Segítség, anyósékkal lakok: így éld túl a többgenerációs együttélést

Anyós finomakat főz, mindig van tiszta alsónemű a szekrényben és sokkal többet tudunk így félretenni – ismerős a szituáció? Manapság újra nagy népszerűségnek örvend a többgenerációs együttélés. Nem meglepő, hiszen régen is így ment ez: a fiatal pár odaköltözött valamelyik szülőhöz, kommunaként látták el a háztartási feladatokat és a gyereknevelést is. Az önálló ingatlanvásárlás manapság sem könnyebb, így rengeteg fiatal választja most is azt a megoldást, hogy hosszabb-rövidebb ideig, de hazaköltöznek az egyik fél szüleihez. Az együttélés azonban számtalan súrlódást okozhat. Szmolka Orsolya pszichológus most elárulja, hogyan érdemes kezelni a többgenerációs együttélést, hogy ne menjen a kapcsolat rovására.
Bár sokan viszolyognak attól, hogy a szüleikkel vagy az anyósékkal éljenek, van, hogy ez tűnik a legészszerűbb megoldásnak. Ez az életforma sok előnnyel jár, például, hogy mindig van főtt étel az asztalon, tele van a hűtő, ki van mosva és a gyerekfelügyelet is meg van oldva.
Csakhogy az együttélésnek van árnyoldala is: megszűnnek a privát terek, visszacsöppenünk a gyerekszerepbe és belelátunk egymás életébe.
Szmolka Orsolya pszichológus, képzésben lévő család- és párterapeuta most elmondja, hogyan élhetjük túl a többgenerációs együttélést.
Elkerülhetetlen például, hogy kialakítsunk egy heti rendet. Kinek mi a feladata, mibe tud besegíteni a fiatal pár, ki mikor használja a fürdőt, konyhát, vagy hogy kopogtatás nélkül ne menjünk be egymáshoz. Ez egy házirend, amihez aztán tarthatjuk magunkat és mindkét felet védi
– javasolja a szakember, aki szerint a legfontosabb, hogy lefektessük a játékszabályokat. Például, hogy csinálunk-e a másiknak helyet a konyhában, ki mikor mos, vagy ki mikor főz.
„Fontos, hogy közben a fiatal pár is önálló legyen, ne egy gyerekszerepbe csöppenjünk vissza. Az elején ez furcsa, hiszen a szülők örülnek és szeretnének segíteni, de fontos nem belekényelmesedni, a pár is vegye ki a részét a munkából" – részletezi Szmolka Orsolya. A pszichológus szerint ilyenkor a kulcs a kommunikáció. Ugyanis, ha ki vannak mondva a dolgok és le vannak fektetve a szabályok, akkor ha valami nem jól működik elő tudjuk ezt venni.
A leggyakoribb probléma általában a hatalmi viszonyokból fakad. Hiszen mindenki jól ismeri a mondást: „Amíg az én házamban élsz, amíg az én kenyeremet eszed, addig azt csinálod, amit mondok”. Ez azonban a többgenerációs együttélésnél már nem játszik, itt egyenrangú felek vagyunk, kölcsönösen tisztelnünk kell egymás határait.
Fontos a kommunikáció, hiszen együtt élünk. Egyenrangú felek vagyunk, akkor is, ha a párunk szüleivel élünk, nem egy megtűrt vendég. Épp ezért nagyon fontos, hogy közben tartsuk fenn a saját életünket is, a saját programjainkat. Lehet, hogy a szülők programja épp uborkabefőzés, nem kell feladni a saját terveinket, ne rendelődjünk alá, beszéljük meg, hogy mi mára mást terveztünk, így napoljuk el a befőzést, vagy mi ebben most nem tudunk segíteni
– javasolja a pszichológus, aki szerint a végső megoldás abban rejlik, hogy célul tűzzük ki, valamikor elköltözünk a szülőktől.
Hiszen bármilyen kényelmes is, valójában a többgenerációs együttéléssel egy olyan hátteret és segítséget kapunk, ami alapból nem lenne meg. Így sok helyzetre automatikus válasz a szülői támogatás ahelyett, hogy ketten, közös családként próbálnánk megoldani egy problémát.
„Törekedjünk rá, hogy ne ragadjunk bele ebbe a kényelembe. Előbb-utóbb ugyanis besokallnak a párok, még ha csak húsz év múlva is. De fontos, hogy mikrocsaládként éljünk, ez válik az előnyünkre hosszú távon. Persze mindig vannak kivételek, de összességében ez legyen inkább csak egy ideiglenes állapot, ne a végső megoldás" – vallja Szmolka Orsolya.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.