6 jel, hogy a szüleid nem kezelnek felnőttként

Úgy érzed, hiába nőttél már fel, valahogy nem sikerül a szüleidnek felnőttként kezelniük téged? Ez az 5 gyakori árulkodó jel megmutatja, hogy a szüleid szemében még mindig csak egy totyogós vagy, akire folyamatosan vigyázniuk kell.

6 jel, hogy a szüleid még mindig nem kezelnek felnőttként

Bizonyos viselkedési formák könnyen elárulhatják számodra, hogy a családtagjaid szemében még mindig gyerek vagy és úgy is bánnak veled. Folyamatos kritizálás, irányítás, túlzó szeretet, a saját döntéseid semmibevétele, a határaid figyelmen kívül hagyása? Ezek mind arra figyelmeztethetnek, hogy gond van, mert a szüleid nemcsak hogy akadályoznak a felnőtt mivoltodban, de még az önállóvá válásodat és az egészséges kapcsolattartást is megnehezítik. Lássuk, miből láthatod, hogy nem tekintenek felnőttnek!

1. Iránymutatás, kontroll vagyis szélsőséges gondoskodás
Folyamatosan azt érzékeled, hogy amennyiben tehetnék, ők bizony minden lépésedet irányítanák. Kéretlen tanácsokat osztogatnak, meg akarják mondani, hogy mit tegyél és mit ne, mert nem bíznak benned annyira, hogy meg tudod oldani magadtól. Nem tisztelik a döntéseidet és bármit is csinálsz, mindent leellenőriznek. Ellenőrzik, hogy befizetted-e a számláidat, kiválasztják az étteremben, hogy mit egyél, kritizálják, hogy kivel randizol és megmondják, hogy hogyan kellene „jól nevelni” a gyerekeidet. A döntési jogot teljesen elveszik tőled. Makai Gábor, pszichológus így nyilatkozott a témáról:

2. A pénzügyeid valójában közös pénzügyek
Ebben az esetben, nem számít nekik, hogy már akár több éve független vagy anyagilag, ők buzgón követik a kiadásaidat és a bevételeidet, majd véleményt is mondanak, hogyha valamire nem annyit költesz, amennyit szerintük kellene. Állandó bűntudatot érzel, ha megveszel magadnak egy táskát vagy a drágább sajtot a boltban, hiába dolgoztál meg érte.
 

3. Állandó kritika
Legyen szó a testedről, a sminkedről, a viselkedésedről, a ruhádról, a munkádról vagy a gyerekedről, ha szüleid soha nem dicsérnek csak kritizálnak, akkor valószínű, hogy még mindig az ötéves éned képe jelenik meg lelki szemeik előtt, aki képtelen magára vigyázni és illendően viselkedni. Mintha csak azt várnák, hogy mikor hibázol, hogy ők ezt szóvá tehessék neked. 

Sosem fogadnak el olyannak, amilyen vagy és gyakran úgy érezheted, hogy sosem vagy elég jó nekik. Makai Gábor, pszichológus szerint: 

4. A határvonalak megsértése
Összeszedted az összes lelkierődet és tényleg nagyon igyekszel, hogy meghúzd azokat a bizonyos határokat, de a rokonaid könnyedén figyelmen kívül hagyják a személyes teredet, a magánéletedet, vagy az igényeidet. Hiába győzködöd őket, hogy te máshogy tartanád a karácsonyi ünnepeket, vagy nem akarod vendégül látni őket minden hétvégén, valahogy mindig az lesz, amit ők elterveztek.

5. Nem osztják meg veled a nehézségeiket
Elsőre ez a pont nem tűnhet olyan aggasztónak, viszont ha belegondolsz abba, hogy a szüleid azért kímélnek a fontos vagy nehéz részletek megemlítésével, mert félnek, hogy nem bírod el érzelmileg, akkor jól láthatod, hogy túlféltenek téged. Mintha nem felnőtt lennél, hanem egy óvodás, aki nem bír megbirkózni a nagyok dolgával. Nem hívnak fel a nagy családi ügyek megbeszélésénél, nem vitatják meg veled a „felnőttes” dolgaikat, mert nem tekintenek annak. 
Emiatt számos alkalommal érezted már azt, hogy nem számít a véleményed, nem vagy annyira fontos nekik és teljesen elhanyagolhatóak a meglátásaid.

6. Érzelmi zsaroló és/ vagy lekicsinylő kommunikáció

Az ilyen típusú szülők gyakran zsarolják érzelmileg gyerekeiket, hogy ezzel manipulálják őket. Például:

Egy másik sajátos kommunikációs eszközük az a túlzott becézgetés, Kicsi Drágám, Aranyom és társai. Ezzel is érzékeltetni akarják, hogy kinek van hatalma és ki a felnőtt. A nonverbális kommunikációjukban is megfigyelhető egy jel: hogy meg sem várják, hogy befejezze a gyerekük a mondatát, leintik őket.

Mi játszódik le a szülőben, hogy így kezel téged?

Óriási szorongással élhet az, aki a már felnőtt csemetéjét is gyerekként kezeli. Makai Gábor szakember így fogalmazza meg:

Az is előfordulhat, hogy már a szülőt is ilyen módon nevelték, vagyis nem engedték felnőni, ezért ezt a mintát örökíti tovább, ami egy végtelenül hátráltató transzgenerációs örökség lesz a gyerek életében.

Ha úgy érzed, hogy igazak rád a fenti állítások, akkor mutatjuk mit tehetsz ilyen esetben:

Pszichológiai értelemben rombolhatja az embert egy ilyen szülő, mert komoly önbecsülési és önértékelési problémákat okozhat. 

• Kérj segítséget szakembertől

Fontos, hogy minél hamarabb beszélj egy terapeutával, hogy felismerd, hogy milyen helyzetben vagy. Egy pszichológus megtanítja majd átlátni ezeket a helyzeteket, elősegíti az önismeretet, növeli az énerőt és a bizalom megtapasztalását.

• Kommunikálj nyíltan és őszintén
  Próbáld meg elmondani a kontrolláló szüleidnek, hogyan érzel, és világítsd rá őket arra, hogy szükséged van a függetlenségedre. 

• Húzz meg határokat
  Igyekezz mindig érthetően és konkrétan fogalmazni, amikor nem tartják tiszteletben a határaidat. Fogalmazd meg világosan, hogy mit szeretnél, ha kell ismételd el többször és tarts ki mellette, hátha előbb- utóbb megértik. Kezdő lépésként próbáld meg, hogy nem egyként gondolsz magatokra, hanem két külön személyként. Meghallgathatod a szüleidet, de tudd azt, hogy utána nem muszáj úgy döntened, ahogy ők mondják. 

• Keress támogató közeget

Nyiss a külvilág felé! Nem lehet eléggé hangsúlyozni a társas kapcsolatok fontosságát az ilyen helyzetekben. Egy barát segít abban, hogy reálisan lásd az életedet és magadat. Muszáj, hogy legyen olyan megbízható közeg, akik ott vannak veled ilyen helyzetben és segítenek a nehézségekben, ha kell, együtt képviselik veled az elhatározásaidat. Lehet ez a személy egy testvéred, szoros barátod, vagy a partnered, a lényeg, hogy merj segítséget kérni.