Milyen hosszú egy jó sorozat? Sokan már kezdenek belefáradni a szétszedett évadokba

A streaming világban mostanában sokakat foglalkoztat a kérdés: „Milyen hosszú egy igazán jó sorozat?” Vajon a maratoni, egyhuzamban ledarálható évad, vagy az izgalmas heti adag a nyerő? Kávészünetnyi epizódok vagy Netflix-maraton – kezdjük el felfedezni!

Heti adag vs. maraton: milyen hosszú egy igazán jó sorozat?

Ez az a kérdés, aminél a streaming-óriások, valószínűleg ugyanúgy vakarják a fejüket, mint mi, amikor meglátjuk, hogy a kedvenc Disney+-os szériánk következő része… 2027-ben jön.

Régen egyszerű volt: a tévé leadta heti egyben, és mindenki a vízautomatánál pletykált róla. A Netflix bejött, és azt mondta: „Fogd meg a csipszem, itt a teljes évad.” Most pedig újra kezdődik a keverés-kavarás: jön a heti adag, a fél évad, a három rész egyszerre, majd hónapokig semmi.

Mit mondd a statisztika? 

A heti adagolásnál jó a közös beszélgetés, a teóriagyártás, és a hype hosszabb ideig tart. A binge-nél meg ott a pillanatnyi eufória: ledarálod egy hétvége alatt, és a következő héten már nem is emlékszel a főgonosz nevére. 

Amikor egy streaming szolgáltató azonnal kidobja az egész évadot, az maga a szórakozás Taója: nincs várakozás, csak nyers adrenalin. A nézők nagy része élvezettel eszi meg egy harapásra, egy este alatt. És egyes platformok ezért már előre tudják, mikor érdemes a teljes sorozatot rázúdítani a nézőkre, ezért még abban is van logika, hogy pontosan melyik napon és miért abban az időben dobják ki a csalit. Érdekes, nem? 

A múltbéli TV-s időkből visszaköszön a „water-cooler” élmény: együtt izzadunk a cliffhanger hatására, és hétfőn reggel már munka előtt meg tudjátok beszélni az utóbbi részt. Ezért egyes tanulmányok szerint, nagyobb a közösségépítő szerepe a hetente érkező epizódoknak. Chuck Lorre a sitcom-ok királya is egyetért ezzel. A heti epizódok elmélyültebb kapcsolatot szülnek a nézőkkel, bulvár-vírus-hatást generálnak, míg a „maratonos” modellek gyorsan elillannak.

Nézzünk pár példát!

A HBO MAX és a „türelemjáték”

Az HBO MAX is rákapott a szalámi-taktikára: elnyújtani a sorozatot, hogy tovább beszéljünk róla. Csakhogy van egy bökkenő. Ha a két etap között túl sok idő telik el, a hype elpárolog. Az emberek meg elfelejtik, ki kinek az apja, titkos szeretője vagy klónja volt.

Stranger Things – Amikor a tinik kinövik a sztorit

És akkor itt a Stranger Things. Négy évad, több év szünetekkel, és mostanra a „kis Hawkins-i srácok” már adót fizetnek, lakáshitelt törlesztenek és kávé nélkül nem bírnak reggel felkelni. A sorozatban pedig még mindig a suli padjában ülnek, de a valóságban már simán eljátszhatnák a tanárt is.

Ez olyan, mintha a Ginny és Georgia főszereplője általános iskolásként járna be forgatni, miközben a színész már egyetemre készül.

Harry Potter – így kell jól csinálni 

Nem sorozat, de a Harry Potter-filmek hibátlan tempóban követték a szereplők felnövését. Nyolc film, tíz év alatt, és pont akkor nőttek ki a szereplők a történetből, amikor a sztori is elérte a végkifejletet.
Most képzeld el, ha a Warner anno úgy dönt, hogy a negyedik és ötödik rész között tart egy hároméves szünetet. Hermione valószínűleg már PhD-zett volna, mire visszatér a Roxfortba.

És mi lenne a megoldás?

Egyszerű! Vagy tartsák egyben az évadot, vagy ha darabolják, ne legyen a két fele között akkora szünet, hogy a főszereplők a „gyerek” szerepből átlépjenek a „szülő” szerepbe. Mert vicces, de egyben szomorú is, amikor a karakter még 16, de a színész már 26.