Orosz Barbara: "A bennem élő maszkulin én jelenleg mindent ural"

Hatalmas nyüzsgés van körülötted, mégis tudsz az interjúra koncentrálni. Hogy csinálod?

Inspirál a zsizsgés, jobban szárnyalnak a gondolataim, ha nem a csendes irodámban, hanem olyan környezetben dolgozom, ahol folyamatosan impulzusok érnek. Egyszerűen ez a közeg kell a munkámhoz. Akár szerződéseket írok, akár a Tűsarok következő forgatását szervezem, szeretem, ha történnek körülöttem a dolgok. A legtöbb üzleti megbeszélésem kávézókhoz, éttermekhez kötődik. Szeretem a kellemes hangulatú helyeket, ahová szívesen invitálom az üzleti partnereimet, és azt tapasztalom, hogy ők is szívesebben találkoznak velem egy finom ebédre vagy egy jó kávéra valami érdekes és eredeti étteremben, mint a rideg irodájukban.

Eltűntél az eseményekről, az elmúlt évben alig adtál interjút.

Az utóbbi 2 évben teljes egészében megváltozott, átalakult az életem. Egyrészt tudatos döntés volt, hogy visszaszorítottam a partikon és így a bulvárban való jelenlétemet, mert egy idő után ez már inkább fárasztott, mint kikapcsolt. Jelenleg a produceri, műsorgyártói munkám áll a fókuszban, ez rengeteg felelősséggel, kihívással, küzdelemmel, szabad döntéssel, de lemondással is jár. Számomra a munkám mellett a családom és a barátaim a legfontosabbak, akik mindenben mellettem állnak, és szerencsére jól tolerálják, ha néha előfordul, hogy hetekig nem tudunk találkozni. Tudják, hogy mindenben számíthatnak rám, és szerintem ez a lényeg. Komoly lehetőséget kaptam a sorstól, és új, számomra sokkal szabadabb világot teremtettem magamnak azzal, hogy saját műsorgyártó céget alapítottam. Rengeteg dolog nem egyeztethető már össze az új világommal, és olyan momentumok is akadnak, amikkel ma már nem akarok foglalkozni.

Még mindig a jövődet építed vagy megtaláltad már az utadat?

Mindig is a saját utamat jártam. Már 13 éves koromban tudtam, mi akarok lenni, és nyílegyenesen mentem a céljaim felé. Minden, amit eddigi életemben csináltam, tapasztaltam összeadódott és mostanra izgalmas mixtúrává vált. Kellően fatalista vagyok, hiszem, hogy egyetlen lehetőség, egyetlen találkozás sem történik véletlenül. A lehetőségek közül viszont megtanultam erősen szelektálni. Mindig jellemző volt rám, hogy tudtam nemet mondani, sőt lemondani dolgokról. Nem kell mindenhol ott lenni. Nem kell mindent elvállalni. Csak olyasmit, ami előre mozdít, olyan kihívás, amiből sokat tanulhatok, fejlődhetek. Ami izgat, mozgat, érdekel. Ha valamiben ezt érzem, nem lehetek olyan elfoglalt, hogy ne szakítsak rá időt, ne szánjak rá energiát. Az utóbbi hónapokban nagyon izgalmas szakmai felkérések találtak rám. Például casting director lettem egy filmes cégnél. Ez a megbízás közelebb visz egy régi álmom megvalósításához, a filmproducerséghez. De addig még el kell telnie néhány évnek, még túlságosan izgat a televíziózás, hogy hogyan lehet hatni az emberekre, hogyan lehet motiválni őket.

Alaposan megváltoztál…

Régen túl vagyok már a saját határaimon, ma már nem azzal a lánnyal ülsz itt, akit akkor ismertél meg, amikor még helyes, csapongó, határait feszegető színész és műsorvezető voltam. A kíváncsiságom, a spontaneitásom, és hogy nagy teret adok magamnak a kibontakozásra, ugyanúgy megvan bennem.

Nem kötöm meg magam feleslegesen, és bátran merek biztosítókötél nélkül ugrani, kísérletezni, felfedezni - saját magamat is. Szeretem, hogy nap mint nap új meglepetést tudok okozni - magamnak is -, és bár azt gondolom, alaposan megismertem magam az elmúlt 35 év során, nem merném azt állítani, hogy 100 százalékosan mindent tudok magamról. Még mindig sokan teszik fel a kérdést, főként akik láttak színpadon, hogy nem hiányzik-e a színház, nem akarok-e egyszer visszamenni. Ebben a pillanatban azt érzem, képtelen lennék. Megszoktam, hogy a magam ura vagyok, képes vagyok önállóan létrehozni azt, amit megálmodok. Saját csapatom van, akik minden rezdülésemből olvasnak.

Színésznőként diplomáztam és mellette műsort vezettem, több lábon álltam kezdettől fogva. De alapvetően két olyan hivatást választottam, ahol mások döntöttek az életemről, a sorsomról. Ez a szakma velejárója. Sosem gondoltam, hogy egyszer mindennek hátat fordítok. Aztán elérkezett egy pont, amikor olyan erős vágyat éreztem, hogy úgy mondjam el, úgy mutassam meg, amit gondolok. Kompromisszumok nélküli, hogy saját platformot hoztam létre, csak hogy senki se szólhasson bele a dolgaimba. A sikeres nőkről szóló rovatomban olyan nőkkel találkoztam, akik erősen hatottak rám, és megerősítettek abban is, ha valaki el akar valamit érni az életben, akkor bizony kőkeményen oda kell tennie magát.

Honnan van ez az erőd?

Gyerekkoromban a kemény, erős férfiak voltak a példaképeim, nagypapám, apám. Mindketten nehéz természetűek voltak. Amilyen a példakép, olyan leszel te is. A családunkban női fronton is sok az erős, karakteres ember. Nagyon hálás vagyok nekik, mert mindig óriási szabadságot, mozgásteret adtak nekem. Sokan gondolják, hogy nekem csak megszületni volt nehéz. Igazán sosem izgatott, ki mit gondol rólam. Mindig is nagyon megosztó ember voltam, és ez már így is marad. De ami fontos nekem, ahhoz hatalmas alázattal állok. Szerintem mindent csak így szabad csinálni, akkor előbb-utóbb meglesz a jutalom. Az én jutalmam többek közt, hogy fantasztikus embereket ismerek meg a forgatások alkalmával nap mint nap. Rengeteg energiát merítek belőlük. Komoly kapcsolatrendszert alakítottam ki, jelentős cégek hirdetnek nálam, akik bíznak az értékítéletemben, olyan helyeken forgathatok, ahová sok esetben más nem juthat be a szakmából, és ezt elképesztő sikernek élem meg. A cégem olyan megbízásokat kap, amikről nem is álmodtam. Azt látom magam körül, hogy egyre kevesebben vannak a televíziós piacon azok, akik eltántoríthatatlanok és évek múltán is képesek célorientáltak maradni. Engem sohasem a pénz motivált, akkor már feladtam volna az elején, amikor ingyen dolgoztam. De tudtam, hogy van miért, megéri.

Határozott főnökké váltál, kicsit még félelmetes is vagy.

Sokan mondják ezt mostanában, de mihelyst beszélgetünk kicsit, és belelátnak a gondolataimba, megértik a motivációimat. Azok az emberek, akik tudják, mennyit küzdöttem, hogy megvalósítsam az elképzeléseimet, rég elfogadták már ezt az új énemet, látták, hogyan alakultam ilyenné. A felelősség komolyabbá tett, azt hiszem, ez egyértelmű. Producerként megtanultam, ha van egy álmom, akkor erősen kell hajtanom, hogy megteremtsem a megvalósításához szükséges anyagi és egyéb feltételeket. Én nem kapok ajándékba a két szép szememért semmit. Ez az egész színtiszta üzlet. Vásárolom a felületemet a csatornától, és azzal azt kezdek, amit akarok. Ezt a fajta szabadságot ma a médiában nem sokan mondhatják el magukról. Ez persze együtt jár rengeteg feszültséggel, felelősséggel, folyamatos döntéshozatallal. Stabil, állandó csapattal dolgozom, amelyben olykor nagyon tehetséges kezdő fiatalok is lehetőséget kapnak. Jólesik, hogy mindenki szívesen jön el hozzám dolgozni, annak ellenére, hogy tudják, kemény főnök vagyok, és magas nálam a léc. A stábom egy pillanat alatt tudja, mit akarok. Semmi olyat nem kérek, ami teljesíthetetlen lenne. Úgy gondolom, egy jó főnöknek pontos instrukciókat kell adnia, és csak akkor van joga kérni valamit, ha ugyanúgy odateszi magát, mint a stáb többi tagja. Ugyanakkor érdekelnek a visszajelzések. A családom már megtanulta, hogy ne arra összpontosítson egy műsoromban, hogy mennyire voltam csinosan felöltözve. Arra figyelnek, kiket mutattam be, milyen volt az operatőri munka, a vágás, milyen kérdéseket tettem fel, hogyan szerkesztettem a műsort. Nem titkolom, hogy kemény vagyok, ez a világ rendesen megedzett. És azt is tudom, hogy a határozottság és a magabiztosság félelmetessé tesz.

Kihalt belőled az érzékeny nő?

Kissé furcsa, mert ha rám nézel, azt látod, hogy a külsőmben abszolút nő vagyok, de az üzletasszony énem, ha úgy tetszik, a bennem élő maszkulin én jelenleg mindent ural. A családom és a barátaim körében tudok a legjobban kikapcsolni, de néha azért nehezemre esik letenni a dolgaimat, amikor megérkezem hozzájuk. Egyébként lehet, hogy félelmetes, de alapvetően nekem nagyon tetszik az új énem, és tisztában vagyok vele, hogy elviselni minden bizonnyal nehéz. Azon szeretnék dolgozni, hogy visszaszerezzem a női energiáimat. Fontos, hogy meglássuk magunkban, mit hibáztunk, és min kell változtatnunk, mert meg kell találnunk az egyensúlyt. Az egészen biztosan nem működik, hogy 100 százalékban üzletasszony legyek, mert akkor hol marad a harmónia az életemből? Otthon már megkaptam, hogy nem tudom levetkőzni a bennem élő producerasszony szerepet. Pedig muszáj lesz, ha nem akarok egyedül és boldogtalanul meghalni. Örülök annak, hogy tudom magamat szembesíteni a hibáimmal és tisztában vagyok azzal, hogy dolgoznom kell azért, hogy megváltozzak. A páromért és magamért is igyekszem megtenni, nagyon kötődöm hozzá, évek óta kitart mellettem.

A családalapításról le is mondtál?

Az fel sem merült bennem, hogy fiatalon váljak édesanyává. A gyerekvállalás nagyon komoly döntés, amit, ha eljön az ideje, tudatosan szeretnék csinálni, sodródásmentesen. Ebben a pillanatban még nem mernék gyereket vállalni. Nekem fontos, hogy ebben a mai, sokszor perspektíva nélküli világban megteremtsem magamnak és a gyerekemnek is a biztonságot. Azt akarom, hogy a gyerekem jó óvodába, jó iskolákba járjon és mindent meg akarok adni neki a szereteten és a figyelmen túl is.

Egyedülállóként viszont sohasem szülnék, és úgy sem, ha nem érzem magam biztonságban a párkapcsolatomban. Sajnos azt látom, hogy az anyaságban ma a nők képesek teljesen elszeparálódni, mártírrá válni, teljes egészében háttérbe szorítják magukat, a saját igényeiket. Ez nagyban függ a társuktól is, hogy mennyire partner, mennyire lehet rá számítani. Én igyekszem odafigyelni a kisgyerekes barátnőimre, gyakran meglátogatom, kimozdítom őket, viszem nekik a híreket, programot szervezek, ők pedig örülnek, hogy egy kis időre nem csak a gyerek körül forog a világuk. Szerintem fontos, hogy továbbra is saját életük főszereplői legyenek. Bízom benne, hogy ha anya leszek, nekem is sikerülni fog.