Edward Oxford, Viktória királynő merénylője – Gyilkos, aki új hazájában hőssé avanzsált


Szinte hihetetlen, de minden idők egyik legnagyobb hatású uralkodónője összesen nyolc merényletkísérletet élt túl 1840 és 1882 között. Viktória királynő támadót sokféle szándék motiválta, ám egyik sem olyan rejtélyes, mint az első próbálkozó, Edward Oxford, aki élete utolsó évtizedeit megbecsült polgárként, a helyi közösség hőseként élte le. Vajon hogy vált egy erőszakos bűnöző mintapolgárrá? Ennek jártunk utána!

Nem mondhatni, hogy rossz esélyekkel indult az életben az az Edward Oxford, aki később Viktória brit királynő sikertelen merénylőjeként kapott lábjegyzetet a történelemkönyvekben. Édesapja ugyanis aranyműves volt, heti 20 font keresettel, mely mai árfolyamon nagyjából 1, 4 millió forintnak fele meg. Csakhogy apja rendkívül erőszakos, bántalmazó ember volt, fia pedig a világ szerencsétlenségére az ő impulzív, kiszámíthatatlan természetét örökölte.
Már kamaszként alkoholizált, erőszakos természete révén anyja több vállalkozását is tönkretette, képtelen volt hosszú távon megmaradni bármilyen munkahelyen.
Munkanélküliként a kocsmák és céllövöldék között lődörgött, közben bizarr tévképzetei támadtak. Többek között egy föld alatti fegyveres mozgalmat akart létrehozni Ifjú Anglia néven, még logót is tervezett neki, valamint a tisztek nevéről is vezetett listát, ami miatt csak hosszas nyomozás után derült ki, hogy a megmozdulás csupán a fejében létezett.
A fegyverek iránt rajongó Oxford következő célpontja az első gyerekével várandós Viktória királynő és férje, Albert herceg lett, akik rendszeresen kocsikáztak Londonban, minimális kísérettel. Ezt kifigyelve tervelte ki Edward Oxford ördögi tervét, melynek megvalósításához két pisztolyt is beszerzett, és jól kifigyelte a királyi hintó által megtett szokásos útvonalat.
Edward Oxford 1840. június 10-ét választotta a merénylet időpontjának. Még négy óra körül elhelyezkedett egy gyalogút közelében, majd türelmesen várt. Hat óra magasságában patadobogás csapta meg a fülét, nem sokkal később pedig meglátta a hintóban ülő királyi párt, akiket a várakozásoknak megfelelően minimális őrség kísért.

Amikor csak pár méterre voltak Oxfordtól, a férfi azonnal tüzet nyitott, de mivel célt tévesztett, előhúzta második pisztolyát, és azzal is lőtt. Mivel a lovak megriadtak a dördülés zajára, felágaskodtak, majd nekiiramodtak, nem lehetett megállapítani elsőre, hogy a királynő megsérült-e. Az viszont biztos volt, hogy amint leadta a lövéseket, a tömeg földre teperte, nem sokkal később pedig bilincsben vitték el. Csak a rendőrőrsön értesült róla az egyik tiszttől, hogy Viktória királynőt semmilyen sérülés nem érte.
Valószínűsíthető, hogy a megriadt lovak, valamint jó reflexei miatt élte túl az uralkodónő a merényletet.
Az pedig remek döntésnek bizonyult Albert herceg részéről, hogy utasította a kocsist, folytassák az utazást a tervek szerint, mert ez bátorságot, határozottságot és erőt sugallt. A merénylet hatására diadalmenetté vált a kocsikázás, a király pár pedig gyakran mutatkozott nyilvánosan a következő napokban.
A kihallgatás során szokatlanul együttműködő férfi indítékait a mai napig homály fedi, a tárgyaláson közönyös, nyugodt viselkedést mutatott, és mivel családjában nem volt ritka az elmebetegség és alkoholizmus, elmebetegnek nyilvánították és felmentették a vádak alól. Végül 24 évre egy londoni elmegyógyintézet „vendégszeretetét" élvezhette, ahol példás magatartást tanúsított.
Engedelmes, udvarias, barátságos rab volt, kitanulta a szobafestő szakmát, francia, német, olasz, spanyol és latin nyelvet tanult.
1867-ben úgy határoztak, hogy nem jelent veszélyt a társadalomra, így szabadon engedték azzal a kikötéssel, hogy a Brit Birodalom egyik tengeren túli gyarmatára távozik. Ausztráliára esett választása, mely afféle börtöngyarmatként funkcionált. (Érdekes anekdota, hogy amikor egyszer családfakutatást tartottak a kenguruk földjén, hamar berekesztették a kutatást, mert mindenkiről kiderült, hogy prostituáltak és gyilkosok voltak a felmenői.)
Eward Oxford Ausztráliába utazva felvette a John Freeman nevet, és korábbi önmagát meghazudtolva, Melbourne mintapolgárává vált. Csatlakozott egy munkásokat edukáló szervezethez, rendszeresen járt templomba, aktív tagja volt hitközségének, emellett gyakran publikált a város nyomortelepeinek és drogtanyáinak tarthatatlan állapotáról.
Feleségül vett egy kétgyerekes özvegyet, ám az asszony sosem szerzett tudomást férje bűnös múltjáról.
Valós kilétére csak 1900-ban bekövetkezett halála után majdnem egy évszázaddal később derült fény, amikor leszármazottai jóváhagyásával publikálták a levelezését. Amikor a nagy tiszteletnek örvendő polgár, John Freeman igazi személyiségére fény derült, az egész kontinens ledöbbent, mely már csak azért is érdekes, mert Edward Oxford alakja korábban is megjelent a popkultúrában.



Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.