„Kell, hogy az ember megélje a haragját” – Szabó Kamilla Lilla őszintén a félelemről, vágyról és a Megasztárról
2025.11.01.
Elkezdőtek a Megasztár élő műsorai, mi pedig a tizenharmadikként esélyt kapott versenyzővel beszélgetünk. Ezt mondta Szabó Kamilla a céljairól.
Van benne valami megkapó kettősség. Egyszerre határozott és törékeny, nyugodt, mégis vibrál körülötte az energia. Szabó Kamilla Lilla kolozsvári énekesnő, aki Tóth Gabi versenyzőjeként robbant be az idei Megasztár színpadára. Ő volt az a „tizenharmadik szerencsés”, aki az utolsó pillanatban csúszott be a mezőnybe – most pedig már az első élő show-n is túl van. És ha valamit már bebizonyított, az az, hogy a szerencsének ehhez aztán semmi köze nem volt.
Forrás: Markovics Gábor
Interjú Szabó Kamillával: a 13. versenyző
A beszélgetésünk egy játékból indult. A neve: 7 érzés. Hét szó, amire rögtön reagálni kell, gondolkodás nélkül. És ahogy Kamilla elmondja sorban a válaszait, úgy rajzolódik ki nemcsak a személyisége, hanem az egész út is, amin most végigmegy.
A félelemről rögtön a színpad jut eszébe.
„Kettős érzés ez nálam – félek is tőle, meg imádom is. Egyszerre van bennem egyfajta izgalom és félelem is, de a végén mindig azt érzem: ez az, ezért érdemes csinálni.”
- magyarázza.
A harag szóra váratlanul elneveti magát.
„Érdekes, mert én szeretem megélni, ha valami felidegesít. Most nem tudok konkrét dolgot társítani hozzá, de szerintem kell, hogy az ember megélje a haragját, mert az is egy energia. Én inkább kibeszélem, nem tartogatom magamban. És mindenkinek ezt ajánlom. A véleményem szerint nem jó, ha valaki magába zárja a dolgokat.”
Nála a harag nem pusztít, hanem megtisztít. Nem fél attól, hogy kimondja, amit gondol, de közben mindig ott van benne a megbocsátás képessége is.
A szégyen nála gyakorlatilag nem létezik. Nem az a típus, aki sokat rágódik azon, mit gondolnak róla.
„Nem nagyon van ilyen érzésem.”
A szavai mögött ott a magabiztosság, ami nem póz, hanem hit abban, hogy önazonosnak lenni mindig kifizetődőbb, mint megfelelni.
Az irigység szó hallatán csak megrázza a fejét.
„Nem vagyok irigy ember, és itt a többiekre meg pláne nem. Mindenkinek örülök, szerintem nagyon jó csapat vagyunk. Inkább inspirál, ha valaki jó valamiben, nem tesz iriggyé.”
Ez a mondat tökéletesen leírja a hozzáállását a versenyhez is: nem rivalizál, hanem fejlődni akar.
Viszont a féltékenység már árnyaltabb terep.
„Na, ez már nehezebb. Igen, tudok féltékeny lenni. De a párommal már öt éve vagyunk együtt, és már összecsiszolódtunk. Ő szelíd lélek, én meg kicsit pörgősebb, már-már hiperaktív. Szóval kiegészítjük egymást. Mostanra már nincs nagyon jelen nálunk a féltékenység – inkább bizalom van.”
A vágy számára most egyértelműen a Megasztár.
„Most a verseny jut eszembe. A vágyam az, hogy továbbjussak, és megmutassam, mennyi van még bennem. Innen csak előre!”
A hangjában nincs egy hangyányi bizonytalanság sem, csak elszántság.
És végül a megbánás. Itt nem habozik egy másodpercig sem.
„Nem vagyok az a típus, aki visszatekintget a múltra. Inkább tanulok mindenből, de nem bánok semmit...”
Ahogy beszél, úgy válik egyre világosabbá, miért szerették meg őt annyian már most. Kamilla nem akar más lenni, mint aki. Nem fél az érzelmeit kimutatni, de nem is ragad bele semmibe. Ő az, aki megéli inkább a dolgokat, de utána mégis kilép a színpadra. Aki tud dühös lenni, de a végén megbocsát. Aki vágyik, de nem könyörög.
