő és anyai energia jusson. Három éve foglalkozom a gasztronómiával ilyen intenzíven, és mostanra sikerült kiegyensúlyozni a munkát/karriert és a családot.

P. M.: Én hiszek abban, hogy létezik a sors, de te mit gondolsz erről? Volt olyan, amire azt mondod, ha visszanézel az eddigi életedre, ami egyértelműen az égiek kézjegyét hordozza magán?

M. A.: Abban biztos vagyok, hogy semmi nem történik véletlenül, hogy most ezt sorsnak hívjuk, vagy bármi másnak, az mindegy is. Hiszem, hogy ha egy picit az érzéseinkre hallgatunk, nem a fizikai valónkkal gondolkodunk, és nem azzal foglalkozunk, hogy a külvilág mit mond vagy gondol rólunk, akkor jó úton járunk. Legalábbis ez az én utam, nem akarok általánosítani, hiszen akár otthon ülő feleség is lehettem volna, aki boldoggá teszi a családját, és akit ez a szerepkör tökéletesen boldoggá tesz.

P. M.: Milyen volt, amikor először találkoztatok Edvinnel? Ott már érezted, hogy ez több lesz egy egyszerű találkozásnál, súgott a szíved?

M. A.: Nekem előtte ért véget egy hatéves kapcsolatom. Akkor tulajdonképpen fellélegeztem, hiszen még csak huszonegy éves voltam, örültem, hogy egy picit szabadon élvezhetem az életet, és akkor belépett a képbe Edvin. Én az elején nem akartam komolyan venni, de olyan megnyilvánulásai voltak felém, amitől azt éreztem, hogy ő egy igazi lovag. Az ő kisugárzása és romantikus lénye a mai napig is megvan, nagyon különleges ember.

P. M.: Biztos vagyok benne, hogy ez egy sorsszerű találkozás volt, és abban is, hogy szorosabb lélektársi kapcsolat lehet köztetek.

M. A.: Bár ennek nem jártam utána, de ha csak elhallgatok, és rá gondolok, én most is el tudnám sírni magam, mert mérhetetlenül szeretem őt. Érzem, hogy elképesztően szoros a kapcsolatunk. Olyan szinten tudunk egymáshoz alkalmazkodni, ez a kötelék annyival mélyebb, mint bármelyik másik, hogy ledöntött a lábamról, tizenegy évvel ezelőtt.

P. M.: Szerintem ezt hozzátok magatokkal. De te mit gondolsz, el tudod képzelni, hogy volt már ezt megelőző életetek?

M. A.: Hiszek az előző életekben, de hogy mi találkoztunk-e már, azt nem tudom, nem is jártam utána. Egyszerűen csak az érzéseimre koncentrálok, és amikor egymásra pillantunk, az nem csupán egy pillantás, hanem abban benne van egy olyan mondat, sőt monológ, amire ő rögtön úgy reagál, hogy te ezt honnan vagy miből tudod? Egy gesztus vagy mimika ugyanígy működik. Na akkor érzem azt, hogy elvileg még csak tizenegy éve, de mintha már ezer éve ismernénk egymást.

P. M.: A gyerekeiteket is figyeled olyan szemmel, hogy elméletileg ők választottak téged édesanyjuknak, és bizony ők tanítanak téged sok mindenre?

M. A.: Igen, két nagy fiam van, kilenc- és tízévesek. Amikor Maxi megszületett, akkor bizony tele voltam feszültségekkel, mert rám telepedett a külvilág elvárása, miszerint egy anya mindent bír. Ő nem lehet fáradt, nem lehet elgyötört, és közben állsz, és mutatod a külvilágnak, amit látni szeretnének. Közben pedig felőröltek az érzéseim, a csalódottság, hogy én ennek nem tudok megfelelni. Ebbe született Noel, aki már nem is jelentett számomra lemondást. Rá kellett jönnöm, hogy nem véletlenül születtek hozzám, nekik én vagyok a legszuperebb anyuka, mert a szeretet volt mindennek az alapja, és természetesen a mai napig az.

P. M.: Van olyan módszer, amit alkalmazol, hogy egy-egy mélypontról kijöjj vagy feltöltődj?

M. A.: Igen, az egyik, hogy ilyen témájú inspiráló könyveket olvasok, és inspiráló személyiségekkel találkozom, beszélgetek. A másik pedig a jóga. Ez segít, hogy egy végigpörgött, telefonálással, e-mailezéssel, forgatással, szervezkedéssel töltött nap után újra visszataláljak önmagamhoz. De van, hogy csak a virágaim meglocsolása ad némi töltést.

Gyurkó Katalin: A horoszkópod magában foglalja a mostani életed történetét. Van egy Szűz aszcendensed, aminek két fontos fejlődési iránya van. Az egyik az, hogy a testtudatosságban, az egészség megőrzésében fejlődj. A másik pedig, hogy szeretnéd mindig hasznosnak érezni magad, ezért mindig tevékeny leszel, nyüzsgő. Remek adottságaid vannak ahhoz, hogy segítsd a téged körülvevő közösség munkáját is, kitűnő együttműködési képességgel rendelkezel. Minden aszcendens úgy működik, hogy az általa képviselt irányokban, életed elején még nem vagy fejlett, de abba az irányba húz, hogy minél jobban elsajátítsd, hogy ezeket az irányokat megvalósítsd, ezeket a képességeket minél jobban kidolgozd magadban.

M. A.: De jó, hogy ezeket mondod! Jó érzés ezeket a visszacsatolásokat hallani. Abszolút igaz minden, valóban az a célom, hogy a közösség hasznos tagja legyek, igyekszem folyamatosan ebbe az irányba haladni.

Gy. K.: Azt is látom a képleteden, hogy olyan ember vagy, aki két területen is kimagaslóan jól tud működni. Az egyik a család. Azt összetartani, ebben erős segítséget kapsz. Fontosak a gyerekeid, és nagyon fontos a férjed. A másik terület pedig a közösségi tér. Tehetséged van ahhoz, hogy egy közösséget, egy csoportot toborozz magad körül, valamilyen téma kapcsán, ami a te szívednek kedves. Ez természetesen lehet a gasztronómia is, ahogyan táplálod az embereket.