Senki nem akar rossz apa vagy anya lenni. Mindenki megfogadja, hogy nem követi el azokat a gyereknevelési hibákat, mint egykor a szülei, tudatos lesz, nincs az a feldolgozatlan gyerekkori trauma, ami megakadályozatná, hogy jó szülő legyen. Ezért elkezd körülnézni a neten, esetleg könyvekben, de elveszik az ezerféle módszer között, és észre sem veszi, hogy veszélyes nevelési stílust követ.
A könyvek, magazinok mellett a közösségi média is ontja magából a pszichológiai tanácsokat, a milleniumi vagy Y-generáció leginkább azokból tájékozódik. Ám a felsorolásszerű, tömör, pontokba szedett iránymutatások bőven hagynak teret a félreértéseknek. Emiatt sokszor a fiatal szülők gyereknevelési módszerei a legjobb szándékuk ellenére is inkább káros, mint nem. Például, lehet, hogy apa vagy anya azt gondolja magáról, hogy gyengéd szülő, pedig valójában a megengedő szülők táborát erősíti. Ahhoz, hogy eldönthessék, milyen irányzatot követnek valójában, tudniuk kell, mi a jó szülőség, melyek a veszélyes nevelési módszerek és ismerniük kell a szülői stílusok pszichológiai hatásait is.
Szakemberek szerint az elutasító vagy elhanyagoló szülőség egy életre szól, a szülő, ahogy kisgyermekként, úgy felnőttként sem törődik az utódjával.
A elutasító szülők hatása a gyerekre rendkívül káros, ami bizonytalan kötődést okoz benne. Ez a nem feltétlenül szándékos nevelési stílus valószínűleg annak az eredménye, hogy a szülő a saját problémáival küzd, legyenek azok egészségügyi, mentális vagy saját kötődési problémák. Ha ezeket nem kezelik időben, a generációkon átívelő trauma megakadályozhatja a stabil szülő-gyerek kapcsolat, és az egészséges, biztonságos kötődés kialakulását a gyerekkel.
Van, hogy a szülők azt hiszik, hogy a gyengéd szülőség elveit követik, de a végeredmény anarchia, mert valójában csak engedékenyek, túlságosan is
A szülő mindent arra tesz fel, hogy a gyerek szeresse, a kedvében akar járni, közben küzd a határok felállításával, de ha nincsenek határok a szülő-gyermek kapcsolatban, az káoszhoz vezet. A gyereknek egyértelmű határokra és szabályokra van szükségük, amelyek szükségesek az egészséges fejlődésre. Ezek nélkül bizonytalanná válnak, és nehezen boldogulnak majd a felnőttéletben.
Amy Chua 2011-es memoárja, a Battle Hymn of the Tiger Mother (A tigrisanya harci himnusza) tette népszerűvé a tigrisnevelést, amely a kiemelkedő teljesítményű, irreális elvárások és a magas mérce nyomása alatt összetört gyerekekről szól, illetve megmutatja, hogy a bátorítás, a támogatás ugyanolyan hatékony.
Hosszú távon a kényszerítő, tigrisnevelés szorongáshoz, maximalizmushoz és alacsony önbecsüléshez vezethet. A tigris anyáknak azt kell megérteniük, hogy a gyerekek már eleve rendelkeznek a sikerhez szükséges eszközökkel és készségekkel. A határok és elvárások feszegetése helyett a gyereknek több érzelmi támogatásra, gyengédségre van szüksége.
A helikopternevelés a „kulcsos gyerekek” nevelési módszere: az X generációs gyerekeket gyakran hagyták magukra, miközben szüleik még dolgoztak. Ezek a gyerekek szülőként pont az ellenkezőjét teszik a saját gyerekeikkel: túlságosan bevonódnak az életük minden aspektusába, ami igen frusztráló és önbizalomhiányhoz vezet..
Az, hogy a szülők meg akarják védeni a gyerekeiket a kudarcoktól és a nehézségektől, természetes, de az állandó jelenlétük megakadályozza, hogy a gyerek hibázzon, és megtanulja a megfelelő életleckéket. A gyereknek a kudarcélményekre is szüksége van a fejlődéshez, ezért fontos, hogy a szülő időnként hátra lépjen, majd a gyerekkel együtt megbeszéljék azokat a tanulságokat, amelyek az esetleges kudarcélményből levonhatók.
Kritika, a gyermek megszégyenítése az esetlegesen helytelen viselkedés korrigálása helyett. A szülő a hangnemével, szavaival és tetteivel eléri, hogy a gyerek szégyellje magát. A szigorú nevelési módszer bizonyos esetekben kimeríti a bántalmazás egyes formáit is.
Ez a rendkívül veszélyes nevelési stílus félelmet kelt a gyerekekben azokkal az emberekkel szemben, akiknek szeretniük kellene őket és gondoskodniuk kellene róluk. Ez szorongáshoz és alacsony önbecsüléshez vezet. Az autoriter nevelés nem feltétlenül szándékos. Az ilyen szülőnek, mielőtt visszajelzést adna gyerekének, meg kell nyugodnia, és valószínűleg sokat kell tanulnia az érzelemszabályozásról. A szakemberek kritizálás helyett a gyermek pozitív tulajdonságaira való összpontosítást javasolják.
A gyerekek emberek, nem pedig robotok — erre hívják fel a szakemberek a szülők figyelmét. Egyáltalán nincs szükség nevelési stílusokra, hiszen ahogy a gyerekek, az egyes helyzetek is mások. A szülőnek a történtekhez és a gyerekéhez kell alkalmazkodnia, simá előfordulhat, hogy amire az egyik nap így, a másik nap másképp reagál, és mindkettő lehet a helyes döntés.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.