Miért volt ennyi celebkurtizán a 18. században? — A bordélyok és a prostitúció fénykora
2026.01.07.
A 18. század frivol világát jól szemlélteti az éjjeli pillangók pezsgő világa. Nem egy kurtizán valóságos sztárstátuszba repült a korszakban, amely a maga korában példa nélküli volt.
Virágzott az örömlánybiznisz az 1700-as években, az üzletág pedig olyannyira beivódott a társadalomba, hogy a legsikeresebb kurtizánok bekerültek a magas körökbe, számos képviselőjük pedig igazi sztárnak számított. A történelem leghíresebb prostituáltjai is ebben a korszakban egyengették karrierjüket. Azonban a csillogó, púderezett felszín szomorú történeket leplez.
Forrás: Corbis Historical
Hogyan lett a 18. század a bordélyok és kurtizánok fénykora?
Gazdasági és társadalmi okai voltak annak, hogy az 1700-as években a prostitúció ilyen gyümölcsöző üzletággá nőtte ki magát. Legtöbben elrendezett házasságban éltek, a mélyen patriarchális társadalomban pedig a tehetős férfiaknak igénye lett arra, hogy feleségük mellett – aki a háztartást vezette és gyereket szült – szeretőt tartsanak.
Ez pedig piaci igényt teremtett az örömlányok szolgáltatásaira, a prostitúció pedig jövedelmező pénzkereseti lehetőséggé vált.
Ennél fogva számos szemrevaló lány választotta a bordélyházak ledér világát, hogy kitörjön a szegénységből, vagy hogy beférkőzzön a magas társadalmi körökbe. Gombamód szaporodtak az örömtanyák, melyeket a legmagasabb minőségű bútorokkal rendeztek be, pompás dekorációt kaptak a helyek, ahol a kuncsaftokat a legmagasabb szintű szórakoztatás várta.
Forrás: Hulton Archive
Az intézmények falai között dolgozó kurtizánok nem voltak közönséges utcalányok, illedelmesen viselkedtek, egy művészeti ágban általában tehetségesek voltak, öltözetük az arisztokrata nőkét utánozta. Mindezt abban a reményben, hogy egy gazdag kuncsaft szeme megakad rajtuk és kitartottakká válnak – akinek ez sikerült, néhány évig a legmagasabb életszínvonalon élhetett.
Kitartott kurtizánok aranykalitkában
Amikor egy örömlány hivatalos szeretővé vált, akkor saját lakás, bőséges apanázs, luxusruhák, ajándékok vártak rá, legértékesebb jussa mégis az arisztokrata körökben való bekerülés volt. Ugyanis egy ilyen művelt nő a szalonokban, promenádokon is megfordult, ahogy bálokra is meghívást kapott.
A kor leghíresebb kurtizánjai Emma Hamilton, Rosalie Duthé, valamint Kitty Fisher voltak, a legsikeresebb képviselőjük pedig Du Barry grófnő, XV. Lajos hírhedt királyi szeretője volt.
Gyakran álltak modellt a legtehetségesebb festőknek, hogy a róluk készült műalkotás tovább öregbítse hírnevüket, így könnyebben találtak új kuncsaftokat. A sétányokon végigvonulva pedig a gazdagság látszatát keltették, így a közvélemény szemében igazi celebek, afféle influenszerek voltak. Kivételes esetekben egyes örömlányokat még feleségül is vette szeretőjük, felemelve társadalmi státuszukat.
Kényszer vagy üzlet? A celebprostik motivációi
Botorság volna azt gondolni, hogy ezek a 18. századi sugar babyk a társadalom elfogadott tagjai lettek volna: inkább voltak szórakoztató kiegészítők, a társaság játékszerei, akiket ha meguntak, egyszerűen eldobtak. Afféle társadalmi szürke zónában mozogtak.
A néhány évig tartó fényűzés sokuk szemét elhomályosította, elfeledtetve velük, hogy milyen kiszolgáltatott helyzetben voltak.
Akiknek további szolgáltatásaira nem tartott igényt az őket kitartó úriember, csakhamar újra a bordélyban találták magukat, elfeledve, megalázottan. Sokan még ennél is rosszabbul járhattak, utcára kerültek, ahol nemi betegségek, szegénység, függőségek fenyegették őket. Éppen ez a rizikó motiválta a kor leghíresebb kurtizánjait, hogy ismertségüket minél tovább fenntartsák, különben a ranglétra aljára zuhantak.
A kor társadalmi-gazdasági viszonyait jól érzékelteti, hogy minden kockázata ellenére, lányok és nők tömegei választották a legősibb hivatást.
