Steve Carell új sorozata, a Rooster az a vígjáték, amire már régóta vártunk: megható apa-lánya történet sok humorral


Egy válás, egy leégett ház, egy furcsa egyetem és egy apa, aki csak segíteni akar. A Rooster nem egy hivalkodó sitcom, hanem inkább egy finom humorú történet az emberi kapcsolatokról.

Van valami különösen szerethető abban, amikor egy vígjáték nem akar mindenáron hangos lenni. Az HBO Max új sorozata, a Rooster pontosan ilyen: finom humorú, emberközeli történet, amelynek középpontjában egy kissé esetlen, de annál szerethetőbb apa áll. A főszerepet Steve Carell játssza, aki ezúttal is tökéletesen hozza a kényelmetlen helyzetek mestereként ismert figurát, akit a The Office-sorozatból – amiről egyébként azt pletykálják, hogy visszatér – már régi barátként üdvözölhetünk.
Carell karaktere Greg Russo, egy világhírű bestselleríró, aki a „Rooster” nevű hős kalandjairól szóló könyvsorozattal lett ismert. Bár a könyvei könnyed, „strandon olvasós” történetek, Greg a valóságban inkább visszahúzódó, kissé szorongó figura. Amikor is meghívást kap egy felolvasásra a fiktív Ludlow College-ba, nemcsak az irodalom miatt érkezik – hanem a lánya, Katie (Charly Clive) miatt is.
Katie művészettörténetet tanít az egyetemen, és éppen egy elég kellemetlen élethelyzet közepén van: férje, Archie elhagyta egy fiatal idegtudomány-hallgatóért. Greg tehát klasszikus „aggódó apa” üzemmódban érkezik, bár a helyzet hamar még kaotikusabbá válik.
A történet igazi motorja az egyetemi közeg, amely tele van különc karakterekkel és kínos szituációkkal. Az intézmény vezetője például gyorsan rájön, hogy egy híres író jelenléte jól mutatna az egyetem marketinganyagában, ezért Greget művészeti rezidensnek próbálja megnyerni – még akkor is, ha a férfi láthatóan inkább menekülne az egész helyzettől.
A humor leginkább a kínos helyzetekből fakad. Greg például könnyen kerül félreértésekbe a fiatalabb generációval, amikor olyan popkulturális utalásokat tesz, amelyek már nem mindenkinek egyértelműek. Ezek a jelenetek azonban nem gúnyosak, inkább kedvesen ironikusak.
A sorozat egyik legnagyobb erőssége, hogy senkit sem akar igazán „gonosznak” beállítani. Még azok a karakterek is kapnak árnyalatokat, akik elsőre ellenszenvesnek tűnnek. Ez a megközelítés ritka a mai vígjátékok között, ahol gyakran a megalázás vagy a cinizmus szolgáltatja a poénokat. Szóval ez a sorozat nem az az izgis széria, ami manapság oly népszerű – viszont, ha valami sötét egyetemi románcot szeretnél, akkor inkább ajánlanánk a Vladimirt, amiről már szintén írtunk ajánlót.
Szóval a Rooster ehelyett inkább az apró, emberi pillanatokra épít. Egy apa, aki próbál közelebb kerülni a lányához. Egy barátság, amely generációk között alakul ki. És néhány kínos buli, amelyen a zeneválasztás egészen biztosan rossz irányba viszi a hangulatot. Ez a zenei háttér enyhe Gen X nosztalgiát ad a történetnek, miközben a fiatalabb karakterek energiája friss egyensúlyt teremt. Olyan ez, mint egy jó mix, amit sajnos a Stanger Things elrontott.
Összességében a Rooster nem akar világot megváltani, és talán pont ezért működik. Nem harsány, nem túl bonyolult – egyszerűen csak emlékeztet arra, hogy a humor és a kedvesség néha ugyanabból a forrásból fakad. A 10 részes minisorozat hetente egy új résszel érkezik az HBO Max kínálatába.



Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.