Megnéztem A hét királyág lovagja első részét és idegesebb lettem, mint Joffey Baratheon – Kritika

Trónok harca-rajongókként izgatottan vártuk az új George R. R. Martin-adaptációt, hogy aztán eloszlassák minden reményünk. Pedig megvolt benne a potenciál, hogy dobjon egy igazán nagyot, azonban a készítők úgy tűnik, képtelenek tanulni a hibáikból, és még irodalomóráról is igazoltan hiányoztak. No, de ne szaladjunk ennyire előre, nézzük, mi történt A hét királyság lovagja első részében.

Gegek és altesti humor: A hét királyság lovagja első része

Bevezetőnk alapján úgy tűnhet, hogy az első perctől gyűlöltük a sorozat minden egyes részét, pedig nem indult rosszul. (Persze a klasszikus Trónok harca intrót megszakító fa mögötti vécézés nem ez a kategória, de érteni véljük a poént. Az már más kérdés, hogy nem jött össze.) A látványvilág több, mint rendben van, A hét királyság lovagja szereposztása remekül sikerült, a dialógusok szórakoztatóak. Külön tetszett, hogy könnyed hangvételt ütöttek meg, amit humorral, gegekkel, valamint vicces visszaemlékezésekkel akartak elérni. Nem állítjuk, hogy a viccektől görcsöt kap a rekeszizom, de némelyik poén valóban működött.

Kellemes érzés visszatérni Westerosra és megismerni történelmének egy újabb részét, ami tágítja a világot. Izgalmas volt látni, ahogy azok a legendás karakterek, mint Lyonel Baratheon, a Kacagó vihar, a Kóbor lovag, valamint a Fossoway unokatesók megelevenednek. Látszik, hogy a készítők lelkiismeretesen elolvasták a könyveket és mindent megtettek a jó adaptációért.

Jól áll a sorozatnak, hogy nem veszi komolyan magát, csakhogy közben eltelik a játékidő és a néző pedig azon töri a fejét, hogy vajon mi hiányzik az életéből. Írjuk mindezt úgy, hogy ismerjük a teljes történetet és kihatását a későbbi eseményekre.

Min csúszott el A hét királyság lovagja?

Mint adaptáció tehát több, mint rendben van A hét királyság lovagja. Azonban ez sem volt képes feledtetni, hogy az első részben nem történt az égvilágon semmi. A mamlasz Dunkon kívül – aki valami érthetetlen okból kifolyólag a lovaival társalog – nem ismerünk meg igazából senkit, de még a főhős valós motivációit sem. Hogyha nem ismernénk a történet kimenetelét, vagy nem láttuk volna a plakátokat, játékidő alapján akár azt is hihetnénk, hogy Lyonel Baratheon lesz a másik főszereplő, mert Egg ehhez képest kevés időt tölt a képernyőn.

Legnagyobb problémánk mégis az, hogy az első, 42 perces epizódban még a történet fő konfliktusforrásáig, azaz a bonyodalomig sem jutunk el. Értjük mi, hogy fel kell állítani a bábukat a sakktáblára, csakhogy ez sem menti fel az írókat arról, hogy elkezdjék a történetet. Az első epizódban még csak az alaphelyzet van felvázolva. Mintha Ned Stark még mindig kardját élezné a varsafa tövében, de még Rhaenyra Targaryen sem lett trónörökös – mindez háromnegyed órára elnyújtva.

Ennek megértéséhez nem árt tisztában lenni A hét királyság lovagja-könyvekkel. A kisregényeket felvonultató kötet első műve, A kóbor lovag került adaptációra, ami bűbájos történet, azonban akárhogy is nézzük, nincs benne több 1,5, legfeljebb 2 órás cselekménynél. Ehhez képest a sorozat hat darab, átlagosan 34 perces epizódokból áll, ami bőven meghaladja a három órát. Ezt csak úgy lehetett megvalósítani, hogy hártyavékonyra nyújtják a történetet, ami ettől súlytalannak tűnik.

Ezzel sajnos a készítők beleestek abba a hibába, amit a Sárkányok háza esetében is elkövettek, előzetes félelmünk sajnos beigazolódott. Kíváncsiak leszünk, hogy ilyen kezdés után mit tudnak kihozni a koncepcióból. Szerencsére nincs minden veszve! 

Ezek a cikkek is érdekelhetnek: