Új cikksorozatunkban régi koroktól kalandozunk egészen a közelmúltig, és olyan pikáns, pajzán és polgárpukkasztó eseteket gyűjtünk össze, amelyek a maguk idejében világraszóló skandalumot okoztak. A hatodik részben következzék a 9. századi Johanna nőpápa esete – vagy pontosabban legendája.

Miután a cikksorozatunk első részében egy ókori kínai királynő és a hatalmas szerszámú titkos szeretőjének szexbotrányát göngyölítettük fel, a másodikban az antik Róma egyik legtrükkösebben összehozott légyottját, a harmadikban egy kapzsi római államférfi kínos csábítási ügyét, a negyedikben pedig Lüdia perverz uralkodója, a felesége és a testőre esetét meséltük el, majd felelevenítettük a 20. század leghírhedtebb orális szexének sztoriját, most következzék egy olyan katolikus egyházfő, aki nagyon nagy titkokat rejtegetett a pápai ruhája alatt, és akinek az alakját máig komoly viták kísérik.

A katolikus egyház feje, azaz a római pápa ugyebár nem lehet más, mint férfi — ezért is olyan meghökkentő és pikáns a nőpápa sztorija, és ez lehet az egyik magyarázat arra is, hogy miért olyan népszerű még sok-sok évszázad után is, és miért születnek belőle a mai napig is regények is filmek. A legenda szerint Johanna valamikor a 9. század első évtizedeiben született Mainz környékén, egy angol hittérítő és egy szász cselédlány gyermekeként. A kislány gyorsan kitűnt a kortársai közül az eszével és a szépségével, utóbbival olyannyira, hogy egy szerzetestanonc novícius fejét is elcsavarta. Sőt annak érdekében, hogy a szerelmével együtt lehessen, magát fiúnak álcázva ő maga is felcsapott novíciusnak, így felszentelt szerzetes lett belőle. A szerelmespár viszont idővel lebukott, így menekülniük kellett, és egészen Athénig jutottak, ahol szentföldi zarándoknak adták ki magukat.

Johannát 855-ben megválasztották pápának is VIII. János névenForrás: AFP

A szerelme halála után került innen Johanna Rómába, továbbra is férfiként és egyházfiként élve. A keresztény egyház központjában is felfigyeltek az éles eszére, ékesszólására, eleganciájára és karizmájára, így gyorsan lépkedett felfelé a ranglétrán.

Először bíboros vált belőle, majd IV. Leó halála után, 855-ben megválasztották pápának is VIII. János néven. Túl sokáig nem töltötte be a hivatalt, mert 857-ben, egy földrengés miatt tartó engesztelő körmeneten a Colosseum és a Szent Kelemen-bazilika közötti kis utcában összeesett, és a hívek legnagyobb megdöbbenésére szülni kezdett. A sztori szerint az apa egy pápai titkár volt, a végkifejletre vonatkozóan viszont számos verzió maradt fenn: egyik változatban az anya és a gyerek is belehalt a szülésbe, egy másik szerint a nőpápát zárdába száműzték, de a fiából később püspök lett, egy harmadik szerint pedig mindenkit kivégeztek az egyházi hatóságok.

Eddig a legenda és a nagy-nagy történelmi szexbotrány, azonban könnyen lehet, hogy mindebből semmi sem igaz: a történészek ugyanis erősen afelé hajlanak, hogy ez az egész történet egy későbbi kitaláció. Nem meglepő módon a Vatikán is hevesen cáfolta minden alkalommal a sztori valódiságát, merő koholmánynak minősítve azt. Ezt alátámasztja, hogy a sztori első felbukkanása történelmi forrásokban csak a 13. századra datálható, akkortól kezdték átvenni aztán mindenfelé, pont a pikáns volta miatt. A reformáció idején pedig még inkább elterjedt, hisz kiválóan illusztrálta a katolikus egyház romlottságát, ami a 9. században egyébként valóban elég zűrzavarosan működött.

A pápa a Colosseum és a Szent Kelemen-bazilika közötti kis utcában összeesett, és a hívek legnagyobb megdöbbenésére szülni kezdettForrás: Wikipedia/British Museum

A legvalószínűbb az, hogy a maga idejében szatíraként született meg a történet, amivel az egyházat támadták, kifigurázva a viszonyait. A kitalált sztori azonban önálló életre kelt, hisz olyan jól hangzott és olyan jól vágott össze sokak céljaival.

Vannak viszont érvek (ha nem is sok) amellett is, hogy lehet valami igazság is minden idők egyik legnagyobb szexbotrányában. Az egyik ilyen, hogy a pápák, azon belül a Jánosok neveinek számozását csak évszázadokkal később módosították visszamenőleg, így pótolva ki egy VIII. János helyét. Sokan közvetett bizonyítékként emlegetik azt a bizonyos lyukas márvány karosszéket is, ami a lateráni Szent János-bazilikában található, és ami szintén állítólag évszázadokig arra szolgált, hogy a frissen megválasztott pápák ráültek, és így meg tudták vizsgálni, hogy alul „minden megvan-e”, pont az ilyen eseteket megelőzendő. (Újabb kutatások szerint simán lehet, hogy csak egy római kori árnyékszék köré szövődött ez a legenda.) A sienai székesegyházban pedig a pápai mellszobrok között évszázadokig ott szerepelt egy „VIII. János. Egy nő Angliából” feliratú is, amit később Zakariásra kalapáltak át. A vatikáni körmenetek még manapság is elkerülik azt a bizonyos utcát, amiben áll egy anya és egy újszülött szobra – hogy valóban egy nőpápa, vagy csak egy nőpápa legendájának emlékére, az ma már eldönthetetlen.