A világ legjobb kábítószere

A filmbeli drog neve NZT, a hatása pedig villámgyors és látványos: a kis átlátszó bogyókat beszedő alany nemcsak jobban érzi magát utána (ez igazán a minimum), de hirtelen a mentális képességei megsokszorozódnak - ezáltal pedig a lehetőségei is. Az NZT nem ad szupererőt a használójának, csupán az adott ember meglévő képességeit segít maximálisan kihasználni.

Így az illető az NZT-vel hihetetlen gyorsan tanul, mindenre emlékszik, amit valaha látott-hallott-olvasott, új módon képes feldolgozni az információkat és összefüggéseket, és ezáltal új módon látja a világot. Így tényleg szélesre tárul előtte a lehetőségek kapuja, és igazából csak rajta múlik, mit szeretne csinálni: ha papírhajtogatóművész akarna lenni Kínában, egyszerűen csak gyorsan meg kéne tanulnia kínaiul és hajtogatni, ha a világpiacot befolyásoló bróker akar lenni, csak bele kell vetnie magát az árfolyamgörbék és részvények világába, a határ a csillagos ég.

A Csúcshatás főhőse Eddie (az eddig leginkább a Másnaposokból és A szupercsapatból ismert Bradley Cooper korrekt alakításában), ez a félrecsúszott életű fiatal író: nem elég, hogy alkotói válságban szenved és kócos a haja, még a barátnője is elhagyja. Így nem csoda, hogy amikor egy rég látott ismerőstől kap egy kis NZT-t, eszébe sincs visszautasítani. Amikor pedig a titokzatos drog segítségével pár nap alatt összehoz egy zseniális regényt, már megy is vissza a dílerhez az újabb adagért.

Pechjére a fickót épp ekkoriban látogatják meg a rosszfiúk is, és egy golyóval a fejében végzi. Szerencséjére viszont a drogot nem találják meg, ő pedig igen, így Eddie egy csinos kis NZT-készletre tesz szert. Ő pedig ezután pénzügyi téren készül a csúcsra törni, így kis idő múltán már a világ két vezető energiaipari cégének fúziójáról tárgyal egy dörzsölt cégvezér oldalán - akit Robert De Niro alakít imponáló rutinnal.

Ám nem csak az a gond, hogy az NZT-készlet elfogy egyszer, de Eddie-nek a súlyos fizikai mellékhatásokkal is szembe kell néznie: ha tovább szedi a drogot, gyorsan meg fog halni... Mivel a forgatókönyvírók trükkje révén az NZT csupán a szereplők meglévő képességeit erősíti fel, így adja magát a kérdés: az NZT-szedő főhős valaki más lesz-e a drogtól, vagy csupán önmaga jobb változata?

Ha abbahagyná, tudna-e újra önmaga lenni, netán magától is jobban kihasználni a képességeit, vagy épp hogy a személyisége romokba dőlne? Netán az NZT csupán egy metafora az önbizalomra és akaraterőre? Továbbá mihez kezdjen az ember az életével, ha bármit kezdhet vele? Rengeteg érdekes kérdést vet fel a film története, vagy inkább fogalmazzunk úgy: rengeteg érdekes kérdés van elrejtve benne.

Mert a kifejtésükben nem igazán jeleskedik a Csúcshatás - például a "mit kezdjen a főhős az életével, ha övé az NZT?" kérdés tárgyalása kimerül abban, hogy kijelenti: őt már nem érdekli annyira az irodalom, inkább belevág a pénzügyekbe, aztán a politikába. Hogy miért? Csak.

A morális (és egzisztenciális) dilemmák tárgyalása helyett az izgalmakra és az akciókra helyezi a film a hangsúlyt (nem mintha nem lenne a lehetséges a kettő együtt, láttunk már azért olyat is), így válik egy motivációiban elnagyolt krimivonal a fő cselekményszervező történetszállá.
Amit becsülettel végig is visz a film, időnként kimondottan látványosan, és feszes tempóval. Csalódottságra végül nem lehet okunk tehát, esetleg némi hiányérzet maradhat: ebben a filmben több volt, mint ami kijött belőle.