Kinevették, kizárták, mégis győzött – Így lett Elizabeth Blackwell, az első női orvos igazi úttörő

Általában akkor vesszük észre a társadalmi változásokat, amikor már nyakig elmerültünk benne. Az első női orvos, Elizabeth Blackwell megjelenése a szakmában valahol ennek a megnyilvánulása, mely nemcsak az orvostudomány fejlődéséről, de a női emancipációról is mesél. Lássuk, hogyan változtatta meg a szakmát egyszer és mindenkorra!

Nőgyógyászat és orvoslás a 19. században

Míg a korábbi évszázadokban hiedelmek, babonák és a népi gyógyászat határozta meg az orvoslást, addig a 19. században szépen lassan a tények lettek meghatározók. Egyetlen dolog azonban továbbra is állandó volt az orvostudományban: nem hagyták érvényesülni a nőket. 

A bábák, szülésznők  korábban képesek voltak kivívni a maguk szakmai megbecsülését, addig a 19. században teljes hátraarc mutatkozott. A nőgyógyászat úttörői egytől egyig férfiak voltak, akik sokszor igencsak megkérdőjelezhető módszerekkel kísérleteztek, számos esetben nem vették figyelembe a nők tapasztalatait. Ennél fogva a korai időkben sok volt a félrekezelés, haláleset.

Valamikor az 1940-es években megtörtént egy jelentéktelennek tűnő beszélgetés, ami fordulópontot jelentett az orvoslás történetében. Egy asszony a halálos ágyán azt mondta barátnőjének, hogyha női orvos kezelte volna nőgyógyászati problémáját, akkor valószínűleg túlélte volna betegségét.

Elizabeth Blackwell családja és egyetemi évei

Egy viktoriánus korabeli nőtől leginkább azt várták el, hogy feleség és anya legyen, legfeljebb tanári szakmában tudtak érvényesülni. Ha nem történik meg az ominózus beszélgetés, talán Elizabeth Backwell sem vág neki az orvosi szakmának, bár a lány családi háttere is hozzátett lázadó szelleméhez.

Ugyanis az 1821. február 3-án született első női orvos édesapja, aki cukorfinomítója leégése után emigrált Amerikába, a rabszolga és gyerekmunka ellenes mozgalom szószólója volt, Blackwell bátyja és sógornője pedig a női egyenjogúság mellett állt ki. Családjukban nem a nádpálca, hanem az intellektus volt a nevelés eszköze, már a gyerekkori vacsorákon is az emberjogi kérdésekről szóló vitákat hallgatta.

Ilyen előzmények után nem csoda, hogy az apja halálát követően tanárként tevékenykedő Elizabeth Blackwell kihívásként tekintett az egyetemi jelentkezésre, de számos elutasítást kapott.

Az igazi kihívás azonban csak akkor jött el, amikor 1847-ben végül felvették a New York állambeli Geneva Medical College-be. Jelentkezését eleve nem vette komolyan az egyetem vezetése, így a diákok körében szavazásra bocsátották, akik a poén kedvéért megszavazták felvételét. Az intézményben töltött idejét elszigetelve töltötte, de még tanárai, társai, valamint a betegek bántásai sem bírták feladásra. 1849-ben végül emelt fővel vette át diplomáját az első női orvos.

Az első női orvos nehézkes karrierje és diadala

Diplomaszerzése után párizsi és londoni kórházakba vezetett az útja, hogy elmélyítse ismereteit, ám a kórházakban jószerivel ápolónői feladatokkal bízták meg. Mivel egy csecsemő műtéte közben szerzett fertőzés következtében fél szemére megvakult, sebészeti ambícióit feladva visszatért a Nagy Almába. Ott kórházat nyitott szegény nőknek és gyerekeknek, de a női orvosokat is pártfogolta.

Nem sokkal később sebészként tevékenykedő húga is csatlakozott klinikájához, 1861-ben pedig megalapította a Women’s Central Association of Relief (WCAR) nevű segélyszervezetét, amivel az abban az évben kitört polgárháborúban akarták segíteni a sebesültek ellátást. A szervezet megalapításával nem titkolt célja volt az is, hogy kapcsolatokat alakítsanak ki a hadsereggel, illetve elősegítsék olyan orvosnők taníttatását, akik később hadikórházakban helyezkedhetnek el.

Ez a kevésbé radikális elképzelés biztosította a férfi dominanciát a szakmában, így végül Dix lett a hadsereg női ápolóinak vezetője, de Blackwellékkel is szoros együttműködésben maradtak. 

Elizabeth Blacwell utolsó évei és emlékezete

A polgárháborút követően 1867-ben kifejezetten nők részére alapított orvosi iskolát, ahol végre bántás és előítéletek nélkül sajátíthatták el a szakma rejtelmeit. Az általa alapított intézmény több mint egy évszázadig működött, ám az 1870-es évek végétől Angliába tette át székhelyét, amitől kezdve visszavonultan élt, bár a női egyenjogúságért továbbra is szót emelt.

Kategorikusan elutasította a házasság intézményét, soha nem ment férjhez, társasága örökbefogadott lánya, Kitty Barry személyében merült ki, akit félig gyerekeként, félig cselédjeként kezelt. Szoros barátságot ápolt Florence Nightingale-lel, aki az ápolói szakma úttörője volt, de rendszeresen levelezett Lady Byronnal is. 1910-ben 89 évesen halt meg, szélütés következtében.

Ismerj meg további úttörő nőket: