Az ősz eljövetele – Mit üzen a lelkünknek szeptember vége?

Szeptember vége, az igazi ősz kezdete nem csupán meteorológiai fordulópont, hanem spirituális kapu is egyben: a lezárás és elengedés, a megtisztulás és az új kezdetre való felkészülés energiája egyszerre van jelen. A világ különböző hagyományai mind más-más szimbólumokkal, de ugyanerről az égi üzenetről mesélnek. 

Európa: Szent Mihály és az őszi nap-éj egyenlőség

A keresztény hagyományban szeptember 29-e Szent Mihály napja, az arkangyalé, aki a fény seregeit vezeti a sötétség erői ellen. Mihály neve – „Ki olyan, mint Isten?” – emlékeztet minket, hogy bennünk is ott él a bátorság és a belső harcos, aki képes elvágni a félelmek és negatív minták kötelékeit.
Nem véletlen, hogy az ünnep az őszi nap-éj egyenlőség utáni napokban van: a fény és a sötétség egyensúlya ekkor billen át a sötétebb félév javára. Ez a ciklus arra hív, hogy vessünk számot mindazzal, ami megérett bennünk, és elengedjük, ami már nem szolgálja a javunkat a jövőben.

Kelta–pogány hagyomány: Mabon, a hála és az aratás ünnepe

A kelták szeptember végén tartották Mabont, az őszi nap-éj egyenlőség ünnepét. Ez volt a második aratás ideje, amikor megköszönték a Földanyának a termést és az élet ajándékait. Spirituális értelemben Mabon a belső aratás rituáléja: ekkor lélekszinten is számvetés történik, milyen tapasztalatokkal lettek gazdagabbak az év során, mi az, amit ebből meg kell őrizniük, és miket szükséges elengedni, lezárni a továbblépéshez. A kelta hagyományban a természet körforgása – a mag elhalása, majd a csírázás – az élet, halál és újjászületés misztériumát tanítja.

Kelet-Ázsia: a Hold fényében

Kínában, Vietnámban és Koreában a szeptember végi telihold idején tartják a Közép-őszi Fesztivált , más néven Holdfesztivált, melynek a családi kötelékek  állnak a középpontjában. Ilyenkor összegyűlnek a családok, holdsüteményt  készítenek, és a Hold istennőjéhez, Csang-o-hoz imádkoznak. A Hold a női bölcsesség, anyaság és befogadókészség szimbóluma, a ciklusokváltások és az újjászületés jelképe.
Ez a keleti hagyomány is a lezárás és az újrakezdés kettősségét hordozza, miközben a szeretet és az összetartozás fontosságára hívja fel a figyelmet.

Zsidó hagyományok:  Ros Hásáná és Jom Kipur

A zsidó ünnep, Ros Hásáná, valamint az azt követő engesztelés napja, Jom Kipur legtöbbször szeptember végére-október legelejére esik. Ros Hásáná a remény, az újjászületés és az öröm ideje, mely a lelki újjászületést célozza: ekkor kezdődik ugyanis a 10 napos bűnbánat, amely a Jom Kipurba, az engesztelés napjába torkollik. Ekkor 25 órás böjtöt is tartanak. A két ünnep közti időszak a lelki megtisztulásról szól: bocsánatkérés embertársainktól, megbocsátás másoknak és megbékélés önmagunkkal — komoly önvizsgálat történik az újév kezdete előtt. 

India: Pitru Paksha – kapcsolat az ősökkel

A hindu kultúrában szeptemberre esik egy 16 holdnapos időszak, a Pitru Paksha. Ez az ünnep az ősök tiszteletéről szól: a családok ételt és imát ajánlanak fel elhunyt felmenőiknek. Ez az időszak a generációs minták elengedésére és a családi karma oldására kiválóan alkalmas a hagyományok szerint. 
A hinduk úgy tartják, ekkor a legvékonyabb fátyol az élők és a holtak világa között, így könnyebb kapcsolatba lépni az ősök lelkével.

Ősi görög–római misztériumok

Az eleusziszi misztériumok őszi beavatási szertartásai – Démétér és Perszephoné története – a lélek alvilági utazását és az újjászületés ígéretét jelenítették meg. A szeptemberi időszak számukra is a belső sötétséggel való találkozásról szólt.

Kollektív üzenet: megtisztulás és új kezdetek

Akár a kelták hálaadó szertartásait, vagy a keleti Hold-ünnepeket, a zsidók testi-lelki megtisztulását , illetve Szent Mihály kardjának történetét nézzük, mind ugyanazt a kozmikus üzenetet hordozzák:

Szeptember vége tehát nem pusztán a nyár elmúlásának nosztalgiájáról szól. Olyan szakrális lelki kapu ez, amelyen átlépve mindannyian közelebb kerülhetünk saját belső békénkhez és új életszakaszunk csíráihoz.