Egyedülálló anyaként hatalmas terheket vesz magára egy nő, és természetesen azt is kőkemény megemészteni, hogy az egykori közös boldogságnak mindörökre vége. Sok esetben azonban a válás egy új, boldogabb élet kezdete lehet – így történt ez levélírónkkal is.

Olvasónk írását változtatások nélkül közöljük.

Nyílt levél a gyermekeiket egyedül nevelő anyáknak

Édesanyák, ti, akik egyedül nevelitek gyermekeiteket, tudom, milyen nehéz, de van remény! Annak idején én is egy nem túl könnyű házasságban éltem, egyedül vittem a vállamon a családfenntartás, gyereknevelés és a ház körüli teendők terheit egyaránt.

Forrás: Thinkstock
Üzennél valakinek? Üzenj a Life.hu-n keresztül!
Régóta nyomja már a szívedet egy feldolgozatlan sérelem? Név nélkül, mégis őszintén le szeretnéd írni a gondolataidat egy családi, munkahelyi problémával kapcsolatban? Írd meg nekünk az info@life.hu e-mail-címre, és öntsd ki a szíved a Life.hu segítségével!

Hitetlenkedve hallgattam a történeteket egy másik anyáról, aki új párt talált, és a pótapuka tiszta szívből szerette a gyermekeit, és szívét-lelkét kitette a családért. Évekig éltem ebben az életem végéig tervezett, nem jól működő közösségben, és hittem, hogy egyszer megváltozik minden, úgy gondoltam, köteles vagyok mindenáron biztosítani az apa jelenlétét, vágyón reméltem, hogy nemsokára könnyebb lesz.

Nem lett.

A szívem szakadt meg, hogy nem vagyunk boldogok, nem voltak veszekedések sem, ennél sokkal szörnyűbb volt, úgy hívják, közömbösség. Tudtam, ha mi, felnőttek nem vagyunk boldogok, a gyermekeink sem lehetnek. Megbeszéltük, hogy elengedjük egymást, és esélyt adunk a boldogságra.

Forrás: Thinkstock

Cseppet sem volt könnyű!

A gyerekek sírtak az apjuk után éjjelente, én meg a gyermekeim szomorúsága miatt gyakran elbizonytalanodtam, jól tettük-e? Azt tudtam, bárkit is sodor elém a jövő, a legfontosabb az lesz, tudja-e majd szeretni a gyermekeimet, és ők vajon viszontszeretik-e? Akarja-e majd velük az időt, vagy ő is elmenekül a felelősség elől? Aztán megismerkedtem valakivel egy amatőr művészeti oldalon, ahol mindketten publikáltunk. Éreztem, hogy ez valami más, és nem egy fellobbanás.

Ma ő a társam, a gyermekeim nevelőapukája, aki nagyon szereti őket.

Olyan dolgokat élünk át, amit a vér szerinti apukájuk sosem tett meg értünk, és nem azért, mert rossz ember volt, egyszerűen nem volt alkalmas apának.

Forrás: Thinkstock

Megtudtam, mi az, hogy gondoskodnak rólunk, hogy közösen cipeljük a terheket, és közösen is osztozunk a boldogságban. És igen, valóban nem ő nemzette őket, nem is akarja átvenni az édesapjuk helyét! De egy apát nem a hímivarsejtjei tesznek igazi apává, azok csak jogokkal ruházzák fel, igazi szülővé a gyermekeinkkel vágyón, szeretve eltöltött idő, a melegszívű gondoskodni akarás érlel bennünket...

Egy anya