Az evolúciós fejlődés új állomása? A szorongás előnyei

A szociális fóbiában szenvedők, a szociális helyzetekben, vagyis az emberi közösség felületein félve, szorongva szereplő emberek számára azonban rémálom lehet minden nap, hiszen nem tudja függetleníteni magát a többi embertől. Ráadásul félénksége negatívan befolyásolhatja élete minden területét: alulteljesít az iskolában és később a munkahelyén, folyamatosan hátrányokkal küzd a különböző pozíciókért vívott harcokban (vagy a szorongó ember bele se kezd, eleve feladja a küzdelmet), és persze a párkapcsolatok sem alakulnak úgy, ahogy alakulhatnának, hiszen nem tud, nem mer megvívni azért, aki valójában tetszik neki.

Akik szociális szorongástól szenvednek, az élet számtalan, hétköznapi területén érzik rosszul magukat: kínosan érinti őket, ha beszélni, enni, táncolni, mozogni kell mások előtt. Nem vállalják szívesen a kézírásukat, nem mernek beszélgetést kezdeményezni, ha kérdést intéznek feléjük, attól zavarba jönnek, miközben folyamatosan egyfajta megmérettetésnek érzik az életet, ahol a többi ember kritikusan vizsgáló szeme előtt kellene jól teljesíteni feladatokat, és amelyekben - ők úgy érzik - rendre alulmaradnak.

A szorongás kísérő tünete lehet:

- izzadás (a test bármely területén), de a tenyér biztosan izzad
- az arc, a nyak pirulása
- hányinger, hányás
- testremegés
- a hang gyengesége megszólaláskor (nem a normál hangjukon szólalnak meg)
- súlyosabb esetben fejfájás, szédülés, ájulás

Fontos tudni azonban, hogy a fiatalok körében gyakran tapasztalt félénkség nem azonos a szociális szorongással, ez utóbbi ugyanis az élet minden területére kiterjedő, tartósan fennálló viselkedésforma, amelyet szakember segítségét igénybe véve, kezelni, gyógyítani lehet.

Gazdag Enikő pszichológus szerint a szociális fóbia általában 25 éves kor előtt kezdődik, és hullámzó jelleggel, de az egész élettartam alatt megmaradhat. A lakosság 3-13 százaléka érintett, férfiak és nők egyenlő mértékben. Az, hogy ki hogy éli meg a problémát, teljesen egyedi. Egy színészt nyilván sokkal jobban fog zavarni a közönség előtti idegessége és pánikrohama, mint egy targoncakezelőt (híres előadóművészek is beszámoltak már szorongásukról egy-egy szereplésük előtt).

Mi játszik szerepet a kialakulásában?

A betegség kialakulásában feltehetőleg komoly szerepet játszanak az örökletes tényezők, emellett pszichés faktorok is fellelhetőek a betegség kialakulásában. Egyes elméletek a gyermekkort és a család gyerekkel szembeni viselkedését tartják elsődleges fontosságúnak. Eszerint az elképzelés szerint egy elutasító, nemtörődöm anya válthat ki a gyerekben olyan komplexusokat, hogy önmagát alacsonyabb rendűnek érzi, és ezért nem tud megfelelően kommunikálni. De az ellenkezője is igaz lehet, hogy a gyerek túlzott óvása, védése okoz önállótlanságot és félelmet a felnőttkortól, amikor is már nem áll mellette a szülő, ezért egyedül kell helytállnia.

Más elméletek szerint valamilyen trauma vagy tapasztalat mentén alakul ki a baj. Például valaki egy felelet során nem tud válaszolni a tanár kérdéseire, így megalázó szituációba kerül osztálytársai előtt, aminek a következménye, hogy bármilyen jól felkészül is a következő alkalmakkor, mindig előjön a korábbi helyzet megismétlődésétől való félelem.

Hogyan lehet gyógyítani?

A pszichológussal történő egyéni vagy csoportos beszélgetések során a személy megtanulja a pánikrohamot megérteni és feldolgozni. A pánik leküzdéséhez elengedhetetlen a kiváltó okok megkeresése, a belső működési mechanizmusok felismerése és megértése, hiszen tisztában kell lenni azzal, hogy milyen tényezők okozzák, illetve súlyosbítják a pánikrohamokat. Ez a terápia kognitív, megértő része.

Hasznos terápiás eszköz a napló vezetése a pánikrohamokról, milyen helyzetekben és hogyan jönnek létre. Ennek célja a háttérben rejlő negatív automatikus gondolatok (NAG) megtalálása, amelyek a pánik létrejöttéhez vezetnek. (Ilyen NAG lehet pl. "Mindenki engem néz", "El fogom felejteni a mondanivalómat", stb.) Ezen gondolatok automatikus megjelenése vezethet a szorongás fokozódásához, és okozzák a fizikai tünetek megjelenését (szapora szívdobogás, ájulásérzés, izzadás stb.) Amennyiben a NAG-okat "tetten érjük", és átfogalmazzuk vagy leállítjuk őket, nem alakul ki a pánikroham.

A terápia második része a viselkedési rész, ahol a páciens megtanulja, hogyan kell átvészelni a pánikrohamot. Erre különböző módszerek lehetnek alkalmasak, pl. a NAG-ok megjelenésével azok felismerése és kontroll alatt tartása, továbbá a légzés tudatos szabályozása, amely a fizikai tünetek "kézben tartását" célozzák.