Rúd a méhszájba: A legborzalmasabb fogamzásgátlási módszerek

A nők igen hamar rájöttek, hogyha lezárják a méhnyakat, úgy könnyedén elkerülhetik a nem kívánt terhességet. E célból a legkülönfélébb tárgyakat helyezték fel a hüvelyükbe: az afrikai nők ruhadarabokba tekert füveket, a japán örömlányok bambuszpapírt, a görög hölgyek gyapjút, a szumátrai nők pedig a mákgubót formázták megfelelő alakura.

Az egyiptomiak egy különleges spermicidet használtak annak érdekében, hogy ne essenek teherbe. Fogták a krokodilürüléket – hogy miként jutottak hozzá, arról nem tudni, de egész biztos, hogy nem volt egyszerű és veszélytelen –, elkeverték mézzel, és ezt helyezték fel a hüvelybe. Arról, hogy mennyire volt hatásos ez a módszer nem tudni, de a fertőzés kockázata nagyon magas lehetett.

Az ókori nők ecetbe ázatott tengeri szivacsot is használtak, hogy a spermiumok ne juthassanak fel a méhbe. Ez egyrészt fizikai, másrészt kémiai védelmet is jelentett. Amennyiben nem főzték eléggé ki, a tengeri szivacs fertőzést okozhatott, másrészt, ha volt valamilyen apró sérülés a hüvely falán, úgy az ecet égő, maró érzést váltott ki.

A római társadalomban nagy hangsúlyt fektettek a fogamzásgátlásra, mivel igen szabadosan éltek. Az egyik igen kedvelt módszer egy pesszáriumhoz hasonlatos tárgy felhelyezése volt a hüvelybe. A mai rugalmas anyagúaktól eltérően ez az eszköz bronzból készült – ami már önmagában is nagyon kényelmetlen és sérülésveszélyes lehetett. Ám azért, hogy az aktus közben végig a helyén maradjon, a benne található lyukon át, egy kis rudat vezettek be a méhszájba. Ezek után szinte elképzelhetetlen, hogy a nők élvezték volna a szexet.