Az árva fiú és a titokzatos jótevő

Ebből a körből pedig az egyik legtöbbször adaptált mű Charles Dickenstől a Szép remények - hogy csak a legérdekesebb mozifilmeket és miniszériákat említsük: 1998-ban készült belőle modern környezetbe helyezett mozifilm Ethan Hawke és Gwyneth Paltrow főszereplésével, 2011-ben tévésorozat Gillian Andersonnal, 1989-ben Anthony Hopkinsszal, hogy az olyan régi változatokról meg ne feledkezzünk, mint az 1974-es Michael Yorkkal, vagy a máig legjobb feldolgozásnak tartott, klasszikus 1946-os mozifilm David Lean rendezésében és Jean Simmons főszereplésével.

A nevek tekintetében ez az új film is felér az elődeihez: a rendezői székben a veterán Mike Newell ül, aki már olyan filmeket rakott le az asztalra, mint a Négy esküvő, egy temetés, a Fedőneve: Donnie Brasco, vagy a Harry Potter és a Tűz Serlege. Utóbbiból jó néhány színészt is kölcsönvett a legújabb rendezéséhez (Ralph Fiennes, Helena Bonham-Carter, Robbie Coltrane), és rajtuk kívül is az angol színészszakma színe-java felvonul ebben a moziban - ahogyan az már az ilyen kosztümös regényfeldolgozások esetében lenni szokott. A főszereplő ifjú Jeremy Irvine-t például nemrégiben egy másik filmben, a Most jó című tinidráma hősszerelmeseként is láthattuk a magyar mozikban - ott valamivel meggyőzőbbnek tűnt, bár kétségtelenül jól áll neki a viktoriánus séró is.

Azok kedvéért, akik esetleg nem ismerik a történetet: egy árvafiú sorsát meséli el, aki szegénységben tengeti életét, ám egy nap egy szökött fegyenccel találkozik, később pedig egy gazdag özvegy veszi magához. Az özvegy lányába persze beleszeret, de az élet elválasztja őket egymástól, és amikor a fiú immár felnőve egy névtelen jótevő adományainak köszönhetően Londonba megy nagyvilági életet élni, újra találkozik a lánnyal - és a szökött fegyenccel is...

Ha választanunk kell a korábban említett két kategória, azaz a merész, újraértelmező feldolgozás és a szimplán illusztrálás céljait szolgáló adaptáció közül, akkor Mike Newell filmje egyértelműen az utóbbi kategóriába sorolható. Felmondja a leckét a lenyűgöző tájképekkel és kosztümökkel, óvatos és szolid ott is, ahol pedig könnyen lehetne kicsit bevállalósabb, a történeten pedig szépen végigmegy, letudja rendben. Ennél többet viszont nem vállal: a filmből megismerünk egy klasszikus történetet (újra), de nem tudjuk meg, hogy a film alkotóinak mi volt a gondolata erről a klasszikus történetről.