Gustav Klimt élete a nők bűvöletében: 14 gyerek, megszámlálhatatlan múzsa, de csak egy számított igazán

Február eleje Klimt ideje. Nem véletlen: Gustav Klimt 1918. február 6-án hunyt el, és a halálának évfordulója évről évre előhívja mindazt, amit a neve jelent. Aranyfényű emlékeket, titkos tekinteteket, buja ornamentikákat – és egy férfit, aki nemcsak festményeivel, hanem az életével is legendává vált. Klimt a nőket nem pusztán ábrázolta: értette, imádta és ünnepelte őket, kapcsolatai pedig legalább olyan sokrétegűek és izgalmasak voltak, mint a vásznain kanyargó minták. 

Gustav Klimt, a nők megszállottja

Gustav Klimt nem nősült meg, de ez cseppet sem jelentette azt, hogy magányos lett volna. Ellenkezőleg. A híres festők sorában is különleges helyet elfoglaló művész legendás rajongással fordult a női nem felé, és nem csupán múzsaként tekintett rájuk. Klimt imádta, figyelte, értette a nőket: testüket, vágyaikat, erejüket és sebezhetőségüket egyaránt.

Festményein a nő sosem díszlet vagy alárendelt szereplő. Nem porcelánbabákká idealizálta őket, hanem istennőkké emelte: néha veszélyesek, máskor gyengédek, de mindig autonómok. Talán ez az oka annak is, hogy Gustav Klimt festményei ma is ennyire aktuálisak – legyen szó múzeumi kiállításról, lakásdekorációról vagy popkulturális utalásról.

A műtermében szinte állandó volt a női jelenlét, és igen, a pletykák szerint gyakran több is történt a festésnél. Gustav Klimt életét bohém szabadság jellemezte, amelyben a vágy és az alkotás kéz a kézben járt. Legalább 14 gyermeke született, de közülük csak hármat ismert el – ez a tény önmagában is sokat elárul ösztönvezérelt, szabályokat kevéssé tisztelő természetéről.

Az egyetlen, aki igazán számított

A sok női kapcsolat közül mégis kiemelkedik egy név: Emilie Flöge. A divattervező nemcsak Klimt társa, hanem szellemi szövetségese is volt. Bár soha nem házasodtak össze, kapcsolatuk évtizedeken át tartott, és sokkal mélyebbnek tűnt, mint egy egyszerű szerelmi viszony. Nem keresték a nyilvánosságot, nem illettek bele a kor társadalmi elvárásaiba – épp ezért működött.

Számos értelmezés szerint Emilie Flöge jelenik meg Gustav Klimt A csók című festményének nőalakjaként is. Vajon ez a kép az ő szerelmük lenyomata? Vagy inkább egy általános, időtlen nő–férfi dinamika szimbóluma? Klimt – mint mindig – nem ad egyértelmű válaszokat. A legenda szerint a festő halálos ágyán is Emilie nevét emlegette. Ennél romantikusabb és fájdalmasabb klimti történet aligha létezik.

A csók – A vágy ikonja

Kevés híresebb festmény létezik, amely annyi értelmezést szült volna, mint A csók című festmény. Első pillantásra a tökéletes szerelmes pillanatot ábrázolja: aranyba borított testek, összefonódás, időtlenség. De ha közelebb hajolunk, már nem ennyire egyértelmű a kép.

Sokan teszik fel a kérdést: milyen a szerelmes csók Klimt szerint? Gyengéd vagy birtokló? Kölcsönös vagy egyoldalú? A nő testtartása, enyhén hátrahajtott feje és finom ellenállása miatt egyesek szerint a festmény nem pusztán romantikus, hanem feszültséggel teli jelenet. Mások számára viszont Gustav Klimt csók-ábrázolása a szerelem végső, biztonságos menedéke.

Talán épp ezért vált A csók Klimt egyik legismertebb és legtöbbet reprodukált művévé: mert mindannyian mást látunk bele. Vágyat, félelmet, szenvedélyt, vagy éppen azt a pillanatot, amikor két ember világa egybeolvad.

A nő, mint hatalom és vágy

Gustav Klimt képei következetesen azt üzenik: a nő nem passzív tárgy, hanem erő. Judith diadalmas, Adele Bloch-Bauer aranyba zárt méltóság, a női aktok pedig nem szégyenlősek, hanem öntudatosak, árad a szexuális erő minden nőalakból. Nem véletlen, hogy Klimtet sokan a szecessziós festők közül a legmodernebb gondolkodásúnak tartják.

Portréiért sorban álltak a bécsi polgárasszonyok. Klimt pontosan tudta, hogyan kell úgy megfesteni egy nőt, hogy az önmagára ismerjen, de közben többnek lássa magát annál.

Olvass tovább!