A banda, amit egy prófécia miatt alapítottak – A The Shaggs lányzenekar története

Austin Wiggin egész életében rajongott az édesanyjáért, aki tenyérjóslással foglalkozott, és aki a fiának is megjósolta a jövőjét. Az anya azt jövendölte, hogy Austin egy vöröses szőke hajú hölgyet vesz feleségül, születik 3 lánya és a gyerekei alapítanak egy világhírű zenekart. Nos, a jóslat beteljesült, de nem egészen úgy, ahogyan a családfő tervezte. Íme, a The Shaggs lányzenekar elképesztő története!

A The Shaggs egy jóslattal kezdődött

Austin Wiggin egy átlagos amerikai tinédzser volt, aki New Hempsure-ben élt édesanyjával az 1940-es években. Az édesanyja, aki értett a tenyérjósláshoz, olyat jósolt Austinnak, ami megváltoztatta az egész életét. 

Három dolgot jövendölt neki:  

1. Egy vörösesszőke nőt fog feleségül venni.
2. Két fia és három lánya születik.
3. A lányai rockbandát alapítanak és híresek lesznek.

Annyira hitt a jóslatban, hogy az egész életét úgy élte le, hogy megfeleljen neki. Teltek az évek és Austin hogy, hogy nem, feleségül vette azt a lányt, aki megfelelt a prófécia leírásának. Ki is tudta pipálni az első pontot. A házasságából rövid időn belül két fia is született, ezzel teljesült a második jóslat fele is, de Austin nem adta fel: feleségével még négy gyereket vállaltak, akik közül három lány lett: Helen, Betty és Dorothy. Austin ezek után kezdett még komolyabban hinni a próféciában: azt vizionálta, hogy a lányai sikeresebbek lesznek, mint a Beatles, és a család eszméletlen gazdag lesz.

A családfő mint megszállott menedzser

Austin alig várta, hogy a lányai tinik legyenek. 1965-öt írtak akkor, amikor kivette őket a suliból, vett nekik hangszereket, és rájuk parancsolt, hogy gyakoroljanak minden nap legalább egy órát, mert a nagymamájuk próféciája is megmondta, hogy ők lesznek a világ legjobb bandája. Volt azonban egy kis bökkenő: a lányokat nem igazán érdekelte a zenélés. Csak azért csinálták, mert az apjuk rákényszerítette őket. A banda nevét is Austin találta ki: a 60-as években népszerű, váll alá érő frufrus frizura után The Shaggsnek keresztelte el a formációt.

Akadt nagyobb gond is, mint a lányok motivációjának hiánya

A lányok hiába gyakoroltak szorgalmasan, nem tudtak mit kezdjenek a hangszerekkel. Austinnak ugyanis semmilyen zenei képzettsége nem volt, ráadásul nem is kifejezetten szerette a zenét, főleg nem a Beatlest, amit le akart körözni. Tanárokat sem volt hajlandó fogadni a lányainak, mert annyira rettegett, hogy akkor esetleg nem teljesül a prófécia. Még azt sem hagyta, hogy a lányai zenét hallgassanak vagy koncertekre járjanak, így nem is csoda, hogy a lánytestvéreknek halvány lila gőzük sem volt, hogyan is épül fel egy dal. A játékuk inkább emlékeztetett csörömpölésre, mint zenére. Míg más tinilányok pasiztak és bulizni, addig ők maximum a templomba mehettek el vasárnaponként.

Philosophy of the World – az album, amitől kihullik a hajad

Austin egy idő után fellépéseket is szervezett nekik, amelyeken érthető okokból finoman szólva sem arattak nagy sikereket: a közönség minden fellépésen fújolta és megdobálta a lányokat. Ennek ellenére Austin meg volt róla győződve, hogy már közel a cél, ezért a család megtakarításait arra költötte, hogy bevonulhassanak egy stúdióba, és felvegyék a zenekar első, Philosophy of the World című albumát. A hangmérnök nem akarta elhinni, amit hall, mert semmi nem volt a helyén: a gitárok hamisak voltak, a dobot össze-vissza püfölték, és semmi nem emlékeztetett zenére abból, amit játszottak.

Végül azért elkészült a felvétel, amit az apjuk 1000 példányban jelentetett meg. Hat év telt el, de a várva várt siker csak nem akart jönni, az 1000 albumból mindössze 100-at sikerült eladni. Egy éjszaka aztán Austin szívrohamot kapott, és soha többé nem ébredt fel. Ezzel véget is ért a lánytrió zeneipari karrierje, a lánytestvérek megkönnyebbültek, és élték a saját életüket. A zenélésről lemondtak, átlagos szakmát tanultak, családot alapítottak és boldogan élték az átlagos életüket. Úgy tűnt, a világ már soha többé nem hall a The Shaggs együttesről.

Aztán beteljesült a jóslat

Hogy, hogy nem, az 1970-es évek végén egy kicsi bostoni rádióállomás DJ-je megtalálta a Philosophy of the Worldot, és mivel annyira zseniálisan rosszak voltak, hogy az már jó, elkezdték játszani a rádióban. Fogták magukat, és behívták a lányokat interjúzni, ahol ők jó hangulatban elmesélték az örült családi történetüket, és hogy minek köszönhetik az egyedi stílusukat. Tulajdonképpen beteljesült a prófécia: híresek lettek, csak nem úgy, ahogy az apjuk gondolta.

Ráadásul a rádiónak köszönhetően újra ki tudták adni az albumukat, amelyért még ma is kapkodnak a gyűjtők: az eredeti felvételek darabjáért akár 4 millió forintot is odaadnak a bakelitek szerelmesei. Frank Zappa és Kurt Cobain is oda volt értük, utóbbi több fellépésén is büszkén hordta a Philosophy of the World albumborítóval fémjelzett pólót. 2011-ben pedig debütált a sztorijukból készült musical is a Broadwayen.

A történet rávilágít, hogy a megszállottság néha többet nyom a latba, mint a tehetség

Habár Helen, Betty és Dorothy csupán egy apai rögeszme foglyai voltak, a borzalmas hangzás, a teljes ritmustalanság és a hamis gitárjáték végül mégis kultikussá tette őket. A The Shaggs megmutatta, hogy a megszállottság – legyen bármilyen tévúton is – sokszor erősebb, mint a tehetség. Austin Wiggin görcsös hite a próféciában világhírűvé tette a lányait, csak nem úgy, ahogy ő gondolta: nem rocksztárokként, hanem a világ legrosszabb zenekaraként írták be magukat a zenetörténelembe.