Miért vagyunk képtelenek kibújni a női szerepekből?

"A barátnőm mesélte, hogy ahogy az ideje engedi, a párja is kiveszi a részét a háztartási feladatokból, de alapvetően ezek még mindig a nőhöz kötött szerepek. Ezzel nem is lenne baj, ha neki csak ez lenne a dolga, de ez persze nagyon is másként működik manapság. Mert nem minden nőnek van ideje órákat ácsorogni esténként a konyhában, ha pedig mégis, akkor meg leszakad a lába, mert pontosan annyit dolgozott nap közben, mint a párja..."

Párterapeuta szakértőnkkel, Deáki Tímeával eredünk most azoknak a névtelen problémáknak a nyomába, melyekből soha nem születik olvasói levél. Amik a baráti beszélgetéseken elhangzanak ugyan, de aztán válasz nélkül maradnak és elsikkadnak.

Tisztelet minden férfinak, aki már felismerte, hogy az otthoni teendők (mosás, főzés, takarítás, bevásárlás, családi ügyek szervezése, gyereknevelés stb.) egy egész embert kívánnak. A legtöbb nő hazamegy a munkából, és a párja úgy véli, hogy majd pihen a főzés vagy a porszívózás alatt. Hát nem.

Neki is jólesne, ha leülhetne a TV elé, és ha valaki elé tenné az elkészült ételt. A legtöbb nő ezt soha nem tapasztalja meg. Aki egyszer-egyszer valami különleges alkalomból mégis átélte ezt, az is megy a végén pakolni. A ránk égett szerepekből elképesztően nehéz kibújni.

Férfiként nem könnyű abba belegondolni, hogy egy nyolc órában dolgozó nő tulajdonképpen az otthoni feladatokkal konkrétan két teljes állásban dolgozik. Félelmetes ugyanis a felismerés, hogy a nőtárs ilyen látványos energiatöbblettel rendelkezik a nap végén is. Mivel még mindig a férfiak vannak az erősebb nemnek kikiáltva, egy ilyen elismeréssel a saját felsőbbrendű pozíciójukat rontanák. És lássuk be, ha nem muszáj, nem veszélyeztetnék ezt a szerepet. A legtöbben ráadásul ezt nem is gondolják végig, egyszerűen ez a természetes gondolkodásmód számukra a házastársi szerepekről.

Azon férfiak, aki úgy gondolják, hogy a házimunka tulajdonképpen nem munka, legtöbbször úgy teszik a kijelentésüket, hogy még egy seprűt sem vettek a kezükbe. Számos oka lehet, hogy egy férfi nem hajlandó otthon besegíteni, és ezt még hangoztatnia is szükséges. Legtöbbször az otthonról hozott minta áll a háttérben. Ha az apja nem segített be, ő sem nagyon teszi meg, az ugyanis olyan férfiatlan volna. Itt meg kell jegyezni, hogy ebből is látszik, milyen fontos a szülői minta. Ha ma egy gyerek porszívót lát az apja kezében, biztosan nem fog kiakadni, ha pár év múlva neki kell besegítenie a saját lakásukban a nőjének.

Célszerű már a kapcsolat elején egy mindkét fél számára elfogadható rendszert kialakítani, amit nyilván a nőnek kell kezdeményeznie. Ahol egyáltalán nem támogató e tekintetben a férfi, vagy jó ideje rosszul működik az erről folyó kommunikáció, ott nehezebb a helyzet, de azért nem reménytelen. A nő rá tud világítani, hogy a családösszetartó szerep milyen fontos része a közös életnek, s ennek bizony ára van. Nem az a lényeg itt, hogy a nő pénzt akar a munkáért, de az igenis fontos, hogy valami elismerésben részesüljön. Nem elvárható, hogy a rendszeres pluszmunka nem ér dicséretet és olykor besegítést. Ha van mód arra, hogy kialakítsanak a párok egy jónak mondható közös munkarendet, meglévő alapjukat egy újabb téglával erősíthetik meg.