Bál, bál, maszkabál: huncut okból rajongtak érte a történelem folyamán

A kosztümös filmek leginkább grandiózus elemei az álarcos bálok, ahol a színészek mindennél látványosabb jelmezekben, díszes arcmaszkokkal csöppennek a színes forgatagba. Azonban nincs az a díszlet és jelmeztervező, aki képes lenne visszaadni a nagy történelmi maszkabálok valódi pompáját. Pedig a valódi maszkabálok mindennél jobban hasonlítottak egy színházi előadásra, ahol a díszletek között minden résztvevő szerepet játszott. Népszerűségüknek meglehetősen pikírt oka volt.

A maszkabálok eredete és fénykora

A késő reneszánsz Itália királyi udvaraiban különös eseményeket tartottak: díszes maskarát és mitikus maszkot viselő emberek igyekeztek a báltermek felé. A 15. században ugyanis itt jelentek meg a maszkabálok, melyek az uralkodó osztály nagyszabású felvonulásainak, ceremóniáinak kiterjesztései voltak.

Ezt csak tetézte, hogy a maszkok anonimitást adtak, melyek lehetővé tették a magas rangú résztvevőknek, hogy kiszakadjanak a fojtogató társadalmi szabályok elől, hogy pár órára átrajzolják a társadalom struktúráját. Mivel az inkognitó a többi nemesnek is kecsegtető volt, Itália pedig a reneszánsz kultúra exportőre volt, a jelmezbálok a következő századokban is elterjedtek a királyi udvarokban.

Először Franciaországban és Angliában terjedtek el, de Angliában és a többi nyugat-európai udvarban is kedvelt mulatságok voltak. Az maszkabálok fénykora a 17-18. században volt, amikor nem csak a királyi, de nemesi udvarok is a szórakozás ezen különös formáját részesítették előnyben. XIV. Lajos udvarában az év egyik fénypontját jelentették, a maszkabálok központja pedig a velencei karnevál volt, mely a mai napig turisták millióit vonzza.

Miért voltak olyan népszerűek a maszkabálok?

Elsőre bele sem gondolnánk, hogy egy maszk által nyújtott személytelenség milyen sok előnyt jelenthetett. Menekülést biztosított az etikett, valamint társadalmi normák szigora elől mely a magas társadalmi státusz velejárója volt. Lehetővé tette, hogy a résztvevők azok legyenek, akik csak akartak, az inkognitó pedig tálcán kínálta az intrika, cselszövések, valamint a politikai manőverezés lehetőségét.

Az emberek azzal flörtöltek, akivel csak akartak, a nemesek számára gyakran ezek a bálok jelentették az egyetlen alkalmat, hogy szeretőjükkel nyilvános helyre menjenek. Előkelő kurtizánok számára pedig kiváló terepet kínáltak új kuncsaftok becserkészésére.

Ennél fogva a jelmezbálok szinte kéz a kézben jártak a botrányokkal, mely egy idő után természetesen a törvény figyelmét is felkeltette. Azonban a korlátozások megjelenése ha lehet, csak még jobban fokozta a maszkabálok népszerűségét. Velencében például törvény szabályozta, hogy mikor lehet maszkot viselni, aki a karneváli szezonon kívül maszkot viselt, szigorúan megbüntették.

A maszkabálok aranykora végül a viktoriánus korszakban ért véget, amikor a prűd erkölcs, valamint a pompához való hozzáállás változása miatt leáldozott az összejöveteleknek.

A maszkabálok népszerűségének anatómiája

Egy 18. századi maszkabál népszerűsége a különböző internetes fórumokéval mutat némi párhuzamot. Ugyanis egy álprofil a maszkhoz hasonlóan védi személyazonosságunkat, mely mögött azok lehetünk, akik akarunk, és úgy fejezzük ki magunkat, ahogy máskülönben nem tennénk. Ez még akkor is igaz, ha mindkét biztonságérzet hamis illúzió csupán.

Olvass további cikkeket a farsangi álarcos bálokról.