Miért repülő lepedőként ábrázoljuk a szellemeket? A válasz egészen hideglelős
2025.10.31.
A halloweeni bulik, rémhistóriák elképzelhetetlenek lennének a jellegzetes, fehér lepedőként lebegő kísértetek nélkül. A történeteknél már csak az a rémisztőbb, hogy a szellemeket miért pont így ábrázoljuk.
Az emberek fantáziáját, hitrendszerét évszázadok óta felcsigázzák a különböző kísértethistóriák, a túlvilágról visszatérő lelkek, melyeket a legtöbb illusztráció lebegő fehér lepedőként ábrázol, de még a popkultúrában is így maradtak meg. Jobban belegondolva azonban az égvilágon semmi logika nincs abban, hogy így ábrázoljuk a szellemeket. Akkor mégis miért így jelenítjük meg őket? A válasz horrorfilmbe illő.
Forrás: Getty Images
Szellem a palackban, kísértet a színpadon – Az eredeti rémábrázolások
A viktoriánus kor halálkultusza termékeny táptalaja volt a rémtörténeteknek, a túlvilágról visszatérő elátkozott lelkek pedig népszerű elemei voltak ezeknek a műveknek. Nem csupán a könyvek lapjain, de a színpadon is megjelentek a szellemek, amik azonban még messze álltak a lebegő fehér lepedőktől.
Ugyanis eredetileg fekete, páncélos emberként jelentek meg a kísértetek a színpadon, mintegy árnyakat imitálva.
Ezeknek a látványos, mégis misztikus szellemjelmezeknek azonban volt pár komoly hátulütőjük: meglehetősen zajosak voltak, ráadásul nem is minden esetben érték el a kívánt hatást. Ennek orvoslására a halál egy olyan szimbólumához nyúltak, mely óriási hatással bírt a popkultúrára, valamint a halloweeni esztétikára: a páncélt lepedőre váltották.
Miért fehér lepedőben ábrázoljuk a szellemeket?
Az ikonikus szellemjelmezek története a 17-18. századi temetkezési szokásokkal kezdődött. Tudniillik a fa koporsók igen borsos áron keltek el, ami a szegényebb rétegek számára megfizethetetlen volt, alternatív megoldásként pedig fehér lepelbe burkolva temették el a halottaikat. Ennél fogva a fehér lepedőt a halállal hozták összefüggésbe, ráadásul még Jézust is fehér halotti lepelben temették el, így egyfajta szakrális jelentése is volt az ábrázolásnak.
Forrás: Getty Images
A színházi rendezők ezért fehér lepedők, valamint fényeffektek segítségével látványos ábrázolásmódot találtak a kísérteteknek, melyek a korabeli romantikus irodalomban is elterjedtek. A 18-19. században népszerű csínytevéssé vált világos lepelbe burkolva ijesztgetni másokat, csakhamar a bűnözők is ilyen textilben fosztogattak.
Ugyanis a viktoriánus kor spiritizmusának fellendülése közepette az emberek hittek benne, hogy léteznek szellemek, a rablást is a holt lelkek számlájára írták.
Ez a fóbia oda vezetett, hogy valóságos hajtóvadászatot indítottak a fehér ruhás emberek ellen, mely például a hírhedt hammersmithi gyilkossághoz vezetett, amikor egy hószínű leplet viselő kőművest szellemnek hitték és agyonlőtték. Ezek a történetek tovább sötétítették a fehér lepedős szellemek legendáját, így a hagyomány, a feléledő spiritizmus, valamint az egyszerűen kivitelezhető jelmez miatt a lebegő fehér lepel lett a szellemek általános ábrázolása, mely beleégett az emberi kultúrába.
