Kínzóeszköz vagy gyógykészülék? Fejezetek a régi fogszabályzók fájdalmas történetéből


A fogszabályzó viselésének folyamata bizony fájdalmas, melyet milliók átélnek – mi még szerencsésnek mondhatjuk magunkat, mert nem kell olyan tortúráknak alávetni magunkat, mint amilyennek azoknak kellett, akik a régi korokban vágytak szabályos fogsorra. Vajon milyenek voltak a régi fogszabályzók?

Különös belegondolni, hogy már a piramisok tövében is fogszabályzóhoz hasonló készülékkel igyekeztek elérni a szabályos fogsort. Pedig egyes 3-5000 éves múmiák fogain olyan csapokat találtak, melyeket állati bőrrel, illetve béllel kötöttek össze, imitálva a mai eszközöket. Különös, hogy az ókori egyiptomiak jellemzően halottakon alkalmazták a fogszabályozást, hogy felkészüljenek a túlvilágra, mely az etruszkok egyik temetkezési szokásával mutat párhuzamot.
Ugyanis Itália őslakos népe egy, a mai fogvédőkhöz hason eszközt használt az elhunyton, hogy megakadályozzák a fogak beesését.
Az ókori görögöknél is i. e. 1000-ig nyúlik vissza a régi fogszabályzók története, Hippokratész és Arisztotelész több eljárást is tárgyal. A fogászat az ókorban a Római Birodalomban lépett a következő lépcsőfokra.
Az ókori Rómaiak elsőként hajtottak végre sikeres fogszabályozást élőkön, Aurus Cornelius Celsus is sikeres eljárásokról számolt be, ám szegényes régészeti anyag hiányában állítását nem lehet alátámasztani. Egyes sírokból aranydróttal átfűzött fogsorok kerültek elő, melyek bizonyítják, hogy léteztek kezelési módok, de ahhoz nem elegek, hogy a kezelések eredményességét igazolják.
Mivel a középkori embernek kisebb gondja is nagyobb volt annál, minthogy drótokkal próbálja átrendezni fogait, a fogászat története jószerivel parkolópályára került. A felmerülő problémákat borbélyok végezték, kezdetleges eszközeikkel, hiányos ismeretekkel.
Az 1700-as évek Franciaországában jött el a fogszabályozás történetének következő fejezete, amikor a modern fogászat atyja, Pierre Fauchard A sebész fogorvos c. értekezésében fogszabályozó eljárásokról írt. Egy patkó alakú fémmel a szájpadlást szélesítette. Az ő tanulmányára alapozott az 1754-ben megjelentetett könyvében a királyi fogorvos, Louis Bourdet, aki tökéletesítette a régi fogszabályzó készüléket és szorgalmazta a bölcsességfog eltávolítását a torlódás elkerülése érdekében.

Mint önálló tudományterület, a fogszabályzás, tudományos nevén orthodotics a 19. században különült el.
A modern fogszabályzók egyik előfutára az 1819-ben szabadalmaztatott, fogakra helyezett drótháló szerűség volt, mellyel a fogakat igyekeztek helyükön tartani. A század közepén aztán rugalmas anyagot, például gumit adtak a készülékekhez a minél pontosabb szabályozás érdekében, ettől függetlenül továbbra is ormótlan, kényelmetlen darabok voltak a régi fogszabályzók. Például csak úgy lehetett őket felhelyezni, hogy károsították az ínyt, nem egy esetben rendezett fogsor helyett egy-egy fogat is elvesztettek.
Egészen az 1890-es évek végéig a fogszabályozás alapja volt, hogy több fogat előzetesen kihúztak. Henry A. Baker alkotta meg az első modern, kényelmes fogszabályzót, Edward Angle pedig elsőként alapított posztgraduális képzést, kifejezetten fogszabályzásra.
Jelentős újítás volt a gyerek - fogszabályozás megjelenése a század elején. A két világháború technológiai újításai kiterjedtek a régi fogszabályzókra is, a fogszabályzás tudományága pedig helyet követelt magának tudományos körökben.
Az 1970-es évek orvostechnológiai fellendülése okán megjelentek a rozsdamentes acél- és nikkeldórtok, a ragasztásnak köszönhetően pedig még kényelmesebb lett a készülék viselése.
Ahogy rövidült a fogszabályzó viselésének időtartama és lett az eljárás költséghatékonyabb, úgy mentek egyre szélesebb tömegek fogszabályozásra, de nagy hangsúlyt fektettek az elért eredmények fenntartására is. 1997-ben az első láthatatlan fogszabályzók is megjelentek, a technológiai fejlődés folyamata pedig azóta sem állt le.



Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.