Jennifer Lawrence nagy alakítása: a Dögölj meg szerelmem az év egyik legnehezebb, mégis legfontosabb filmje − Kritika
2026.01.22.
Mi történik akkor, ha az anyaság nem megnyugvást, hanem teljes identitásválságot hoz? Jennifer Lawrence új filmje, a Dögölj meg szerelmem nem simogat, inkább felkavar. Vigyázz, a kritika spoilert tartalmaz!
Kevés film vállalja be azt, amit Lynne Ramsay új munkája, a Dögölj meg szerelmem mutat be. Nem magyaráz, nem diagnosztizál, nem nyugtat meg. Csak belök a mély vízbe, és ott is hagy. Ebben a nyugtalanító, hallucinációszerű világban Jennifer Lawrence olyan alakítást nyújt, amely nemcsak az idei év egyik legjobbja, hanem szerintünk a pályájának is az egyik új csúcspontja.
Forrás: Profimedia
Anyaság, őrület, vágy: Jennifer Lawrence elszabadul Lynne Ramsay brutálisan őszinte filmjében − Dögölj meg szerelmem kritika
- Jennifer Lawrence pályája egyik legnyersebb, legbátrabb alakítását nyújtja Lynne Ramsay új filmjében.
- A Dögölj meg szerelmem nem egy kényelmes film: anyaságról, mentális szétesésről és házasságról beszél kompromisszumok nélkül.
- Nehéz nézni, de muszáj: ritka darab, ami férfiaknak és nőknek egyaránt tükröt tart.
Jennifer Lawrence Grace szerepében nem játszik, hanem létezik. Idegrendszerrel, bőrrel, izommal, ösztönnel. Lynne Ramsay Dögölj meg szerelmem című filmje már az első percekben világossá teszi, hogy itt nem egy hagyományos anyaságtörténetről lesz szó.
A nyitóképben Grace kint kúszik a fűben, konyhakéssel a kezében, miközben a babája a házban van. Ha valaki eddig azt hitte, hogy a mentális betegségek csak „szalonképes” formában léteznek, itt gyorsan kijózanodik.
De kezdjük az elején
Grace és férje, Jackson (Robert Pattinson) egy örökölt házba költöznek Montana egyik városába. A film eleje szinte túlcsordul a vágytól. Vad, felszabadultan szexi, test a testen, kommunikáció szavak nélkül. Ramsay nem idealizálja a kapcsolatot — inkább megmutatja, hogy ez a kontaktus elsősorban fizikai nyelven működik. Amikor ez megszűnik, már nincs mihez visszatérni.
A baba érkezése sem hoz megnyugvást. Inkább izolációt, csendet és egyre növekvő belső feszültséggel színezi be a történetet. Grace egyedül marad a házban, Jackson dolgozik, a napok szinte összefolynak. A férj megpróbálja „megoldani” a dolgokat azzal, hogy vesz egy kutyát, ami persze sosem hallgat el és egyáltalán nem idomítható — ez tökéletes metaforája annak, mennyire félremegy minden, hiába volt jó a szándék.
Egyre több a bonyodalom
Grace gyanakodni kezd, hogy Jackson megcsalja. Óvszereket talál a kesztyűtartóban, megjelenik egy motoros férfi (LaKeith Stanfield), aki talán létezik, talán csak fantázia. De a műben Ramsay nem tesz különbséget képzelet és valóság között, mert Grace számára ez a határ már rég elmosódott. A vágy nem tűnik el az anyasággal — csak tiltottá válik. A legtöbb esetben ez talán idegesítően hatna, de itt annyira magával ragad a történet, hogy észre sem vesszük az irritáló tényezőt, inkább csak végig szorongunk a szereplővel.
Számunkra talán az egyik legemlékezetesebb jelenet egy gyerekzsúr volt, ahol Grace idegenként mozog a „normális” szülők között. Iszik, elkalandozik, másokra bízza a gyerekét. Amikor egy jóindulatú nő megjegyzi, hogy „nem beszélünk eleget arról, milyen nehéz szülőnek lenni”, Grace ridegen válaszol: „Ez az egyetlen, amiről mindenki beszél.”
Ez a mondat egyszerre vicces és fájdalmas, és tökéletesen rávilágít arra, mennyire szűk az a sáv, amelyben egy nő „elfogadhatóan” szenvedhet.
A Dögölj meg szerelmem Jennifer Lawrence egyik legnagyobb alakítása
Lawrence játéka ösztönszintű. Nem emlékszünk rá, mikor láttunk utoljára ilyen nyers, ilyen testközeli alakítást — talán Rooney Mara A Ghost Storyban nyújtott alakítása óta nem is volt hasonló sem. Grace karmol, rombol, folyékony szappant önt a padlóra, letépi a mosdókagylót a falról, kaparja a csempét, mint egy sarokba szorított állat. Ez nem performansz. Ez állapot.
Forrás: Profimedia
Sissy Spacek anyósként az egyetlen, aki érti, hogy Grace bajban van — miközben ő maga is az őrület peremén táncol. Éjszaka fegyverrel kóborol, mintha az alvás és az ébrenlét határai nála is feloldódtak volna. Ramsay világában senki sincs teljesen rendben. A női karakterek bája a nyers mentális problémákban rejlik. Ramsay nem hisztérikaként tekint a nőkre, hanem valós, hús-vér segítségre szorulókként. Ez teszi annyira erőssé az egész film ívét.
A Dögölj meg szerelmem nem diagnosztizál
Nem mondja ki, hogy ez szülés utáni depresszió vagy pszichózis. Ez fontos döntés. A film nem tanítani akar, hanem megmutatni, milyen belülről elveszíteni az identitást. Alig van gondolkodás — csak test, impulzus, ösztön.
Jennifer Lawrence korábbi filmje az Anyám, már próbálkozott az anyai lét sötét világával, de akkor a színésznő még nem volt elég érett erre. Ahogy több interjúban is elmondta, ez a film ő, egy anya valós problémáját mutatja be.
Amikor a gyerek megszületése nem egy idealizált rózsaszín felhő, hanem egy trauma, amit az erősen elmaszkulinosodott társadalom egy legyintéssel oldana meg, mert a nő mindent el bír.
El kell bírnia. Hisz ez az élet rendje. Csakhogy ez mind hazugság. Van olyan élethelyzet, mikor az anyaság nem felemel, hanem leránt. Leránt egy olyan mélységbe, ahol nem látja magát az ember se feleségként, se nőként.
Ramsay filmje nem könnyű, nem szórakoztató, és nem is akar az lenni. Vannak pillanatok, amikor túl soknak érződik, amikor a káosz majdnem öncélúvá válik. De Lawrence jelenléte mindent egyben tart. Még a legszélsőségesebb jelenetek is hihetőek maradnak, mert ő soha nem engedi el Grace emberi magját.
A Dögölj meg szerelmem a 21. század egyik alapköve KELL, hogy legyen. Nőnek, férfinak, gyerekkel, gyerek nélkül − mindenkinek kötelező lenne látni. Jól tudjuk, ez nem egy vásárnapi könnyű, családi film. Piszok nehéz még nézni is, de fontos.
Értékelés 10/9 - fájdalmasan erős mondanivalójával kötelező darab.
Ezek is érdekelhetnek:
