Stockholm-szindróma: amikor az áldozat kötődik a fogvatartójához

A Stockholm-szindróma egy olyan megküzdési mechanizmus, amelyben az áldozat érzelmi kapcsolatot alakít ki a bántalmazójával. A kialakult pozitív érzések a traumákra adott válaszreakciók, tehát nem mentális egészségügyi diagnózisról van szó, hanem a bántalmazásra adott reakcióról. Számos nagy horderejű emberrablás áldozatánál tapasztalható volt a tünetegyüttes — egy tanulmány szerint a Stockholm-szindróma a túszejtések áldozatainak nyolc százalékát érinti.

Mi az a Stockholm-szindróma?

A Stockholm-szindróma a traumás kötődés egy fajtája. Olyan állapot, amikor az áldozat vagy a bántalmazott érzelmi kötődést alakít ki az elkövetővel. A traumára adott komplex válaszreakció, amely a nevét egy 1973-ban a svédországi Stockholmban történt incidensről kapta. A hírhedt bankostrom 1973 augusztusában történt: két rabló hat napig tartott fogva túszként négy banki alkalmazottat. A bankrablás során az áldozatok érzéseket és érzelmi kötődést alakítottak ki a bankrablókkal. Később, az ügy felgöngyölítésekor még meg is védték őket, nem voltak hajlandóak tanúskodni ellenük. Tehát túsz és fogvatartó kapcsolatról beszélünk, amelyben a fogolyban szimpátiát vált ki a fogvatartó, félelem helyett érzelmi kötődést érez vele szemben. 

A Stockholm-szindróma tünetei

Bár a Mentális zavarok diagnosztikai és statisztikai kézikönyvének új kiadása nem ismeri el betegségként, a megküzdési mechanizmusnak vannak jellemző tünetei. A Stockholm-szindróma pszichológiai magyarázata alapján a következő jelek utalnak rá.

1. Pozitív érzések a fogvatartókkal szemben

Az áldozatok pozitív érzelmi kötődést alakítanak ki a fogvatartókkal, ami nemcsak a fogvatartottakban okoz zavart, hanem a helyzetet megérteni kívánó kívülállókban is. Egy pszichológiai szakmai folyóiratban közzétett tanulmány szerint az áldozatok a kötődést a fogvatartóikkal töltött intim időszakban alakítják ki, amikor a fogvatartó fenyegeti, de nem öli meg őket.

2. Az elkövetők védelme

A Stockholm-szindrómát átélő emberek nemcsak szimpatizálnak fogvatartóikal, de meg is védik őket. Ez látszólag a félelem és az érzelmi kötődés összetett érzéséből fakadhat. A fent említett tanulmány szerint a túszok elkezdenek hinni a fogvatartójuk emberségében, és már nem érzékelik őket fenyegetésként, ezért veszik őket a védelmük alá.

3. Az áldozatok nem akarnak együttműködni a hatóságokkal

Az áldozatok, azt gondolván, hogy az elkövetők az ő érdekükben követi el a tetteiket. Példa erre William Randolph Hearst üzletember és lapkiadó unokájának, Patty Hearstnek a története, akit 1974-ben a Symbionese Liberation Army (SLA), egy városi gerillacsoport túszul ejtett, ám az áldozat később csatlakozott az SLA-hoz, hogy San Franciscóban bankokat raboljon ki.

4. A menekülésre való érzékelt képtelenség

Egy másik pszichológiai szaklapban közzétett szexmunkásokról készült tanulmány szerint a prostitúcióra kényszerített áldozatok a hónapokig tartó elszigeteltség és erőszak után képtelenek voltak elmenekülni fogvatartóiktól. Láttak másokat, akik megpróbáltak ezt megtenni, sikertelenül. Ez is az okok között szerepelhet az állapot hátterét kutató kérdésre, azaz, hogy miért alakul ki a Stockholm-szindróma túszhelyzetekben?

A Stockholm-szindróma a hétköznapi életben

A Stockholm-szindróma nem csak bankrablások vagy másfajta emberrablások túszhelyzeteiben figyelhető meg, számos hétköznapi élethelyzetben megfigyelhető.

1. Családon belüli erőszak

Az áldozatok tudat alatt érzelmi kötődést alakítanak ki a bántalmazóval szemben. Egy ausztrál pszichiátriai szaklap tanulmánya szerint ez az úgynevezett megbékélés az, aminek segítségével az áldozatok képesek túlélni, kibírni a vele szemben elkövetett erőszakot, az előtte tornyosuló állandó traumát.

2. Gyermekbántalmazás

Egy, a gyerekek elleni szexuális zaklatásokkal foglalkozó szakmai folyóiratban megjelent tanulmány szerint a gyermekkori szexuális visszaélés felnőtt áldozatai is a Stockholm-szindróma tüneteit mutathatják. A bántalmazó és a gyermek között érzelmi kötelék jön létre, és ez a kötelék még évekig fennáll, azután is, hogy a gyermek felnőtt, a bántalmazás megszűnt.

3. Szexmunkások

A Stockholm- szindróma azoknál a szexmunkásoknál jelentkezik, akik a bántalmazóktól függnek a napi szükségleteik, a pénz vagy az étkezés miatt. Ilyenkor pozitív érzelmek alakulnak ki bennük az őket traumatizáló személy iránt, egy indiai prostituáltakkal végzett vizsgáltban az áldozatok a Stockholm-szindróma olyan tüneteit mutatják, mint a fizikai elszigeteltség, a pszichológiai demoralizáció, és ami talán a legfontosabb, az fogvatartójukkal való szerelmi kapcsolat.

4. Bántalmazó sportedzői tevékenység

Az ifjúsági sport területén is előfordultak Stockholm-szindrómás esetek. Egy ausztrál szaklap tanulmánya szerint a vizsgálatban résztvevő fiatal sportolók szimpatizálnak az őket bántalmazó edzővel, és védik őket, a velük szemben elkövetett tetteik ellenére is.

A Stockholm szindróma kezelése

A Stockholm-szindróma kezelése történhet terapeuta segítségével, gyógyszeres kezeléssel vagy a kettő kombinációjával is, attól függően, hogy milyen súlyosak az áldozat tünetei. A terápia segíthet felépülni a PTSD, a stressz, a depresszió tüneteiből, segíthet az áldozatok érzéseinek feldolgozásában, a kognitív viselkedésterápia pedig a gondolatok átstrukturálásában, ezzel az áldozatok hozzáállásának és hiedelmeinek konstruktívabb irányba alakításában.