Egy korszak, amikor aranyárban mérték a női hajat — Falusi lányok lehettek milliomosok egy-egy hajvágás után


Teljenek el évszázadok vagy akár évezredek, a nők egy dologban nem változnak: a szépségért bármit képesek megtenni. A XIX. században azonban nem csak a nők tettek meg mindent a jó alakért, a selymes bőrért és a hosszú hajért, a kereskedők is „vadásztak" a hosszú hajú lányokra. A hajvágásnak szó szerint ára volt, nem is akármekkora.

A XIX. században rengeteg hajra volt szüksége a kereskedőknek a parókák és a kontyok készítéséhez. Épp ezért, nem volt mit tenni, át kellett fésülniük a falvakat, hosszú hajú lányok után kutatva – írja a harmonicum.co. A hölgyek pedig szívesen le is vágatták igéző hajkoronájukat, hiszen szép summát fizettek nekik cserébe.
Néhány városban annyira szerették, ha jöttek a kereskedők, hogy igazi látványshow-t csináltak egy-egy hajvágásból. A hosszú hajú lányokat színpadra hívták, majd licitálni lehetett a hajukra a vásárlóknak. Az igazán hosszú hajfonatokért pedig komoly pénzösszeg ütötte a szerencsés lány markát.
A nyilvános hajvágások egy idő után azonban annyira elharapóztak, hogy néhány város be is tiltotta. Csak vásárokon, külön sátorban vásárolhattak hajfonatokat a kereskedők. Nem csak a megnövesztett haj ért azonban sokat, sokan a vágás után is előleget kaptak, míg vissza nem nő a hajuk. A kereskedők így már célirányosan jöttek vissza évek múlva egy-egy lányhoz, hiszen tudták, hogy ott jó üzletet köthetnek.

A hajfelvásárlás aranykora akkor kezdett meginogni, amikor vidékről sok lány beköltözött a városba. Itt látták, hogy a városi hölgyek szebbnél szebb kalapokban lejtenek, ahhoz pedig bizony hosszú haj k0ell. Így már nem engedték levágatni a teljes hajukat, bármennyit is fizettek volna érte. Csak néhány tincset adtak el, amit a tarkójukról vágtak le, így bonyolult frizurákkal ugyan, de el tudták fedni a hiányosságot.
A kalapok megjelenése ugyan ilyen módon hátráltatta a bizniszt, más tekintetben viszont megnövelte a haj iránti keresletet a század végén. A hatalmas fejfedőket ugyanis úgynevezett hajgolyókkal rögzítették, amelyeket csak „patkányoknak" neveztek akkoriban. Ehhez azonban rengeteg hajra volt szükség.
Miután a falvakban már nem találtak megfelelő jelentkezőket, új piaci rést fedeztek fel a kereskedők: a kolostorokat. Innen próbálták meg beszerezni a szükséges hajmennyiséget. A nagy piaci igény miatt pedig aranyárban mérték a hajat. A pletykák szerint az egyik ilyen kolostor az 1890-es években hatalmas összegre tett szert csak hajeladásokkal.



Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.