Pajzsmirigybetegség: nem biztos, hogy a jódban gazdag diéta a megoldás

A jód létfontosságú nyomelem a pajzsmirigy megfelelő működéséhez, mivel a pajzsmirigyhormonok képződéséhez járul hozzá. Ezenkívül fontos szerepe van a fizikai fejlődésben és az anyagcsere-folyamatokban is. A felnőttek számára javasolt napi jódbevitel 150 mikrogramm, amit általában jódozott sóval fedezünk. Vannak azonban olyan pajzsmirigybetegségek, amelyeknél a jódszegény diéta előnyös lehet, és olyanok is, amelyek esetében a túlzott jódbevitel kifejezetten ellenjavallott.

Alulműködő pajzsmirigy esetén, ha a betegség oka nem a tartós jódszegény állapot, a jód pótlására nincs szükség. A csökkent működésű pajzsmirigy ugyanis nem tudja felhasználni a jódtöbbletet. Túlműködő pajzsmirigy esetén szintén nem ajánlott a jódbevitel növelése, mert ronthatja a már amúgy is túlságosan aktív szerv állapotát.

Autoimmun pajzsmirigyproblémák, mint például a Hashimoto-betegség esetén is érdemes figyelni a jódbevitelre, mivel a jódtöbblet az autoimmun kórkép súlyosbodását okozhatja. A jódszegény diéta alkalmazása ilyen esetekben segíthet a sérült pajzsmirigyfunkció támogatásában.

Fontos megjegyezni, hogy minden rendellenesség esetén az egyénre szabott kezelés és diéta az ideális opció. Ha pajzsmirigybetegségben szenvedsz, mindig keress fel szakorvost, aki a tünetek és a betegség típusa alapján meghatározza a megfelelő étrendet és a jódbevitel optimális mértékét.

Ha kíváncsi vagy, nagy vonalakban milyen elveken alapul a jódszegény diéta, olvasd el a Mindmegette cikkét!