Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a Life.huUgyan a fotográfia megjelenése forradalmasította a valóság képi megjelenítését, ez jó ideig nem a hétköznapokat, hanem a stúdiók által lekerekített, zárt világot mutatta meg. Azonban a maga furcsa módján ezek a fényképek betekintést nyújtanak egy letűnt, reményteljes korba, amikor az emberek úgy érezték, semmi sem szabhat gátat a technológiai fejlődésnek. Bizarr szerkezetek, manipuláció, sírjukból felkeltett holtak néznek vissza ránk a viktoriánus kori fotókról.

Forrás: Getty Images
Fényképezés a viktoriánus korban
- A fotózás az 1850-es ’70-es években vált művészeti ággá.
- Az új technológia teret adott a fényképészek kreativitásának.
- Furcsa eszközök és szokások elevenednek meg a viktoriánus kori fényképeken.
Fényképészet története a 19. században
A fotográfia történetében a viktoriánus korszak a kísérletezgetés időszaka volt: Ami kezdetben csak érdekes technológia volt, az egy idő után önálló művészeti ág lett. Az 1850-es és ’70-es évek jelentette fordulópontot, amikor már nem csak a fényképek puszta létezése volt forradalmi, de már a kompozíciók tudatos, művészi elrendezésére is odafigyeltek. Azonban a viktoriánus kori fotókról egy zavarbaejtő világ képe rajzolódik ki.
Sajt helyett aszalt szilva
„Mondd: csíííz!” Élete során mindenki hallotta már ezt a mondatot legalább egyszer, amikor mosolyt akartak előcsalni arcizmaiból. Azonban a viktoriánus korban illemtannal ellentétes volt kimutatni az érzelmeket, a mosolygás kihívó cselekvésnek minősült, így nem azt mondták, hogy cheese.
A „csíz” viktoriánus kori megfelelője a prunes volt, mely kicsi, elegáns, illedelmes alakzatba rendezte az ajkakat.
Élő Marionett-bábuk? A viktoriánus kori fotók bizarr titka
A 19. századi technológiában kevésbé voltak fényérzékenyek a filmek, ami hosszú expozíciós idővel járt, de a vakuk hiánya sem segített a helyzeten. Ez nem csupán néhány pillanat volt, az alanyoknak olykor hosszú percekig egy helyben kellett szobrozniuk, ha nem akarták magukat elmosódott pacaként viszontlátni a képeken. (Ez az oka annak, hogy a fotográfia hajnalán kizárólag tájképek készültek a fél, olykor egy órás expozíció miatt.)

Forrás: Getty Images
Az 1850-es évekre már űrsebességre váltott a technológia, a maga 5-8 másodperces idejével, ám a teljes mozdulatlanság még így is kényelmetlen volt. Éppen ezért jelentek meg a pózolóállványok, amik segítettek a kép alanyainak megtartani a pózt.
Gyerekfotózás esetén sokszor a letakart szülő vált az „élő pózálvánnyá”. A hosszú expozíció-idő az oka egy másik szembetűnő jelenségnek: a viktoriánus kori fotókon jellemző arcmimika szinte teljes hiányának. Mivel egy kép elkészítése drága volt, nem akarták megkockáztatni az elmosódott bohócfejet, így fapofával szenvedték végig a procedúrát.

Forrás: profimedia
A pózállványok további előnye volt, hogy a halottfotókon segítették megfelelő helyzetben tartani az elhunytat. Vagy mégsem?
Viktoriánus kori halottfotók – Mítosz és valóság
A halál és elmúlás iránt kényelmetlen lelkesedést mutató viktoriánus kor egyik leghírhedtebb szokása a halottfotózás volt, amikor elhunyt szeretteiket fényképeztették. Hosszú ideig élt ez tévhit az emberek fejében, hogy a pózállványok a holtak testét voltak hivatottak megtartani, ám a szerkezetek vizsgálata során megállapítást nyert, hogy még egy kisgyerek súlyát sem lennének képesek megtartani.
Ettől függetlenül a viktoriánus kori halotti fotók nagyon is léteztek, ám azok általában fekvő helyzetben örökítették meg az elhunytat.
Emögött a bizarr szokás mögött egy szomorú ok is állt: a nagy gyerekhalandóság miatt sok családnak ez volt az utolsó esélye, hogy megörökítse elvesztett szerettét. Végül az orvostudomány fejlődése vetett véget a halotti fotók divatjának.
A retus a viktoriánus korban is létezett
Ha azt hisszük, hogy a digitális világ szülötte a fotómanipuláció, jókora tévedésben élünk. Ugyanis a retus és photoshop már a viktoriánus korban is létezett. Jól ismert Viktória királynő esete, aki annyit szerkesztetett fotóin, hogy aranyjubileumán alattvalói alig ismerték fel.

Forrás: Getty Images
Azonban a viktoriánus fényképészek nem álltak meg pár kósza ráncnál: MI-t megszégyenítő fotómanipulációkba kezdtek. Dupla-expozícióval „szellemeket” imitáló szerzeteket örökítettek meg, melyet aztán dundi zöldhasúakért értékesítettek a misztikumért rajongó nagyérdeműnek.
A fotó, kitakarás, illetve fotómontázs kombinálásával fej nélküli fotók, bizarr, irreális kompozíciók jelentek meg, de a szelfizés is gyakori jelenség volt. A trükkfelvételek pedig egyre őrültebb mértéket öltöttek a technológia fejlődésével.
A viktoriánus kori fotók titkai
A fenti trendek egy korai szakaszában álló, ám annál ígéretesebb technológia elterjedése, illetve a viktoriánus társadalom tudomány és fejlődésbe vetett hitének gyümölcse. Ezek a felvételek mai szemmel megmosolyogtatónak tűnnek, ám ez a lelkesedés kellett ahhoz, hogy a fotózás elérhesse mai fejlettségét.
A viktoriánus kor még annál is furább, mint amilyennek tűnik:


