Többesélyes szerelem: a film, amit a három nagyágyú főszereplő sem tudott izgalmassá tenni– Spoileres kritika

Celine Song legújabb filmje, a Többesélyes szerelem, egy igazi feminista művészfilm köntösében jelenik meg a nézők előtt, ami azt mutatja be, hogy mivel jár az, ha egy nő tényleg a szíve és értékei alapján szeretne döntéseket meghozni. Az ötlet maga egyedi, és nem áll be a klasszikus romantikus vígjátékok sorába, eltér a hollywoodi sémáktól és a női szubjektumot helyezi a középpontba. A szándék szinte már tökéletes a női nézők számára, de a kivitelezés, a lassú tempó és a film középszerűsége megnehezíti a moziélményt.

Többesélyes szerelem kritika

Szereplők, akiknek az alakítása viszi a hátán a filmet

A film legerősebb pontja a három főszereplő alakítása, de ez várható volt, hiszen sikerült olyan színészeket választani, akik már korábban is több ízben bizonyíthatták rátermettségüket. Lucy (Dakota Johnson) egy Adore nevű cégnél dolgozik, ahol magányos szíveket hoz össze és olyan sikeres szakmájában, hogy már több pár is összeházasodott, akiknél ő volt a kerítőnő. Az egyik ilyen esküvőn találkozik Harryvel (Pedro Pascal), akivel rögtön elkezdődik köztük valami, de a múltból feltűnő John (Chris Evans) is mindent megtesz a szeretett nő visszahódításáért.

A két férfi tökéletes kontrasztot teremt egymással: egyik jómódú, a szakmájában sikeres, női szemmel a tökéletes férfi példája, míg a másik küzd a megélhetésért, az álmaiért és arany szíve van. A szenvedély, a szabadság és a spontaneitás mind megjelennek és a színészi játék pedig mesteri az apró párbeszédektől kezdve a feszültséggel teli gesztusokig.

Teljesen más akar lenni, mint ami

A Többesélyes szerelem egyértelműen a nők választási lehetőségeit vonultatja fel: nemcsak arról szól, hogy ki lenne a jobb választás Lucy számára, hanem arról is, hogy egyáltalán szükséges-e választani és kinek a szempontjai szerint élünk. A film maga nagyon közel áll a kortárs feminista gondolkodáshoz, a néző számára pedig inspiráló lehet, hogy a főhősnő a megszokott normák helyett ragaszkodik a saját elveihez és döntéseihez. Nem a fix happy end a legfontosabb neki, csak a saját igényeinek megfelelően szeretne élni. A vonal, amin elindultak, egyértelműen működött, de a kivitelezés már kevésbé, hiszen aki nem szereti a vontatott filmeket, ahol percek telhetnek el szavak nélkül, azoknak talán nem a legmegfelelőbb választás.

A vontatottság ára

Azok, akik nincsenek hozzászokva a lassabb tempóhoz, hamar elveszíthetik az érdeklődésüket a film iránt. Az alkotásnak a különlegessége, hogy minden döntés és párbeszéd hangsúlyt kap, és ezeket alaposan ki is fejtik, amihez persze időre van szükség.

A történetről

A középpontban Lucy áll, ahogy választani próbál Harry és John között. Ezzel egy időben a karrierjét is építi, és abban sem igazán biztos, hogy szüksége van-e egyáltalán férfira az életében. Egyikükkel már a múltban megpróbálta, de a szeretet önmagában nem volt elég, az anyagi bizonytalanság miatt véget vetett a kapcsolatnak. Lucy számára ma már a stabilitás és a biztonság vált elsődlegessé: csak olyan partnerrel tudja elképzelni a jövőt, aki anyagi és érzelmi téren is biztos támaszt nyújthat. A film azonban nem csupán egy klasszikus szerelmi háromszög történetét meséli el. Inkább belső monológok és önismereti utazás formájában bontakozik ki, amelyben Lucy saját vágyait, félelmeit és határait fedezi fel.

Karakteridegen befejezés

A Többesélyes szerelem gyönyörűen építi fel Lucy vívódásait, láthatjuk, hogy a legtöbb szituációban az eszét követi, a szívét pedig próbálja elnyomni. Őt kevésbé érdkeli a szerelem, egy olyan férfit képzel el maga mellé, aki materiálisan is megfelelő választás egy nő számára: magas, jóképű, stabil háttérrel rendelkezik és irigylésre méltó munkája van. A film tökéletesen építi fel képkockáról képkockára Lucy karakterét, pontos képet kapunk arról, a nő számára milyen értékek számítanak, a végén azonban egy nem várt fordulat következik, és olyan döntést hoz, ami karakteridegen.

Mit adtak a színészek?

A három főszereplő hihetetlenül profi játéka feldobja a filmet: finom arckifejezések, testbeszéd és kimondatlan feszültség jellemzi a történetet. A filmet egyértelműen a színészi játék mentette meg. Pedro Pascal és Chris Evans nagyon jól életre tudták kelteni a két teljesen különböző férfit, nekik köszönhetően válik hihetővé Lucy tipródása. Celine Song, aki a hamarosan érkező Álljon meg a nászmenet! folytatásáért is felelős, egy olyan arcát mutatta meg, ami egy bizonyos művészi rétegnek akár kötelező darab is lehet a jövőben.