Debrecen, a hazai gasztronómia fellegvára

Debrecenben az ételek íze és tálalása nagyon egyedi. Lehet szó bográcsozásról, prémiumkategóriás étteremről, street foodról vagy akár gasztronómiai fesztiválról, mindenhol nagyon különleges fogásokat kóstolhattunk, különleges köntösben felszolgálva. Ételstylist révén nagyon örültem az egyedi, olykor rendhagyó tálalásoknak.

A város azon túl, hogy igazi gasztrofellegvár, fesztiválokban sem szenved hiányt. Májusban a debreceni mézeskalács, a pulyka, a rozé és a habzóbor, júniusban a gulyás, a fröccs, a kézműves sör és a debreceni páros kolbász, augusztusban pedig a magyar bor köré szerveződik egy-egy jó hangulatú szabadtéri rendezvény. Amikor ott jártunk nem volt ugyan fesztivál, de ez nem tántorított el minket attól, hogy végigkóstoljuk a helyi finomságokat.

A szürkemarha-gulyással kezdtük a sort, ami hagyományos pusztai étel, mely a marhákat őrző pásztorokról kapta a nevét. A felszolgálótól megtudtuk, hogy ami az asztalunkra került, a Hortobágyon nevelkedett jószágokból készült, így tényleg igazi, hamisítatlan helyi fogásnak számít. Nagyon ízlett mindannyiunknak.

Ezután megkóstoltuk a debreceni töltött káposztát, ami egészben savanyított káposztalevélből készül, melyet aprókáposztán tálalnak, és a végén debreceni páros kolbásszal koronáznak meg. Különleges ízek jellemezték, így biztosan otthon is elkészítem majd.

A gasztrotúrát a debreceni mézeskaláccsal zártuk. Méghozzá egy tányér formájúval! Az eredeti, kizárólag Debrecenben és ütőfával készült mézeskalács nemcsak finom, de szép ajándék is, így elcsomagoltunk néhányat a díszes édességekből.

A sok-sok finomság után nekivágtunk egy kis városnézésnek, majd visszafelé még ellátogattunk a Hortobágyi Nemzeti Parkba, aminek a fiaim különösen örültek. Hazánk első nemzeti parkja a világ kulturális és természeti örökségének része. Hatalmas élmény volt körbejárni és látni a csodálatos élővilágát. A gyermekeim imádták, ide még biztosan visszatérünk!