Neked mi mászik éjjel az arcodra? Éjszakai hálótársaink

Pók

A legtöbb ember a pókoktól tart leginkább, pláne éjszaka, mikor alvás közben nem tudunk védekezni az ellen, hogy ránk másszanak. Egyes források váltig állítják, hogy egy ember életében nyolc-tíz pókot megeszik álmában, de ezt egyelőre hitelt érdemlően nem igazolták, ahogy azt sem, hogy belepetéznének az emberbe. Viszont abban biztosak lehetünk, hogy a fejünktől pár centire akármikor költözhet egy a sarokba hivatlan vendégként, és ugyan a legyeket és a pikkelykéket összeszedi, de a mi arcunk felé is elmászkál. Emellett persze időnként meg is csíp, ez különösen gyermekek arcán dagadhat nagyra, és a piros, fájdalmas duzzanat csak napok múlva lohad le. Ha nem akarunk arra ébredni, hogy az ágy másik oldalán egy pók néz ránk, takarítsunk alaposan, különösen a sarkokban, és rendszeresen tessékeljük ki a nyolclábúakat.

Atkák

Míg egy pókot - legalábbis ha ébren vagyunk - általában észreveszünk, addig az atkákat, például a poratkákat nem látjuk. Sokan csak akkor foglalkoznak velük, ha az atkák ürüléke miatt allergiásak lesznek, külön számukra készülnek az atkataszító ágyneműk és matracok. De azoknak is jól jöhetnek az ilyen termékek, akiket zavarnak a kis élőlények, akik lehulott hámsejtjeinkre vetik magukat, és azzal táplálkoznak. Az atkák ráadásul nagyon szaporák, egy átlagember ágyában akár kétmillió is élhet belőlük. Védekezésként a már említett atkataszító termékeken kívül takarítsunk és portalanítsunk gyakran, lehetőleg nedves ronggyal. A kis állatok a friss levegőt, a napfényt és a nagyon hűvöset sem szeretik, 18 fok alatt kifejezetten rosszul érzik magukat. A poratkáknak egyébként még egy veszélyük van: sok esetben együtt élnek a penészgombákkal, akik a hámsejteinket emésztik elő nekik. Mindkettő kifejezett allergén, így jobb minél kisebb koncentrációban együtt lenni velük.

Százlábúak

Ezek a rejtőzködő életmódot élő gyönyörűségek nappal láthatatlanok, éjszaka indulnak vadászni. Jó esetben nem találkozunk velük, de főleg régi házakban élők láthatják a barna színű, 3-5 centiméteres vendégeket. Valamiért szeretik a vizet, és a falban lévő repedésekben, a fürdőszobában lehet velük találkozni általában egy késő éjjeli illemhely-látogatás során. A fényre rémülten és gyorsan szétszaladnak és eltűnnek, de egyes rámenősebb egyedek például zuhanyzás közben is rápottyanhatnak az emberre. Nevükkel ellentétben csak 15 pár lábuk van és rovarokkal táplálkoznak. Amellett, hogy gusztustalanok, még méreganyaguk is van, és ha megcsípnek, az bepirosodik és csak lassan múlik el. Kiirtásuk laikusként majdhogynem lehetetlen, ha összeakadunk velük lakásunkban, hívjunk szakembert.

Csótány

Főleg lakótelepi lakások rákfenéje a kiirthatatlan csótány - legyen akár a barna színű német vagy a fekete amerikai változat. Ha eleve nem voltak ott a lakásban, könnyen bevihetjük őket a táskánkon vagy a csomagolt élelmiszerrel. A lakás falában található csövek mentén akadálytalanul közlekednek. Szeretik a vizet és a szénhidrátokat, így a konyha igazi kánaán számukra. Védekezésképp egyrészt takarítsunk rendszeresen, ne hagyjunk ételmaradékokat elől, pláne ne az ágy mellett egy kiadós vacsora után álomba szenderülve. Szapora állatok, így ha végleg meg szeretnénk szabadulni tőlük, szakembert kell hívnunk.

Poloska

Legalább olyan ragaszkodó vendég, mint a csótány, de sajnos egy dologban rosszabb nála: a poloska tényleg ránk vadászik: a vérünket szívja és azzal táplálkozik. Könnyű hazavinni akár egy antikváriumban vásárolt könyvvel vagy használt bútorral, viszont rejtőzködő életmódja és szaporasága miatt mire rájövünk, hogy nálunk lakik, már többezres populációval kell szembenéznünk. Nappal nem látjuk őket, mert kiválóan elbújnak a repedésekben vagy akár a képek mögött. Kiéheztetéssel nem lehet elűzni őket: hiába utazunk el pár hónapra, vígan átvészelik a nélkülünk töltött időszakot. A félcentis kis vérszívók jelentlétére szaporodó, erősen viszkető, esetenként nagy kiterjedésű csípések figyelmeztetnek minket. Ezek a poloska nyála okozta allergiás reakciók gyakran nappal, órákkal a csípések után jelennek meg. Mi sokszor csak annyit tapasztalunk, hogy egyszer csak a semmiből kiütéseink nőnek. Ha reggel vérfoltokat találunk a lepedőn, viszont sebet nem, előfordulhat, hogy álmunkban agyonnyomtunk egy-kettőt belőlük, miután jól teleszívták magukat a vérünkkel, ez is egy jel lehet. Kiirtásuk csupán takarítással lehetetlen, ha eredményt akarunk, hívjunk poloskairtót.