Miért mindig fiatalokról szólnak a párkapcsolati vígjátékok? Hisz az idősebb korosztálynak is ugyanúgy megvannak a maga problémái, amikkel ráadásul egyszer mindannyian szembesülünk majd. A Tétova félrelépők most róluk mesél. Kritika.
A Tétova félrelépők az a típusú film, ami sose lesz felkapott, nem fogják agyonreklámozni, még az ismerősök se fognak róla ódákat zengeni, hogy ezt muszáj megnézni, de mégis nagyon jó élmény belefutni egy moziban, utána pedig azt gondolni kifelé jövet: örülök, hogy láttam. Csendes, egyszerű filmecske, amely jó érzékkel talál el helyzeteket és hangulatokat - és ráadásul olyasmivel foglalkozik, amivel mozifilmek ritkán szoktak.
Két főszereplője egy hatvan körüli házaspár két tagja: Adam elismert építész, Mary olasz származású háziasszony, akinek a család a legfontosabb. A történet kezdetén Adam díjat kap az életművéért, és úgy érzi: a kollégái ezzel már nyugdíjba küldenék - Mary pedig az emlékezetkiesés jeleit tapasztalja magán, és megijed az öregedés tüneteitől. A kettejük viszonya szeretetteljes, ugyanakkor régi házasokra jellemző módon némileg el is néznek egymás mellett - a film ezt a párhuzamos létezést kiválóan érzékelteti is az egymást váltogató jeleneteikkel. Hisz hiába ugyanaz a probléma, amivel mindketten szembesülnek - az öregedés -, teljesen különböző módon próbálnak meg valamit kezdeni vele (Mary próbál rá felkészülni, Adam pedig szembeszállni vele), és nem akarnak tudomást venni a másik módszereiről, egészen addig, amikor már minden veszélybe kerül.
Szokatlan dolog, ha egy fiatal, pályája elején álló filmrendező(nő) forgat filmet az öregebb generáció kapuzárási pánikjáról, de Julie Gavras mindezt olyan természetességgel és hiteleséggel oldotta meg, mintha személyes tapasztalatok tömkelege állna a rendelkezésére. A rendezőnő egyébként neves filmes család sarja: az édesapja Costa Gavras (Z, avagy egy politikai gyilkosság anatómiája; Ámen) és a testvére Romain Gavras (Eljő a napunk) is filmrendezők. Ennek a filmnek a sikeréhez pedig szüksége volt két olyan színészre, akik érzékeltetni tudják a karaktereik belső vívódásait kevés eszközzel is - no és akik fel merik méltósággal vállalni a saját öregedésüket. Az egykori szépségideál Isabella Rossellini (Ingrid Bergman és Roberto Rossellini filmrendező lánya, David Lynch egykori múzsája) és William Hurt ideális választásnak bizonyult: nemcsak külön-külön nyújtanak emlékezeteset, de a kettejük összhangja is kiválóan működik.
Az öregedésről lehetne szomorú elégiát vagy mély drámát is készíteni, de a Tétova félrelépők egyik sem: ez igazából egy olyan romantikus komédia, ami szembemegy a műfaj hagyományos témáival, ugyanakkor a módszereit előszeretettel alkalmazza. Senki ne várjon hát szívfacsaró járókeretes jeleneteket, hanem inkább derűt és empátiát az esendő szereplők iránt, akik egy jó filmhez illően végül azon nézők számára is átélhetővé és szórakoztatóvá tudják tenni a problémáikat, akik maguk semmi ilyesmiben nem érintettek.
Tippünk: Nézd meg a film előzetesét!
|
A bemutató dátuma: 2012. április 12.
- akik elgondolkoztak már azon, milyen lesz öregnek lenni
- akik szeretik az élet komoly problémáit humorral bemutató filmeket
- akik a harsányabb humort és/vagy a mélyebb drámát kedvelik
- akik fiatalon akarják megőrizni az emlékezetükben Isabella Rossellinit