Második gyerekként születtem, nővérem három évvel idősebb nálam. Gyerekkorunkban mindig ő volt az "okos", én voltam a "szorgalmas". Sosem értettem igazán, szüleim mi alapján skatulyáztak be bennünket a két kategóriába, és hogy miért lettem pont én a "kevésbé eszes, de azért igyekvő" gyerek a családban, miközben mindketten hasonló jegyekkel, eredményekkel végeztük el mind az általános, mind a középiskolát.

A születési sorrend determinál

Nos, mára már kicsit tisztábban látom a helyzetet, tudom, milyen nagy szerepe van egy gyermek személyiségének, későbbi sorsának alakulásában a születési sorrendnek. Az, hogy elsőként vagy másodikként születik egy gyermek, nagyban meghatározza képességeit, személyiségét, sőt hatással lehet majdani munkájára, házasságára és az egész élethez való viszonyulására is. A téma nem új keletű a kutatók körében, a születési sorrend szerepét a 20. század elején Sigmund Freud tanítványa, Alfred Adler osztrák pszichiáter vizsgálta elsőként. Adler szerint a születési sorrend okozta különbségek abból erednek, hogy

egy családon belül a gyermekek - attól függően, hogy hányadikként születnek - más-más bánásmódban részesülnek.

A különböző bánásmódhoz pedig a gyermekek másként alkalmazkodnak, arra eltérő módon reagálhatnak.

Forrás: Thinkstock
Forrás: Northfoto
Veszélybe kerül-e György herceg az újabb trónkövetelő színre lépésével?

Laza lesz, és lázadó? Netán elnyomott, meghunyászkodó? Vagy egy elkényeztetett ficsúr? És vajon letaszítja-e trónjáról testvérét, György herceget? A gyermekek életének alakulását bizony nagyban befolyásolja születési sorrendjük, utánajártunk hát, milyen sors vár Katalin hercegné és Vilmos herceg másodszülött gyermekére.

A szülők beskatulyáznak

Amit Adler a 20. század hajnalán megállapított, azt most brit kutatók megerősítették, és tovább vizsgálták. Ennek eredményeként a Brigham Young University szakértői kimutatták, hogy a testvérek közötti különbségeket valójában a szülőknek a gyermekeikről alkotott elképzelései okozzák, illetve az, hogy folyton összehasonlítgatják őket.

A Journal of Family Psychology című lapban közzétett kutatást vezető Alex Jensen, a BYU professzora munkatársaival testvéreket, illetve azok iskolai előmenetelét vizsgálta. Összesen 388 első-, illetve másodszülött tinédzserkorú gyermeket, valamint szüleiket kísérték figyelemmel, akik egy északkeleti állam 17 különböző iskolájába jártak.

A szülőket megkérdezték, hogy melyik gyermekük teljesített jobban az iskolában, amire a többség azt válaszolta, hogy az idősebbik, holott általában a testvérek teljesítménye nagyjából egyforma volt.

Forrás: Thinkstock

A rossz jegy a szülő hibája?

 Amint az a vizsgálatból kiderült, a szülők gyermekükről alkotott véleményét nem befolyásolták a korábbi iskolai osztályzatok, ám a gyerekek jövőbeni jegyeit nagyon is befolyásolta az, hogy a szülők milyen véleménnyel voltak róluk. Vagyis

az a gyerek, akit a szülei okosnak tartottak, valóban jobban kezdett teljesíteni, akiről pedig rosszabb véleménnyel voltak, annak a tanulmánya tényleg leromlott.

Jensen megjegyezte, hogy a szülők többsége azért tartja okosabbnak a nagyobb gyermekét, mivel az mindig előrébb tart az iskolában, mint a kisebbik, nehezebb feladatokat old meg, és nyilván előbb tanul meg írni-olvasni is. Egyetlen kivétel volt, amikor nem az idősebb gyermeket tartották okosabbnak a szülők, mégpedig akkor, ha fiú volt, a kisebb testvére pedig lány, ilyen esetben ugyanis a többség a lányt tartotta okosabbnak és jobb tanulónak.

A szakemberek hangsúlyozták, hogy általánosságban egyáltalán nem igaz, hogy az idősebb testvér jobb teljesítményt nyújt az iskolában, mint a fiatalabb, és lányoknál is inkább csak a jegyek a jobbak, nem feltétlenül arról van szó, hogy ő az okosabb. Tanácsként azt fogalmazták meg, hogy bármennyire is nehéz, nem szabad összehasonlítgatni a testvéreket, sokkal inkább mindegyikükben az erősségeiket kell meglátni, mert ezzel tudjuk segíteni a jövőbeni előrehaladásukat.