A legtöbb országban, és így hazánkban is a január-február a legforgalmasabb időszak a benyújtott válások számát tekintve. Ez magyarázható azzal, hogy az ünnepi időszakban felgyülemlett stressz, az ilyenkor sokszorozva megélt konfliktusok a párkapcsolatokra igen romboló hatással vannak. Az év kezdete, az élet átértékelését is magával hozza, és ilyenkor sokan döbbennek rá, hogy nem boldogok a jelenlegi kapcsolatukban. De, a korábbról hozott negatív hozadékok is ilyenkor kerülhetnek felszínre, melyeket épp a karácsonyi békesség kedvéért nem kapartak ki előbb a felek.

A válások statisztikája Magyarországon*
- A 2000-2010-es években a válások száma 24-25 ezer között mozgott évente – ez az átlagos házasságkötések közel 50%-a. Az ezt követő években, váltakozva történt minimális csökkenés és növekedés is. 2016-ban volt a legjobb az arány az elmúlt időszakokat tekintve; 51 800 házasságkötésre csupán 19 600 válás jutott.


- A válások közel 3/4-ét a nők kezdeményezik; a legfőbb okok a hűtlenség és az alkoholizmus miatt fennálló problémák.


- Amennyiben a korcsoportokat vizsgáljuk, látszik, hogy 2016-ban a 40-49 évesek közül döntöttek a legtöbben a válás mellett - itt valamivel magasabb a férfiak száma -, utána következik a 35-39 évesek csoportja, mely esetében azonban a nők vannak többségben.


*KSH adatai alapján

Ha már elváltok, legalább a gyereket ne rántsátok magatokkalForrás: Shutterstock

A válás akkor sem egyszerű, hogyha csak a közös lakás, vagyon megosztásáról kell megegyezni. Egy vagy több gyermek már nem csupán technikai, hanem komoly érzelmi kérdést és felelősséget is jelent. A válást kezdeményező szülő, szinte minden esetben bűntudatot érez a gyermekkel szemben, de ez még mindig jobb, mintha épp emiatt maradna egy rosszul működő, ártó tudat alatti példával szolgáló házasságban.

A gyerek nem hímes tojás;  érzi a feszültséget, gyakran előbb tudja, hogy szülei kapcsolatának vége, mint maguk a benne részt vevők. Tehát, csupán az esetek kis százalékában éri derült égből villámcsapásként anya és apa válása. Természetesen ez függ az életkorától is, hiszen egy páréves előtt nincs más családmodell, csak a sajátja, így tehát a bejelentést követően – amit jól viselt -, meglepődve tapasztalhatja, hogy apa bőröndökkel áll az ajtóban.

A gyerek rugalmas, könnyen alkalmazkodik, csupán a folyamatosan visszatérő motívumokra, szokásokra van szüksége, mert ezek adják meg számára azt a biztonságérzetet, melytől kiegyensúlyozott lesz. A válást követő kezdeti időszakokat még nehezebben élheti meg, de ha a rendszeresség állandósul – tehát apa valóban elviszi őt magához 2 hetente, kialakulnak az új lakásban is a szokásai, stb. -, akkor hamar megszokja és elfogadja ezt az új helyzetet.

A szülői elidegenítés súlyos következményekkel járhat a gyermek fejlődésére

Az elvált, vagy épp válófélben lévő szülők között gyakran kiélesednek a játszmák. Sajnos sok esetben az egyik fél komoly pszichológiai manipulációnak teszi ki a gyermeket, ezt nevezzük szülői elidegenítésnek. Olvasd tovább...

A gyerek csak abban az esetben tudja jól kezelni szülei válását, ha védve van. Mit jelent ez? Egyszerű: anya és apa nem a gyerek előtt tárgyalják ki a kettejük közt lévő problémákat, valamint nem használják fel őt a válás körüli játszmáikra. Egy rossz válás következménye egy szorongó, depressziós, iskolában rosszul teljesítő és magatartásában gyökeresen megváltozó gyerek, valamint egy hosszú távú kapcsolatra alkalmatlan felnőtt lehet.

A rossz válás a gyerek egész életére kihatForrás: Shutterstock

Így válj el jól (nem csak) a gyermek érdekében!

  • Ne a gyerek döntsön! Az egyik leggonoszabb dolog a gyereket választársa késztetni; azaz megkérni, hogy ő döntse el, melyik szülőjénél szeretne maradni. Ő ugyanis mindkettőt egyformán szereti. Fél attól – sajnos bizonyos esetekben jogosan -, hogy ha apánál akar maradni, anya majd megharagszik rá, és fordítva. Ne add át a gyereknek ezt a fajta felelősséget – kivéve, ha törvényileg joga van hozzá -, mert rendkívüli módon megviselheti a lelkét, és hosszabb távon a személyiségében is negatív változásokat idézhet elő.
  • A legbelső okok nem tartoznak a gyerekre! Megcsalt, elhanyagolt, nem tudott megfelelően teljesíteni az ágyban? Ezek egyike se változtat annak a tényén, hogy a szülők elválnak, így felesleges ezeket elmondani, a vélt felelőst kiemelni, még egy tinédzser esetébenn is. A fröcsögéssel, csak a gyerek másik szülővel való kapcsolatának romlását lehet elérni, ami nem lehet cél. Attól, mert valaki nem volt jó férj vagy feleség, még lehet jó apa vagy anya.
  • Légy őszinte, de épp csak annyira, amennyivel megelégszik! Ez szorosan kapcsolódik az előző ponthoz. Érdemes egyrészt közösen elmondani a döntést, megpróbálva az érzelmi kitöréseket minimalizálni. Ugyanakkor nem kell a 10 éve felhalmozott problémákat felsorolni, elég annyi, hogy elmúlt a szerelem, a vonzódás, már nem vagytok együtt boldogok... szeretnétek egymásnak esélyt adni arra, hogy megtaláljátok azt, aki ezeket ismét meg tudja adni. Az őszinteség ugyanakkor azzal is jár, hogy felvázoljátok az új helyzet paramétereit: hogyan fogtok ezentúl élni, mennyit lesz anyánál, apánál stb. Az információhiány bizonytalanná tesz, lényeges, hogy ezt elkerüld. A kérdéseire életkorának megfelelően, lehetőleg a másik hibáztatása nélkül válaszoljatok.
Beszélj őszintén, de kíméletesen a gyermekeddel a válással kapcsolatbanForrás: Shutterstock
  • A gyermeket biztosítani kell a feltétel nélküli szeretetről! Fontos kiemelni, hogy a kapcsolat romlása nem a gyerek miatt következett be, mert gyakori, hogy a kicsik magukat hibáztatják szüleik válása miatt. Ugyanakkor meg kell erősíteni a szülők, felé irányuló szeretetét is, de nem túlkompenzálással. A több együtt töltött minőségi idő, és nem a rátelepedő magatartás ilyenkor megfelelő – az édességek, a játékok halmozásáról már nem is beszélve.
  • Ha kell, párterapeuta segítségét kell kérni! A kooperatív társas szülői szerep kulcsfontosságú a gyermek számára, hogy egészséges módon megbirkózhasson ezzel a jelentős életmódbeli változással. Épp ezért, ha a válás alatt és/vagy utána nem működik a szülők közti kommunikáció, együttműködés – ami konfliktusokhoz és egyéb ütközésekhez vezet -, akkor érdemes szakember segítségét kérni. Ez nem szégyen, sőt. Ezzel váltok igazán felelősségteljes szülőkké, akik a gyermek érdekében a normális emberi kapcsolatra és a kompromisszumok elfogadására törekednek.

Az egymással korrekten viselkedő és együttműködő szülők erőteljes üzenetet közvetítenek a gyermek felé: a hatalmasnak tűnő változások ellenére is stabil marad az élete, gondoskodnak, odafigyelnek rá, és természetesen feltétel nélkül szeretik őt.