2026.08.22.
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a Life.huA bosszú még a legnagyobb zeneszerzőktől sem áll távol. Mozart revansának eszköze a leghatékonyabb fegyvere volt: a kiváló komponistaképessége.
Azt gondolnánk, hogy a bécsi klasszikusoktól nem is állhatna messzebb a kicsinyes bosszú fogalma. A valóság ennek ellenére az, hogy rivalizálások, viszályok még a barokk zene fénykorában is jelen voltak, csupán az eszközök voltak finomabbak. Erre mi sem lenne jobb példa, mint maga Mozart, aki nemcsak humorérzékről, de leleményességről is tanúságot tett, amikor egy számára nem kedvelt operaénekesnőt a maga eszközeivel leckéztette meg a közönség legnagyobb derültségére.
Forrás: wikipédia
Egy operaénekes viszálya Mozarttal
- A 18. századi Bécsben közismert tény volt Mozart utálata Adriana Ferrarese del Bene iránt.
- Az egyik operát direkt úgy írta meg, hogy viccet csináljon a nőből.
Bécs furcsa csillaga: Adriana Ferrarese del Bene
A barokk kor a zeneművészet fénykora volt, nem véletlen, hogy ha meg akarjuk nevezni a történelem legjelentősebb zeneszerzőit, általában a 18. századi bécsi klasszikusok jutnak eszünkbe. Ez természetesen az operaénekesek előtt is szélesre tárta a kapukat, azonban a nagy tehetségek mellett sok jó képességű, ám nem teljesen kiforrott technikájú énekes is fellépett a színpadon.
Utóbbi kategóriába tartozott Adriana Ferrarese del Bene, aki olasz vígoperákban, az ún. opera buffa műfajban alapozta meg hírnevét.
Mielőtt a bécsi operaházban debütált volna, Velencében képezte hangját, majd a brit fővárosban bontogatta szárnyait. A szoprán énekes hangterjedelméért sokan rajongtak, nemcsak rendkívül mély, de nagyon magas hangokat is képes volt kiénekelni. Egy korabeli újság imigyen méltatta sikereit: „Élő emlékezet óta nem szólt ilyen hang Bécs falain belül.”
Ez komoly elismerés lehetne, ha az adott cikk nem így folytatódna: „Csak az a kár, hogy színészi játéka nem ér fel énekléséhez”. Ugyanis a korabeli kritikák szerint Ferrarese komikus és drámai színészi képességei finoman fogalmazva sem voltak kiegyensúlyozva, de még hangtechnikája is hagyott kívánnivalót maga után. Mindezek ellenére ismert volt excentrikus szokásairól, amivel sokak szívéből lopta ki magát, és pechjére Mozart is ebbe a körbe tartozott.
Forrás: Getty Images
Csirke a színpadon, avagy Mozart bosszúja
Wolfgang Amadeus Mozart zsenialitásának egyik titka az volt, hogy páratlanul ráérzett, milyen dallamok illenek az adott operaénekes adottságaihoz. Amikor II. Józseftől megbízást kapott egy új opera komponálására, mely Lorenzo Da Ponti szövegét dolgozta fel, úgy érezte, eljött a bosszú ideje. Ugyanis a Cosí fan tutte c. vígopera egyik főszerepét épp Adriana Ferrarese del Bene kapta meg, aki nem mellesleg akkoriban Da Ponti szeretője volt.
Mozart tréfájában nagy segítségére volt Ferrarese dle Bene egy furcsa szokása: mély hangoknál leszegte állát, amikor pedig magas hang érkezett, hátravetette fejét.
Ezt kihasználva Mozart a Come scoglio című operaáráriáját direkt úgy állította össze, hogy a magas és mély hangok gyorsan váltsák egymást, arra késztetvén a művésznőt, hogy csirke módjára billentse előre-hátra a fejét, a közönség nem kis derültségére. Ennek ellenére a kritikák dicsérték a színésznő előadásmódját, ám II. József 1790-es, illetve Mozart 1791-es halála torpedózta meg az opera sikerét.
Mozart operáinak ereje
A zenetörténet egyik legnagyobb zsenije tökéletes korban született, mert a barokk Bécsben felkarolták a tehetségeket. Még akkor is képes volt kivételeset alkotni, amikor motivációja sem a művészet, hanem a kicsinyes bosszú volt. Ez a kis anekdota remek bizonyíték arra, hogy az emberek viselkedése alapvetően ugyanolyan, társadalmi rétegtől függetlenül, csupán az eszközök változnak.
Ismerd meg a zeneszerzők rejtélyes életét:
