Szeptember 9-én lenne 90 éves Latinovits Zoltán. Ez alkalomból Bodrogi Gyula arról mesélt, milyen ember volt ő valójában.
Latinovits Zoltán olyan volt a magánéletében is, mint a színpadon: szuggesztív, indulatos, igazságkereső, harcos, sokszor kíméletlen - írja a Bors. Bodrogi Gyula személyesen ismerte Latinovitsot, és elárulta, milyen ember volt ő valójában.
„1962-ben együtt játszottunk a Körszínházban, a II. Richárdot, Kazimir Károly rendezésében. Élénk színe volt a szakmának (...) Tisztában voltunk vele, hogy ő a legjobb, mégsem voltunk féltékenyek rá. Soha. Tudtuk, hogy egy igazságosztó, balhés zseni. Igazságkereső ember volt, ahogy ő fogalmazott: „összeférhetetlen". Latinovits a magánéletében egy különös életet élő srác volt: állandóan ott vibrált a személye körül a balhé. Mindig, mindenkinek megmondta, mit gondol, kíméletlenül, de kétségtelenül jobbító szándékkal. Mindannyian tudtuk, hogy ő a legjobb közülünk. Néha viszont gonoszak voltunk vele. A balhés személyisége miatt állandó konfliktusba került, a büféssel, a jegyárussal, a rendezővel, bárkivel. Nagyon tudott balhézni, de mindig ő húzta a rövidebbet. Mi pedig élveztük a cirkuszt, és jól szórakoztunk ezen"
– emlékezett vissza Bodrogi, aki szerint Latinovits korai halála megrendítette a színészszakmát, de valójában benne volt a levegőben a tragikus végzet.
„Volt egy megfogalmazott betegsége, azt mondták: súlyos depressziós. Abban az időben erről úgy beszéltünk a színházi folyosókon, hogy a betegség tünetei hullámokban jönnek. És ezek a hullámok egyre sűrűbben érkeznek. Ha egyszer kettő hullám egybeesik, akkor jön a baj" – fűzte hozzá Bodrogi Gyula. Latinovitsot 1976 nyarán egy vonat gázolta halálra, és bár az akkori híradások szerint öngyilkos lett, egy későbbi kutatásban azt állapították meg, hogy a színész véletlenül került a gyorsvonat alá.
