Cselédsorsok a 19. században – Ilyen volt valójában a személyzet élete a főúri házakban
2026.02.04.
Az olyan kosztümös sorozatoknak, mint a Bridgerton és a Downton Abbey gyakori eleme a nehéz sorsú udvartartás. Csakhogy ezek a művek szélsőségesen ábrázolják a cselédek, szolgák sorsát. Ideje eloszlatni a tévhiteket!
Míg a Bridgerton korábbi szezonjai csak érintőlegesen mutatták a személyzet sorát, addig a 4. évadban Sophie karakterén keresztül mélyebb betekintést kaphatunk a cselédek életébe. Ugyan a kosztümös sorozat szélsőséges példa, a szereplő helyzete pedig eleve speciális, arra szépen rávilágít, hogy a női szolgák sorsa nem volt fenékig tejfel. De vajon milyen volt az élet egy nemesi, nagypolgári udvarházban? Ennek jártunk utána.
Forrás: Getty Images
Egy 19. századi cseléd élete
- Paraszti, alacsony sorból származó vagy árva lányok szegődtek el cselédnek.
- Egy női szolga napirendje szigorúan be volt osztva, reggeltől estig robotolt.
- Kiszolgáltatott helyzetükből kevés esély volt a kitörésre.
Hogyan lett cseléd az ember lánya?
Talán nem leplezünk le nagy titkot azzal, ha eláruljuk, hogy a szolgálólányok jellemzően a szegényebb paraszti rétegből, később a munkásosztályból kerültek ki. Sokszor már egészen zsenge korukban 12-14 év körül cselédsorba kerültek a lányok, ha a családnak szüksége volt a bevételre.
Ilyen körülmények között természetesen rendkívül alárendeltek voltak munkaadóiknak, visszabeszélésnek nem volt helye. Gyakran ajánlás vagy munkaközvetítő útján kerültek az uradalmakba, de létezett egy ún. "cselédbörze" nevű esemény is, ahol a rabszolgavásárhoz kísértetiesen hasonló procedúrán találtak újabb szolgát. A hierarchia csúcsán a tapasztalt szakácsok, komornák voltak, mivel a fiatal, tapasztalatlan lányokat nehezebb volt betanítani, ahogy a Bridgertonban is láthattuk.
Tudtad?
A cseléd szó eredete a család kifejezésből ered, melyek eredetileg egymás szinonimái voltak, háznépet jelentettek. A két szóalak csak a 19. század környékén vált ketté.
Egy szolgálólány mindennapjai
A személyzet napja igen korán, olykor reggel 5 előtt kezdődött, hogy mire a háziúr és családja felébred, minden készen álljon. Attól függően, hogy szobalány vagy konyhai kisegítő volt az alkalmazott, a takarításban, tálalásban, főzésben, mosásban segédkezett, feladatkörük a házimunkák széles palettáját lefedte. Az első étkezést rendszerint délelőtt költötték el, mely jószerivel valami italféle volt, dél körül jutottak először meleg ételhez, azonban a fő étkezésig egészen este 9-10 körülig várni kellett, miután munkaadóik megvacsoráztak.
Szegényes koszton tengődtek, olcsóbb húsokat, zöldségeket, kenyeret, hüvelyeseket, valamint a háziak maradékát fogyasztották. Nem számított az íz, a lényeg, hogy legyen energiájuk elvégezni napi feladataikat.
Szabadidő, mint olyan szinte ismeretlen fogalom volt egy cseléd szótárában, jellemzően vasárnap este kaptak kimenőt. Igazán szerencsés volt az, aki három havonta egy egész szabadnapot kapott. Életük nagy részét a munka és a háziasszony szigorú ellenőrzése tette ki. Még költéseikről is pontosan el kellett számolniuk. Helyzetüket az is remekül illusztrálja, hogy gyakran nem is saját nevükön, hanem egy gyűjtőnéven szólították őket, hogy a háziasszony névmemóriáját ne kelljen próba elé állítani.
Forrás: Getty Images
Csak a nagyobb udvarházakban jutott cselédszoba a személyzetnek, a nagypolgári otthonokban sokszor csak a konyha sarkában tudták meghúzni magukat. (Ilyen volt például az Édes Anna című regény címszereplőjének helyzete.) Persze az, hogy milyen sors jutott az adott személynek, nagyban függött a háziasszony jellemétől.
Kiszolgáltatottság, zaklatás és felemelkedés
Egy női szolgának rendkívül diszkréten kellett végeznie feladatait, mivel számukra sem volt illendő, ha egyedül tartózkodtak férfi munkáltatóikkal. Ennek ellenére igen könnyű prédái voltak a szexuális zaklatásoknak, sokukat ki is használták, a megesett lányok pedig teljes társadalmi megvetésben éltek. Sok helyre kifejezetten csinos, fiatal lányokat kerestek, hogy az úrfiak nemi betegségek nélkül fedezzék fel a pubertás örömeit.
Persze nem mindenkivel bántak ennyire rosszul, hisz későbbi élete során sokuk megházasodott, akár még feljebb is léphetett a társadalmi ranglétrán. Kirívó esetekben akár egy nemes is házasságra léphetett korábbi alkalmazottjával.
Az ipari forradalom nyomán felemelkedő polgárság némileg módosított a cselédek helyzetén: a fejlődő technológia egyre kevesebb fajta élelmiszert kellett otthon elkészíteni, sok feladat egyszerűen okafogyottá vált. Azonban a személyzet létszáma így sem csökkent a háztartásokban, mivel szépen lassan státusszimbólummá vált, hogy egy férfi mennyi tétlen nőt képes eltartani. Ennek a tendenciának csak az 1914-ben kitörő első világháború vetett véget.
Cselédség a viktoriánus korban
Semmi sem fekete-fehér, így a cselédség sorsa sem. Mai szemmel nézve természetes, hogy nem tartjuk életüket irigylésre méltónak, azonban sokak számára még ez is jobb alternatíva volt, mint a szegényház.
Ezek a cikkek is érdekelhetnek a 19. századról:
