A bálokon túl − Így éltek az átlagemberek a viktoriánus korban
2026.01.13.
Bár a 19. századi Angliáról szinte mindenkinek az arzénos szoknyák és teadélutánok jutnak eszébe, a többségnek nem ez volt a valóság. Ugyanis a viktoriánus kor átlagembere nyomorúságban tengődött.
Első sorban a kosztümös filmek számlájára írandó, hogy legtöbbünk fejében a viktoriánus korról egy misztikus, idealizált kép jelenik meg, bálokkal, promenádon tett sétákkal és szellemidézéssel. Pedig ez csak egy igen szűk réteg kiváltsága volt. A 19. századi angol társadalom jelentős részének mindennapjaiban nem az volt a legnagyobb probléma, hogy kivillan a bokája. Sokkal inkább a túlélésért gürcöltek.
Forrás: Getty Images
A viktoriánus kor margójára
- 1800 és 1901 között a városi lakosság 20%-ról 80%-ra nőtt Angliában.
- Csak a társadalom kis százaléka élvezte az ipari forradalom előnyeit.
- A viktoriánus kor munkásosztálya sanyarú körülmények között élt.
- Az átlagéletkor nem haladta meg a 42 évet.
Viktoriánus romantika az ipari forradalom árnyékában
A 19. század Anglia fénykora volt, amikor nem csak legnagyobb kiterjedését érte el a gyarmatosításnak köszönhetően, de az ipari forradalom egyik központja volt. Azonban az iparosítás jelentősen átalakította nemcsak a gazdaság, de a társadalom szerkezetét is. Agrárországból ipari nagyhatalommá vált, a tradicionális arisztokrácia mellett megjelent a tőkés osztály. Ez a folyamat leginkább a hihetetlen léptékű urbanizációban volt tetten érhető.
1800-ban, amikor még javában tomboltak a napóleoni háborúk, az angol lakosságnak mindössze 20 százaléka élt városokban. Ehhez képest 1901-ben Viktória királynő halálakor ez az arány már 80 százalék volt.
Ilyen léptékű munkaerő-áramlással nem tudott lépést tartani a városi infrastruktúra, a kereslet miatt viszont az egekbe szöktek a lakhatási költségek. A városokba özönlő munkások többsége sebtiben összetákolt bérházakban lakott, ahol egyetlen szobán osztozott egyetlen család. Közös mellékhelyiséget használtak, csatornázást hírből sem ismerték, rendszeresen elöntötte a víz a kalyibákat.
Forrás: Getty Images
Még azok voltak a szerencsések, akik bekerültek ezekbe a szükséglakásokba. Sokan csak tömegszállásokon tudtak megszállni, ahol jószerivel egy rozoga ágyat tudtak bérelni, esetleg koporsószerű dobozokban aludtak. Ennél is lejjebb volt, amikor valaki már csak egy ülőhelyet tudott bérelni egy lócán, némi felárért cserébe pedig egy kifeszített kötélre támaszkodhatott – Akinek ez nem tetszett, várt rá a dologház. És az angol lakosság mintegy harmada élt ilyen körülmények között.
Gyári szörnyek között a viktoriánus korban
A munkásosztály hétköznapjai több, mint 14-16 órás műszakokkal, olykor kifejezetten veszélyes, megerőltető munkával teltek, hogy aztán összkomfort nélküli nyomortelepekre menjenek haza. Nagy részük nem is a jobb élet reményében, hanem kényszerből ment a városba, mivel nem volt szükség több mezőgazdasági munkásra. A kilátástalanság elől sokan menekültek az alkoholba, szerencsejátékba.
A rettenetes közegészségügyi állapotok miatt gyakoriak voltak a betegségek, kolerajárványok – a leghírhedtebb 1832 és 1866 között –, az átlagéletkor pedig 42 év körül volt. A gyerekek mintegy negyede halt meg az ötödik születésnapja előtt. Akik túlélték, jószerivel bányákba vagy gyárakba mentek dolgozni „gombokért”, nem egyszer még felnőttek számára is rizikós munkát végeztek. Például ők takarítottak a gépek alatt, mivel ki testük révén mindenhova befértek, a bányákban pedig a legkisebb kulimunkákat végezték.
A nők is ekkor vetették meg lábukat a munkaerőpiacon, igaz, ekkoriban jószerivel még mindig háztartásbeliek voltak, törvényekkel száműzték vissza őket a konyhába. Egyedül a polgárság, tehát kereskedők, orvosok, tanárok, hivatalnokok voltak azok, akik valóban élvezték az ipari forradalom áldásait, számuk egyre csak nőtt a 19. században, ugyanakkor még így is csak a társadalom 15%-át tették ki.
A technológia fejlődésével olyan termékek váltak ennek a vékony rétegnek a számára is elérhetővé, amelyekhez korábban csak a legvagyonosabbak jutottak. Ők maguk is elkezdtek üdülni járni, házvezetőt, szakácsot fogadtak fel.
Fény a sötétségben? Az életszínvonal javulása
Hiba volna homogén érának nevezni a 19. századot, hisz a viktoriánus kor jellemzői között ott volt az innováció, fejlődés, amely társadalmi szinten is megmutatkozott. A munkásmozgalmak kiharcolták a munkások számára először a 12, később a 8 órás munkaidőt és elviselhetőbb körülményeket. 1833-tól például tiltották, hogy kilenc éven aluliakat dolgoztassanak gyárakban, 1942-ben pedig törvény tiltotta, hogy tíz éven aluliak végezzenek föd alatti munkát. Bár mai szemmel nézve ezek a jobbnak mondható körülmények még mindig felháborítónak tűnnek, a viktoriánus korban nagy lépésnek számítottak.
Az 1870-es években bevezették az általános oktatást, javult a közegészségügy, beindult a csatornázás, javult az általános életszínvonal. A futball, sport, zene, valamint közkönyvtárak elterjedésével a kultúrához is szélesebb rétegek férhettek hozzá.
A viktoriánus kor alulnézetből
Amikor egy történelmi érát vizsgálunk nem tehetjük meg, hogy csak azokat az elemeit figyeljük, amelyek nekünk tetszenek, mert ez azt jelenti, hogy valójában csak egy belé vetített képet szeretünk. Talán semelyik másik évtized esetén nem olyan helytálló ez az állítás, mint a viktoriánus korra, amit valójában munkások millióinak verejtékes munkája tett azzá, amilyennek ma ismerjük.
Lenyűgöz a viktoriánus korszak? Figyelmedbe ajánljuk alábbi cikkeinket:
