Egy vámpír, aki nem tud továbblépni: érkezik a Drakula francia feldolgozása, és sötétebb, mint valaha


Kevés olyan legenda van a filmtörténelemben, amit annyiszor feldolgoztak már, mint Bram Stoker Drakuláját. És még kevesebb olyan akad, amely ennyi új arcot tud mutatni minden egyes generációban. A Drakula (2026) Luc Besson rendezésében nem pusztán egy újabb vámpírfilm, hanem egy sötét, tragikus és meglepően érzelmes újragondolása a klasszikus sztorinak.

A történet a 15. században indul, ahol egy herceg – felesége elvesztése után – hátat fordít Istennek. Ez a döntés nem marad következmények nélkül: az isteni megtagadás örök átkot von maga után, és megszületik maga Drakula. A vérszívó élőhalott évszázadokon át vándorol a történelemben, túlél háborúkat, birodalmak bukását és még a saját lelkiismeretét is. Egyetlen cél hajtja csupán, hogy újra találkozzon elvesztett szerelmével, akinek emléke erősebb minden karónál és szenteltvíznél.
A film nem rohan, inkább ráérősen, baljósan építkezik, miközben a romantikus tragédia legalább akkora hangsúlyt kap, mint a horror. Caleb Landry Jones Drakulaként egyszerre félelmetes és törékeny, míg Christoph Waltz papja tökéletes ellenpont: hideg racionalitás, rendíthetetlen hit és az elszántság, hogy ezt a lényt el kell pusztítani – még akkor is, ha ember volt valaha. Zoe Bleu karaktere pedig a remény és a végzet különös egyvelege.

A 36 éves amerikai színész ismertséget először egy mellékszereppel szerzett, az X-Men: Az elsőkben Banshee (Sean Cassidy) karakterét alakította 2011-ben. Ezután egyre több nagyobb szerep is megtalálta, a Tűnj el! című horrorfilmben Jeremy Armitage szerepében nyújtott hátborzonagtó alakítást 2017-ben. Még ugyanebben az évben a Három óriásplakát Ebbing határában című filmben Red Welbyt alakította, legutóbb pedig DogMan – A kutyák ura című filmben tűnt fel, amit szintén Luc Besson rendezett.
A vámpírfilmek reneszánsza egyébként sem most kezdődött, hisz a műfaj újra és újra visszatér, ahogy azt már a filmajánlónkban is megírtuk. A Drakula mostani változta azonban tudatosan elszakad a romantizált, „jófiús” vámpírképtől, és visszanyúl a sötétebb gyökerekhez. Érdekesség még, hogy a Drakula-karakter milyen gyakran kerül egy lapra a filmtörténet legcsábítóbb gonoszaival – erről egyébként egy szórakoztató személyiségtesztet is csináltunk.
Ez a Drakula-feldolgozás tehát nem csak a horrorrajongóknak szól. A film azoknak készült, akik szeretik a sötét, nagy ívű történeteket, a tragikus szerelmet és azt a kérdést, amire soha nincs jó válasz: mi történik, ha az örök élet sem elég a boldogsághoz?
Az új Drakula-film február 5-én kerül a magyar mozikba.



Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.