Indián törzs fogadta a tagjává a lányt − Az övé a vadnyugat egyik legrejtélyesebb története
2026.04.26.
Élt egy lány a vadnyugaton, akit egy indián törzs teljes jogú tagjává fogadott. Olive Oatman története még halála után száz évvel is ámulatba ejti az embereket.
Az amerikai vadnyugat egyik legizgalmasabb, egyben legrejtélyesebb története egy egyszerű lányhoz kötődik. Olive Oatman egy szektában nőtt fel, indiánok fogságába esett, egy másik törzs tagjai közé fogadta, a modern társasdalomba visszatérve viszont sokan kételkedtek történetében. Megpróbáltatásairól az állán lévő különleges törzsi tetoválás mesél.
Forrás: Getty Images
Olive Oatman élete
- 1837-ben született Illinois államban, szülei egy mormon szekta tagjai voltak.
- 1851-ben a vadnyugaton indiánok fogságába esett, később egy másik törzs teljes jogú tagja lett.
- Arcát egy kékes színű törzsi tetoválás díszítette.
- Otthonába visszatérve előadásokat tartott, végül egy üzletember felesége lett.
Mormon lány a vadnyugaton: Olive Oatman elrablása
Olive Ann Oatman 1837. szeptember 7-én született egy hétgyerekes mormon család harmadik sarjaként. A család 1844-ben csatlakozott egy szakadár szektához, melynek vezére, James Brewster látomást látott: az Arizonai Gila folyó torkolata lesz az ígéret földje.
Ehhez azonban át kellett vágni a távolról sem barátságos vadnyugaton, az 1851-ben elinduló karavánok pedig két úton közelítették meg a célállomást.
Olive Oatman szerencsétlenségére ő és családja a déli útvonalat követték, mely Maricopa Wellsen keresztül is átvezetett, ami hemzsegett az agresszív őslakosoktól. A karavánt figyelmeztettették a veszélyre, ám Olive szülei továbbra is a kijelölt útvonalon haladtak. Meg is történt a baj, hisz nem sokkal később összetalálkoztak a később Yavapai-ként azonosított törzs tagjaival, mely vérnegzésbe torkollt.
Az amerikai őslakosok lemészárolták a szülőket, köztük a gyerekek várandós édesanyját, valamint négy testvért. Fivérüknek, Lorenzonak sikerült elmenekülnie, a 13 éves Olive, illetve a 8 esztendős Mary Ann azonban az agresszív törzs fogságába esett.
A „sápandtarcú” indián lány
Ezen a ponton a két nővér szentül meg volt róla győződve arról, hogy kivégzik őket, ám néhány kezdeti fenyegető megnyilvánulástól eltekintve egyszerűen rabszolgákként dolgoztatták őket. Egy év rabszolgasors után fordult nagyot a szerencséjük, ugyanis a szomszédos Mohave törzs lovakra cserélte a két lányt. Mary Ann és Olive Oatman egy törzsi vezető és felesége gyámsága alá került, akik nemcsak földet, de védelmet is biztosítottak nekik.
A mohavék körében eltöltött idő alatt elsajátították az őslakos nyelvet, átvették öltözködésüket és szokásaikat. Olyan szervesen beilleszkedtek a törzsbe, hogy saját indián nevet kaptak – ilyen kegy csak teljes jogú tagoknak járt! –, de még kaktuszból nyert tintával készült törzsi tetoválást is kaptak.
A törzsfő felesége és az Oatman nővérek bensőséges kapcsolatát jelzi, hogy amikor 1855–56 körül aszály sújtotta a vidéket, az asszony titkon enni adott a lányoknak. (Erőfeszítései ellenére Mary Ann azonban belehalt az éhezésbe.)
Az amerikai őslakosok között töltött időnek az volt a legkülönösebb vonása, hogy a lányok bármikor szabadon távozhattak, a mohavék ráadásul rendszeresen kereskedtek fehérekkel. Ennek oka az lehetett, hogy nem tudták, bátyjuk életben van. A vadnyugati idill azonban nem tarthatott sokáig, mivel egyre több fehér telepesnek kezdett feltűnni a két túlontúl fehér bőrű indián lány.
Visszatérés a városba, avagy Olive Oatman hányatott utóélete
Egy idő után a hatóságok is élénken szaglászni kezdtek a „sápadtarcú” indián kiléte felől, ám a törzs kezdetben összezárt, nem engedte el. Amikor viszont 1858-ban a falu feldúlásával fenyegetőztek, akkor küldték haza a 19 éves nővé érett lányt. Olive Oatman visszaszokása az amerikai-európai társadalomba legalább olyan nehéz volt, mint amikor a mohave kultúrával ismerkedett.
Forrás: Getty Images
Nem csoda, hogy Olive visszavágyott a mojave törzshöz, egyedül fivérével, Lorenzóval való találkozása hozott vigaszt borús napjaiba.
Egy Royal Stratton nevű lelkész meglátta történetében a dundi zöldhasúakat. Alig egy évvel visszatérése után megjelentette Az Oatman lányok fogsága az Apacs és Mojave indiánok között c. firkálmányt. Az életrajzi könyv, mely több fikciót, mint tényt tartalmazott, azonnal bestseller lett, 30 00 példányban kelt el, a kiforgatott történetet egy idő után maga Olive is elhitte. Stratton Amerikai turnét is szervezett Olive Oatman számára, aki lassan belefásult kiforgatott élettörténete előadásába.
Nem várt módon ezek az előadások hozták meg számára a békét, mivel egy michigani turnéállomáson megismerkedett egy John Fairchild nevű üzletemberrel, akivel 1865-ben össze is házasodtak. A házaspár Texasban telepedett le, csendes életet éltek, egy Mary Elizabeth nevű kislányt is örökbe fogadtak. Az asszonyt azonban egész életében kísértették az őt ért traumák, migrénnel, depresszióval, poszttraumás stresszel küzdött, mígnem 1903 márciusában jobb létre nem szenderült.
Olive Oatman öröksége
A fehér lány, akit indiánok fogadtak maguk közé, azóta is az amerikai történelem egyik legkedveltebb alakja. Nevét viseli többek között Oatman városa, egy hegy, fennsík, filmek és videójátékok is inspirálódtak alakjából, aki megtestesítette a vadnyugatot.
Ismerj meg további lenyűgöző asszonyokat:
