Az első nő a Hold túlsó oldalán: Christina Koch meglepő mentális trükkje az önbizalomhoz
2026.04.17.
Egy nő, aki eljutott a Hold túlsó oldalára – mégis kételkedik magában. Christina Koch módszere meglepően egyszerű az imposztorszindróma ellen.
Amikor az ember egy NASA-űrhajósra gondol, általában elképzel egy magabiztos, mindenre felkészült tudóst, aki rakéták között sétál és természetes nyugalommal nézi a Földet az űrből. A valóság azonban – mint kiderült – sokkal emberibb. A legismertebb első női űrhajós, Christina Koch mesélt az imposztorszindrómájáról.
Forrás: Getty Images
Még egy űrhajós is kételkedik: Christina Koch meglepő módszere az imposztorszindróma ellen
- Christina Koch 47 évesen lett az első nő, aki a Holdra utazott.
- Még a NASA-karrier csúcsán is küzdött imposztorszindrómával.
- Egy különös gondolati trükk segített neki legyőzni a kételyeket.
Christina Koch, az amerikai, női űrhajós pontosan ugyanazzal a jelenséggel küzdött, amivel rengetegen a karrierjük során:
az imposztorszindrómával.
Ez az az érzés, amikor valaki hiába sikeres, mégis attól tart, hogy egyszer „lebukik”, és kiderül, valójában nem is olyan kompetens, mint ahogy mások gondolják.
Pedig Koch karrierje nem éppen hétköznapi. A NASA űrhajósa 2013-ban csatlakozott a programhoz, és már korábban rekordot döntött: 328 napot töltött az űrben egyetlen küldetés során – ami a leghosszabb női űrutazás volt. Most pedig a történelmi Artemis II misszió részeként ő az első nő, aki a Hold túlsó oldaláig repült.
Mindez azonban nem jelenti azt, hogy az emberi alap kételyek eltűnnek.
„Sok kihívással jár, amikor egy olyan csoporthoz tartozol, amely nincs túlreprezentálva a szakmádban” – mondta Koch egy interjúban.
„Sokszor az ember azon gondolkodik: ez azért nehéz, mert nő vagyok ezen a területen, vagy egyszerűen csak azért, mert maga a feladat is nehéz?”
A mérnöki és űrkutatási világban – ahol a férfiak még mindig többségben vannak, lásd a magyar kedvenc Kapu Tibort – ez a kérdés gyakran ott motoszkál a háttérben. Koch szerint ez olyan, mint egy folyamatosan működő „plusz áramkör” az agyban, ami energiát von el a valódi feladattól.
És itt jön a meglepő rész.
Sokan ilyenkor pozitív megerősítéseket ismételgetnek maguknak az emberek – például azt, hogy „ügyes vagyok”, vagy „meg tudom csinálni”. Koch azonban rájött, hogy ez nála egyszerűen nem működik.
„Valamiért az, hogy azt mondtam magamnak: ‘Christina, fantasztikus vagy’, nem segített igazán” – mesélte. Ehelyett egy teljesen más gondolatmenetet kezdett alkalmazni.
A trükk lényege az úgynevezett sztereotípiafenyegetés felismerése. Ez egy pszichológiai jelenség, amikor az ember attól tart, hogy egy negatív társadalmi sztereotípia alapján ítélik meg és ez a stressz végül rontja a teljesítményét.
Koch módszere viszont ennek az ellenkezője volt.
„Nem azt mondtam magamnak, hogy én vagyok fantasztikus” – magyarázta. „Azt mondtam: Christina, azok az emberek a megfigyelőszobában már tudják, hogy fantasztikus vagy. Ha hibázol, csak legyintenek majd, hogy semmi gond.”
Ez elsőre talán furcsán hangzik, de a gondolat működött. Koch egyszerűen feltételezte, hogy a körülötte lévők már tisztában vannak a képességeivel. Ez a nézőpont pedig csökkentette a benne lévő nyomást. És bár ez a módszer nem repít rakétával a Holdig, az önbizalomra hatása meglepően erős lehet.
Végül is, ha egy űrhajósnak segít – aki szó szerint a világűrben dolgozik –, akkor talán a földi problémáinknál is működhet, nemde?
Ezek is érdekelhetnek:
