53 kilótól szabadult meg a 207 kilós édesanya – Előtte-utána fotók

Elképesztő, több mint 50 kilós fogyás után jutott el odáig, hogy azt tervezi, beszerez egy fűzőt vagy kompressziós ruhát, ami egyben tartja az idomait. Fejben még nem fogta fel a változást, sokszor keresi magán a régi hurkáit és ha az üzletben megpillantja magát, alig hiszi el, hogy ő néz vissza a tükörből.

Több mint 50 kilós fogyásáról mesélt a 47 éves Barbara

Számos csodás fogyásról beszámoltunk már a life.hu oldalán: volt, aki 40 felett kezdett új életet, olyan is, aki alkoholfüggőségét is letette az életmódváltással és a súlyvesztéssel együtt. A tartós fogyás nem elérhetetlen vágy, kitartás és fegyelem kell hozzá. Ezúttal a 47 éves Barbara történetét mutatjuk be.

Barbara nagyon korán, már tiniként belecsapott élete első diétájába. Felnőttként is rendszeresen visszatért a különböző súlycsökkentő módszerekhez. 
„Akárhányszor fogyókúráztam, mindig sikerrel szabadultam meg a kilóktól, de csak addig tartott, amíg rajta volt a fókuszom – árulta el a Fanny magazinnak. – Eleve rosszul csináltam, ráadásul nem is tartottam ki addig, míg elértem volna a kitűzött célt. A jojó effektusnak köszönhetően pedig fokozatosan egyre több és több lett a súlyom. Számtalan rossz szokást hozok otthonról, például, hogy „Most együnk belőle, mert most sült ki”. Mi általában a hús mellé krumplit, galuskát, rizst ettünk, zöldség nem igazán volt a tányéron, az meg főleg nem volt szokás, hogy ez domináljon az ételben. Gyerekkoromban soha nem gátoltak az étkezésben, még akkor sem, ha például ebéd után fél órával bejelentettem, hogy éhes vagyok. Az, hogy degeszre, hasfájásig tömtük magunkat, nem problémát jelentett, hanem csak jókat mosolyogtunk rajta. Ráadásul az étkezés nem pusztán táplálékszerzés volt, hanem jutalom, unalom, társadalmi, családi esemény, énidő, stressz előtti, stressz utáni, stressz közbeni levezetés, szóval azt tanultam meg, hogy az étel minden élethelyzetre megoldás.

„Már 200 kg fölött voltam!” 

Mindig volt egy lélektani határ, amit nem akart átlépni. Ilyen volt a 80, 90, 100 kiló, de egy nem várt esemény, nehézség miatt újra és újra az evéshez nyúlt, és kitolta az elfogadott határt. 
”Még 100 kg fölött is aktív életet éltem – meséli. – Elmentem bulizni, kirándulni, 170 kilósan végigjártam a Rám-szakadékot. Az utóbbi években már nem is próbálkoztam a fogyással, mert nem akartam szenvedni, nem akartam éhezni, rossz kajákat enni. Ezek annyira félelmetesek voltak számomra, hogy inkább bele sem kezdtem. A 200 kg fölötti állapot viszont már nem volt jó. Sok mindent nehéz volt megcsinálni, nem tudtam lehajolni, a hipermarket parkolójában képes voltam negyedórát várni, hogy közelebb tudjak leállni az autóval. Másfél évvel ezelőtt a Mecsekben voltunk, a többiek elmentek kirándulni, én pedig a szálláson maradtam a testi korlátaim miatt. De igazából rájöttem, hogy amúgy sem szeretnék menni, jobban van kedvem a csendhez, a nyugalomhoz, egy könyvhöz a madárcsicsergésben. Ott jöttem rá, hogy a súlyomat használom kifogásként arra, hogy nemet merjek mondani olyan helyzetekre, amiket nem szeretnék. Engem ez a felismerés indított el a változásban, már aznap délután másképp étkeztem.”

„Tele vagyok energiával és tervekkel”

Barbara másfél év alatt 53 kilótól szabadult meg úgy, hogy nem szenved, nem éhezik, nem sanyargatja magát, sőt, csak olyan ételeket eszik, amik örömet okoznak neki. 
„Célom, hogy elérjem a 75-80 kilót – árulja el. De még fontosabb, hogy egészséges viszonyom legyen magammal és az étellel. Már tudok úgy létezni, dühöngeni, szomorú lenni, énidőt tölteni, hogy nem akarok közben enni, de még vannak olyan pillanatok, amikor eszembe jut az evés. Ezeket még szeretném kigyomlálgatni, mert azt gondolom, hogy egy egészséges szervezet és lélek nem akar túlenni, mert nincs miért. Szerintem, az igazi szabadság abban van, amikor az ember már nincs kontrollban és nem kell kalóriákat, makrókat számolgatnia. Viszont már így is ég és föld a különbség abban, ahogy érzem magam a kezdetekhez képest. Tele vagyok energiával, tervekkel, sokat mosolygok, sokat pörgök. Jól érzem magam, szeretem magam. Sokszor tudok úgy a tükörbe nézni, hogy elégedett vagyok azzal, amit látok. Sokkal határozottabb vagyok, tisztán egyértelműen tudok kommunikálni, nem viselek álcát, tudom magamat adni…”

Szeretne segíteni másoknak is az életmódváltásban

Elhatározta, hogy ha neki sikerül, akkor mindent meg fog tenni azért, hogy mások is ki tudjanak kecmeregni a káoszból. Weboldalán és a közösségi oldalain is ingyenesen eligazítja azokat, akik szeretnének életmódváltásba vágni, de fogalmuk sincs, hogyan tegyék. 
„Szerintem három pillére van a fogyásnak – mondja. – Az első a technika, ami többféle lehet, de a lényege mindig az, hogy az ember kalóriadeficitben legyen. A második a rossz családi minták, szokások feltérképezése. Minden étellel kapcsolatos szokásunkat meg kell kérdőjelezni, például, hogy miért kell mindennek elfogynia a tányérról, vagy miért esszük meg a maradék két szelet sonkát a helyett, hogy kis dobozkában eltárolnánk a hűtőben, vagy miért esszük meg a teljes kiflit, miközben lehet, hogy elég lenne csak a fele. A harmadik pedig a lelki sebek feloldása. Sokszor, a tartós elhízásnak olyan lelki háttere van, ami egy gyerekkori traumából indult el. Nálam ilyen volt a szüleim válása is.”

„Kísérletezni kell az ételekkel”

Barbara szerint nem szabad egyik napról a másikra minden finom ételről lemondani. Apró lépésekben, fokozatosan kell bevezetni egy-egy új szokást. 
„Nekem az volt az első változtatásom, hogy zöldségeket kezdtem enni az ételeim mellé. Ugyanolyan szaftos húsokat, pörkölteket, sülteket ettem, mint a férjem és a gyerekek, de nekem mindig került a tányérra zöldség. Elkezdtem letesztelni, hogy mi illik mihez, mi esik jól, mi nem esik jól, és csak olyat ettem, ami örömet adott. Például a bolognaihoz magamnak pirítok hozzá gombát, így kevesebb tésztával eszem, vagy a lecsóba teszek cukkinit, tököt is, a kolbászt pedig csirkemellel helyettesítem. A brassói mellé én nem igénylem a sült burgonyát, magamnak zellert készítek mellé. Ezt mindenkinek magának kell kitapasztalnia, hogy olyan dolgokat módosítson a receptben, ami számára szerethető. Így lehet az életmódváltás örömteli, amitől nem akarunk megszabadulni és nem várjuk, hogy véget érjen." 

Fogyással kapcsolatos témákról itt olvashatsz!