Egy óvónő könyörgése: ezt az egy dolgot mindenképp tanítsd meg a gyerekednek

A tanítóknak sincsen könnyű dolguk, de talán egy fokkal nehezebb helyzetben vannak az óvodában dolgozók, hiszen a 3-6 éves gyerekeket nemcsak tanítaniuk kell, de fejleszteni és nevelni is. Az, hogy milyen minőségben tudják végezni a munkájukat, nagyban függ attól, hogy otthon miként bánnak a kicsikkel. A manapság egyre népszerűbb gyengéd gyereknevelést elégelte meg egy amerikai óvónő.

Gyereknevelés, ami nem ismeri a nemet

Egy óvodai csoport a filmekben cuki kis társaság, akik egész nap rajzolgatnak, játszanak. A valóságban azonban kemény feladat mindig rendet tartani köztük, hiszen pont abban az életkorban vannak a gyerekek, amikor a szeparációs szorongástól kezdve az önállóság első szeletéig mindennel meg kell küzdeniük. És nem csak nekik, de az óvónőknek is.

Egy olyan helyzetben pedig, amikor az egyik a zsírkrétára próbál rá foggal, a másik a földön porangyalkát csinál, a harmadik pedig Pókembernek képzeli magát a könyvespolcra tapadva, egy határozott „nem” rengeteget tud segíteni. Vagyis csak tudna, ha a gyengéd gyereknevelést előnyben részesítő szülők porontyai ismernék ezt a szót.

Emily Perkins, egy Kentucky állambeli óvónő megelégelte ezt, és TikTok videójában szinte már könyörög a szülőknek, tanítsák meg a gyerekeiknek, hogy a „nem”, az nem lehet alku tárgya.

– mondta Emily, aki azt is hozzátette, ha a gyerek nem tiszteli a nem szót, akkor lényegében a szülők kivesznek az óvónők kezéből egy nagyon fontos gyereknevelési eszközt, és képtelenek lesznek kezelni és tanítani a kicsiket.

A TikTok videót már közel fél millióan látták, és csak úgy záporoznak alatta a hozzászólások. Nem csak anyák és apák, de még más pedagógusok is egymásnak feszültek. A legtöbben egyetértettek az óvónővel. Ők úgy tartják, a gyerekeknek bizony el kell fogadni, ha valamit nem lehet, vagyis azt, hogy a világ nem körülöttük forog. Mások azonban úgy vélik, nem azzal van a baj, ha a gyerek visszakérdez, hogy „miért nem?”, hanem azzal a felnőttel, aki nem képes venni a fáradtságot, és elmagyarázni az okot. 

„Teljesen normális megkérdőjelezni dolgokat, főleg, ha az ember csak öt éves” – írta egy anya. Egy másik úgy véli, épp ettől épülhet fel a bizalom, és ez segíti megértetni a gyerekkel, hogy a határok nem ellene, hanem érte vannak. Egy első osztályos tanárnő és háromgyermekes anyuka szerint a „csak” vagy „mert én azt mondtam” válaszok ma már nem elegendőek, hiszen a gyerekek nem robotok, hanem érző és gondolkodó lények.

A vita tehát lényegében nem arról szól, hogy kell-e nemet mondani a gyerekeknek vagy sem, inkább arról, hogy ezt miként tegyük. Talán itt is, mint oly’ sok mindenben, az aranyközépút lenne a járható, az, hogy a „nemek” közt különbséget teszünk. Van az a fajta „nem”, amire rá lehet kérdezni, lehet róla beszélgetni, de van az a fajta is, amit egészen egyszerűen el kell fogadnia a gyereknek.